A nemzetközi média vezető témája továbbra is az ukrajnai háború. Biden amerikai elnök varsói beszéde – amelyet ,azzal fejezett be, hogy „az isten szerelmére ez az ember [értsd: Putyin] nem maradhat hatalmon”. Átlapoztuk a világsajtót Frankfurttól, Zürichen és Brüsszelen át Washingtonig.
A nemzetközi sajtót a szoksásonál jobban érdeklik a magyar parlamenti választások is, de arról külön összefoglalóban számolunk be.
Mit akart Biden mondani?
Kezdjük Biden varsói beszédjével. A brüsszeli De Standaard c. keresztény-demokrata napilap így kommentálja az amerikai elnök varsói beszédét:
„Bidennek természetesen igaza van abban, hogy Vlagyimir Putyin nem maradhat hatalmon. Egy amerikai elnöktől azonban nem bölcs dolog ezt nyíltan kimondani. Ez csak erősíti a Kreml propagandáját, miszerint valójában a Nyugat az agresszor. Ennek ellenére helytelen lenne hagyni, hogy Biden vitatott mondata túlzottan elvonja a figyelmet a beszédének azt megelőző 27 percéről. Biden határozott szavakkal ismét hangsúlyozta, hogy mit kell megvédeni az ukrajnai háborúban: nemcsak egy országot, hanem egy igazságos választásokon, véleménynyilvánítási szabadságon, jogszerűségen és egyenlőségen alapuló társadalom modelljét is, amelyeket darabokra bombáznak.”
A londoni The Independent c. online napilap pedig így kommentálja Biden varsói kijelentéseit:
„Vlagyimir Putyin egy »mészáros« – jelentette ki Joe Biden az ukrán menekültekkel folytatott találkozója után. Ez nem más, mint egy brutális vezető tényszerű leírása, aki nem értékeli az emberi életet. Sajnos az Egyesült Államok elnöke lengyelországi beszéde utolsó mondatában túllépett a puszta tényeken, amikor kijelentette: »Az isten szerelmére, ez az ember nem maradhat hatalmon.« Bár ez egy tiszteletreméltó érzés, de Biden részéről hiba volt ezt nyilvánosan kijelenteni. (. . .) Putyin azt a benyomást akarja kelteni, hogy ez a háború valójában Oroszország és az Egyesült Államok vezette NATO-szövetség között zajlik. Ellenkező esetben be kellene ismernie, hogy ez egy agresszív háború, amelyet az orosz katonai állam vív szláv szomszédjai és unokatestvérei ellen. Tehát számít, hogy Biden elnök, akinek európai útja egyébként sikeres volt, helyesen ábrázolta Putyin háborúját. […]. Az amerikai elnök mindeddig elkerülte, hogy ennek értékelésében csapdába essen.”
A Washington Post c. napilap ugyanakkor sokkal mélyebben értelmezi a kimondott szavakat:
„Éérthető az az érvelés, amely szerint Biden itt hibázott, mert az oroszországi rendszerváltás lehetősége azzal fenyeget, hogy Putyin még keményebben harcol majd. De Biden szavai nemcsak az ukránoknak, hanem egy szabadabb ország felépítéséért küzdő orosz disszidenseknek is reményt adnak. Nehéz elképzelni, hogy ezek a megjegyzések arra vennék rá Putyint, hogy még keményebben harcoljon, mint ahogyan azt most teszi. Nekünk pedig inkább egy olyan amerikai elnök kell, aki gátlástalanul elítéli Putyin háborús bűneit, mint egy olyan, aki az orosz zsarnokkal próbál bratyizni.”
A Neue Zürcher Zeitung szintén méltányolja Biden magatartását az ukrajnai válságban:
„77 évvel Hitler veresége után Amerika továbbra is a legjobb garancia arra, hogy Európában megvédje a szabadságot és a demokráciát a megalomán diktátorokkal szemben. Washington bátor és átgondolt erőfeszítései nélkül, melyek bár nem önzetlenek, Ukrajna államként már összeomlott volna, a balti államok pedig a végzet hangulatában lennének. Biden történelmi véletlenből találhatta meg szerepét. De nehéz elképzelni, hogy a 2020-as elnökválasztási kampány egyik riválisa meggyőzőbb teljesítményre késztette volna az Egyesült Államokat a mai válságban. Erre a feladatra Trump alkalmatlan lett volna, aki máig élvezi a javíthatatlan jobboldali politikusok csodálatát, Bernie Sanders pedig a radikális európai baloldal bálványa. A Bidennel kapcsolatos történelmi ítélet még korántsem ért véget. A katasztrofális fejlemények lehetősége a háború során továbbra is magas. De most el kell ismernük, hogy Biden új életet lehelt elnökségébe.”
Az isztambuli orosz–ukrán tárgyalások hozhatnak némi haladást
A Frankfurter Allgemeine Zeitung haladást lát egy tűzszünetről szóló megegyezésben az orosz–ukrán isztambuli tárgyalások során:
„Az Ukrajna és Oroszország delegációi között Isztambulban folytatott tárgyalások után kedden mindkét fél előrelépésről számolt be. A háromórás megbeszélés után az ukrán tárgyalók kifejtették békeszerződéssel kapcsolatos elképzeléseiket: Ukrajna elkötelezheti magát az atomfegyvertől mentes, nem szövetséges állam státusa mellett, ha olyan erős biztonsági garanciákat kap, mint a NATO támogatásának elkötelezettsége egy ellene kezdeményezett támadás esetén. Ennek érdekében a békeszerződés garantálóinak jogi kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy támadás esetén segítséget nyújtsanak Ukrajnának. Ukrajna azt szeretné, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína), Oroszország kivételével, és Németország, Lengyelország, Törökország és Izrael közösen vállalnák a kezes szerepét. Kijev ráadásul azt követeli, hogy a rendezés ne kérdőjelezze meg az EU-hoz való csatlakozása lehetőségét.”
A fegyverszünet bizonytalan
A londoni The Times c. konzervatív napilap azonban nem bízik Oroszország biztosítékaiban egy fegyverszüneti javaslatra vonatkozóan:
„Minden azt jelzi, hogy a megállapodás nem valószínű, amíg a Donyec-medencé-ért folytatott csata tart. A legbiztosabb út az elfogadható megoldáshoz az lenne, ha Ukrajnának katonai biztonságot garantálnának Oroszország ellen. Moszkva békeszerződésekről szóló kijelentései azonban nem szabad, hogy félrevezessék a Nyugatot, hanem meg kell adniuk Kijevnek azokat a biztonsági eszközöket, amelyekkel ezeket az elképzeléseket végrehajthatják.”
A Nyugat kohéziója ismét erős
A barcelonai La Vanguardia c. liberális spanyol és katalán nyelven megjelenő napilap a NATO, a G7 és az EU brüsszeli csúcstalálkozójáról ír:
„A Nyugat kohéziója ma sokkal erősebb, mint az elmúlt évtizedekben. Az (orosz) invázió (Ukrajna ellen) gyors választ adott mind az EU-ban, mind az Egyesült Államokban az Oroszország elleni súlyos gazdasági szankciók formájában. Voltak azonban konkrét döntések is az egyes országok részéről, mint például Németországban, amely ebben a történelmi fordulópontban lényegesen megemelte védelmi kiadásait. Tehát az USA-EU kapcsolatok most jó állapotba kerültek, sőt lényegesen jobb állapotba, mint Donald Trump hivatali ideje alatt voltak, aki még a NATO-ból való kilépést is fontolgatta. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikai és az európai érdekek azonosak lennének. És az orosz gáztól való függőségük sem ugyanaz. Ezek az érdekek ugyanis ugyanannyira eltérnek, mint a szankciók szigorításáról szóló vélemények.”
Zelenskij osztályozta kollégáit
És most lássuk, mi az ukrán államfő véleménye az EU-országok támogatásáról a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint:
„Litvánia, Lettország, Észtország, Lengyelország – mind a mi oldalunkon áll, így kezdődött. »Franciaország – Emmanuel, tényleg azt hiszem, hogy ki fogsz állni mellettünk« – folytatta Zelenszkij; ez két mínuszpontnak hangzott. »Úgy gondolom, hogy Görögország kiáll mellettünk. Németország . . . egy kicsit később. Portugália, nos, majdnem.« Tehát inkább három és négy pont közötti mínusz. A hollandok »racionálisak«, így megtalálja a közös alapot velünk. Végül a 26 ország osztályozása után az ukrán tanár a legrosszabb diákjára mutatott: »Magyarország . . . Itt megállok, és őszinte leszek, egyszer s mindenkorra.« Budapest gyönyörű város, az biztos. »Figyelj, Viktor, tényleg tudod, mi folyik Mariupolban?« Ha igen, akkor a magyar miniszterelnöknek a Duna-partra kell mennie az 1944-ben a fasiszta kollaboráns rezsim által ott lelőtt zsidók emlékművéhez.”
Ez volt a lehető legnagyobb provokáció, amit Zelenszkij a magyarokra zúdíthatott. A válasz nem váratott magára sokáig. A válasz hangvételében ugyan mérsékelt volt, de lényegében nem. Orbán visszautasította Zelenszkij energiaembargóra és magyar fegyverszállításra vonatkozó követeléseit – közölte szóvivője péntek reggel, »mert azok ellentétben állnak Magyarország érdekeivel«.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
