Várható volt a győzelem, de ekkorát senki nem jósolt: Orbán Viktornak zsinórban ez a negyedik megnyert választása, az 1998-assal együtt pedig az ötödik.

Vele szemben Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltként vesztett, de egyéni választókerületi jelöltként is nagyot bukott Lázár Jánossal szemben a Hódmezővásárhely központú országgyűlési egyéni választókerületben. Szimbolikus eredmény ez: az ellenzéki összefogás Budapesten kívül nagy vereséget szenvedett, ami sok pártot és politikust fog letörölni a politikai térképről. Az ellenzéki szövetség kevesebb választót mozgatott meg, mint a benne résztvevő pártok külön-külön 2018-ban. Miközben a négy évvel ezelőtti eredményekhez képest a Fidesz listájára adott szavazatok száma több mint százezerrel nőtt, az ellenzék a négy évvel korábban külön-külön indult pártként összeszedett szavazatoknak a kétharmadát sem kapta meg – bár Budapest velük tartott, vidéken alig van nyomuk.

Pedig vannak Magyarországon olyanok, akik a Fidesz bukását akarták, de a szavazáskor az ellenérzésük mellett a saját elveiket is figyelembe vették: ők nem akartak támogatni egy olyan szövetséget, amelynek része a Jobbik, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója és/vagy a rossz emlékű MSZP. Ebben a társaságban azért is győzhetett az előválasztáson és lehetett közös miniszterelnök-jelölt Márki-Zay Péter, mert új volt ebben a körben. Az idő előrehaladtával viszont a be- vagy elszólásai gyakran vállalhatatlanok, nyilatkozatai olykor zavarosak voltak, és lassan kikoptak mellőle a pártok is. A vereség napján már jószerivel csak a családja állt mögötte.

A kudarcnak nincs gazdája, de van magyarázata. A választások előtt nagy kérdése volt, hogy hol jelenik meg a 2018-as egymilliós Jobbikos szavazóbázis. Az eredmények azt mutatják, hogy csaknem a harmaduk az eredeti Jobbik szélsőjobbos irányát képviselő Mi Hazánkhoz csatlakozott, és a párt hét képviselővel be is került az Országházba. Legfeljebb ennyien maradhattak a Jakab Péter-féle, „szalonképessé” szelídült, de meggyengült Jobbiknál, és a további egyharmad jelentős hányada valószínűleg Fideszes lett. Az Egységben Magyarországért koalíciónak 56 képviselője lesz a parlamentben a Fidesz-KDNP 135 képviselőjével szemben, és a politikai elemzők úgy jósolják, hogy hosszútávon – jelentősen eltolt erőviszonyok mellett – gyakorlatilag visszaáll majd az Orbán-Gyurcsány ellentétpár a magyar politikában.

Az erőviszonyok persze messze nem egyenlők, hiszen a Fidesz a 2010 utáni rezsicsökkentéssel vagy az elmúlt hónapok pénzosztogatásával (13. havi nyugdíj, nyugdíjprémium, adóvisszatérítés, lakásfelújítási támogatás) már a magyar típusú „baloldali politizálásban” is uralja a terepet, de emellett Orbán Viktor ügyesen játszik a választók ösztöneivel is: négy évvel ezelőtt alig látott migránsokkal riogatott, most a járvánnyal és a háborúval tudta ébren tartani az emberek félelmét. Ez mindig hat, hiszen a választók válságos időkben az országot erős vezetőre akarják bízni.  Orbán Viktor egyszerűen ért az emberek nyelvén.

Az ígéretek szavatossága azonban április 3. lejárt. Orbán Viktor vasárnap még kitért az esetleges megszorításokat firtató újságíró kérdések elől, pedig súlyos problémákról kell majd dönteni: költségvetési hiány, gondok a közoktatásban, az egészségügyben, infláció, az orosz–ukrán háború hatására kibontakozó nemzetközi politikai és gazdasági válság.

A győztesnek ma még jár a kaviár, de holnaptól jön a feketeleves.