A hatalmon maradásért rettegő Orbán Viktor ma:
„[B]eléphet-e Ukrajna a NATO-ba, vagy nem léphet be, ez nem a mi vitánk, ezt nem velünk kellett volna, meg nem is, a jövőben sem velünk lehet elrendezni, ez két másik ország vitája.”
A hatalomba való visszatérésért küzdő Orbán Viktor „tegnapelőtt” (a NATO 2008-as bukaresti „nyitott ajtó”-politikáját bírálván):
„Meggyőződésem, hogy a NATO-csúcson legutóbb rossz döntés született. Ukrajnát is és Grúziát is fel kellett volna venni a NATO tagjainak a sorába. Ezt a döntést előbb-utóbb meg kell hozni. És minél hamarabb hozzuk meg, annál inkább megakadályozzuk, hogy olyasmi történjen a világban, mint most történt.” (ti. a 2008 augusztusi orosz–grúz háború)
Ráadásul itt van még egy mai Orbán:
„Ráadásul nincs is felelősségünk ezért a háborúért, mert akik a háborúról döntöttek egyik vagy másik oldalon, velünk erről nem konzultáltak, minket nem vontak be, ez nem egy közös döntés részeként alakult ki, amely megalapozná Magyarország felelősségét.”
Orbán Viktor csak azt „felejtette” el, hogy de igen: az „egyik” oldalon éppen ő töltött el Putyinnál öt „békemissziós” órát három héttel a háború előtt. A „másik” oldallal kapcsolatban meg azt hallgatta (hazudta) el (népe és Putyinja elől), hogy de igen, konzultáltak vele, bevonták őt is a közös döntésbe: a NATO-határozatok ugyanis egyhangú döntéssel születtek.
Melyik melyik oldal? Melyik melyik Orbán?
Vajon tudja-e még a magyar kormányfő, hogy hová tartozik és hová szeretne tartozni?
Vajon érti-e már a magyar választópolgár, hogy ez nem pávatánc, hanem szélkakaskodás?
Hová is tartozik? Orbán Viktor magyar miniszterelnök dilemmái (Fotó: Shutterstock)
