A média az elmúlt napokban is az orosz-ukrán háborúval volt kénytelen legtöbbet foglalkozni. Különösen egy téma kavarta fel a kedélyeket: az ukrán kisvárosban, Bucsában történt atrocitások. Átlapoztuk a világsajtót Calitól (Kolumbia) Lisszabonig és Amszterdamtól Tokióig.
„A bucsai civilek meggyilkolása sokkolja a világot” – írja a prágai Lidové Noviny, a legrégibb cseh napilap:
„Az ukránok a boszniai muszlimok 1995-ös srebrenicai szerb mészárlásához hasonlítják az ellenük elkövetett atrocitásokat. Kell, hogy legyen igazság, pláne, ha Srebrenicában ezreket gyilkoltak meg. A Nyugatnak most nehezebb lesz visszautasítani az ukrán segélykéréseket. Ráadásul a civilek ellen elkövetett gyilkosságok hírei bonyolítják a Kijev és Moszkva között folyamatban lévő tárgyalásokat – különösen akkor, amikor az orosz védelmi minisztérium cinikusan azt állítja, hogy ezek mind ukrán hazugságok, és az orosz katonák még egyetlen ember hajához sem nyúltak.”
A varsói Rzeczpospolita napilap azt hangsúlyozza, hogy az orosz gaztettek mértéke még ismeretlen:
„De előbb-utóbb minden részletet megtudunk majd. A szörnyűségek azonban már most minden képzeletünket felülmúlják: ez az orosz hadsereg mindennapi ténykedése a »hódító hadjáratában«. Az ember értéktelen volt a valamikori Szovjet-Oroszországban, és amennyire látható, azóta semmi sem változott. Az orosz hadsereg, amint látni lehet, a civil lakossággal szembeni kegyetlenséggel kompenzálta a front sikertelenségét. Már ismertük a Mariupolról és Harkovról készített képeket, most a Kijev melletti Bucsáról láthatunk hasonlókat. És ezek a képek még sokáig az emlékezetünkben fognak maradni.”
Az 1785 óta megjelenő londoni The Times következményeket követel a bucsai civilek ellen elkövetett gyilkosságokért:
„Magától értetődő, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a bizonyítékait aprólékosan össze kell gyűjteni, és minden erőfeszítést meg kell tenni a felelősök bíróság elé állítása érdekében. Ebbe a körbe magának Putyinnak és belső köre tagjainak is bele kell tartozniuk. A Nyugat nem táplálhat többé illúziókat a háborúval vagy a moszkvai rezsimmel szemben.”
Az amszterdami De Telegraaf legnagyobb példányszámban megjelenő holland napilap szerint úgy tűnik, hogy egyre több bizonyíték kerül elő az orosz háborús bűnökről:
„Azt állítják, hogy az oroszok nem csak Bucsában és a lerombolt Mariupolban követtek el atrocitásokat. A Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint civilek más régiókban is »kimondhatatlan, szándékos atrocitások« áldozatai lettek. A borzalmas képek fokozzák a nyomást a nyugati országokra, hogy még szigorúbb szankciókat vezessenek be Oroszország ellen, és még több fegyverrel lássák el Ukrajnát. Ezért most nemzetközi vizsgálatot kell indítani az atrocitásokkal kapcsolatban.”
A kolumbiai Caliban megjelenő El Pais című napilap szerint a háború teljes övezetében lehet számítani a Bucsában látott jelenetekre:
„A halottak száma napról napra növekszik, és a pusztítás folyamatosan új méreteket ölt. Most azonban egyre több jel utal az emberi jogok megsértésére és a háborús bűnökre. A modern tömegkommunikáció különösen gyorsan terjeszti az ilyen, háborús bűnökről szóló híreket, és ezáltal Putyin érvei az Ukrajna elleni agresszió mellett érvényüket vesztik. [Az oroszok szerint a „különleges katonai művelet” célja az volt, hogy] megakadályozza a szeparatisták elleni erőszakot; de ahelyett maga az orosz katonaság követett el nagymértékű bűncselekményeket a testvérnép ellen. Remélhetőleg ezt az őrületet még meg lehet állítani párbeszéddel és tárgyalásokkal.”
A Neue Zürcher Zeitung így ír a Nyugat hozzáállásáról:
„Nem lehet alkut kötni azzal az Oroszországgal, amely nem áll ki a nyugati erkölcsi és emberi normák mellett. A kelet-ukrán állampolgárok millióinak sorsa nem bízható erre az embertelen államra, amíg a megmentésük lehetségesnek látszik. Aki Nyugaton elkötelezett a béke és az erőszakmentesség mellett, annak most meg kell értenie: ezeket a célokat nem lehet elérni a Putyin elnöknek nyújtott engedményekkel és a vele folytatott tárgyalásokkal. Mert ő az ellenkezőjét hirdeti: háborút, pusztítást, barbárságot.”
A tokói Nihon Keizai Shimbun gazdasági napilap így ír az Európai Unióba irányuló orosz energiaszállítmányok behozatali tilalmáról:
„Eddig az EU óvatos volt, mert különösen Németország ellenzi az orosz energiaellátás leállítását, hiszen erősen függ az orosz energiától. Egy ország tekintélye azonban súlyosan sérül a nemzetközi közösségben, ha a háborús bűnök ellenére továbbra is fenntartja a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal. Ez nem csak Németországra és a német cégekre vonatkozik, hanem persze Japánra is.”
A lisszaboni Público Európa-párti napilap is kommentálja a bucsai háborús bűnöket:
„Joe Biden elnök néhány kijelentését gyorsan tompította az amerikai diplomácia és szövetségesei. Biden Putyint »háborús bűnösnek« és »mészárosnak« nevezte, és hozzátette: »Az isten szerelmére, ez az ember nem maradhat hatalmon.« Bár Mariupol már bebizonyította, hogy az első vád helyes, a bucsai atrocitásokról készült képek azt mutatják, hogy a »hentes« kifejezés is helyes volt. Itt a megzavarodott katonák elszigetelt eseteiről van szó, vagy az ukrán »nácik felszámolásának« gondolata áll az ilyen viselkedés mögött? Annyi bizonyos, hogy a »felszabadító hadsereg« által elkövetett atrocitások miatt egyre nehezebb nem elhinni, hogy a kijelentés, miszerint »ez az ember nem maradhat hatalmon« helyes volt. De ezt ellensúlyozza az a tény, hogy a Nyugatnak továbbra is foglalkoznia kell Oroszországgal, mert ennek az országnak a diktátora nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Tehát a Nyugatnak nem kellene semmit tennie? Nem, éppen ellenkezőleg! Az a gondolat, hogy Putyin továbbra is a Kremlben marad az inváziójával kapcsolatos minden szörnyűség ellenére, még sürgetőbbé teszi, hogy minden állítólagos győzelmet a lehető legkeserűbbé tegyünk a számára.”
A stockholmi Aftonbladet napilap a bucsai atrocitásokról készült képeket kommentálja:
„Bucsa létezett ezelőtt, de ezután is létezni fog. A jelenetek a háború történetének egyik legsötétebb fejezetét ábrázolják, Oroszország pedig szokásához híven pusztán gúnyos állításokkal próbálja eltakarni az igazságot, miszerint a kivégzett emberek valójában csak színészkedtek. A kérdés az, hogy meddig nézheti még a külvilág, ahogy Oroszország szétzúzza Ukrajnát és lemészárolja az ország lakosságát. A háborús bűnökről szóló tanúvallomások azt mutatják, hogy Ukrajna korábbi támogatása nem volt elegendő. Szigorítani kell a szankciókat Oroszország ellen, és le kell állítani az orosz olaj- és gázimportot. A bűncselekmények felderítését prioritásként kell kezelni. Senki sem hitte, hogy a náci Németországban, a volt Jugoszláviában vagy a Ruandában elkövetett népirtásokért és háborús bűnökért felelősöket valóban felelősségre fogják vonni. A történelem bebizonyította, hogy tévedtek.”
Bucsa csak az orosz vérengzés egyik helyszíne, az ukrán elnök szerint béke nélkül az ENSZ BT akár fel is oszlathatná magát, írja a budapesti baloldali Népszava c. napilap:
„Úgy tűnik, nem egyedi eset a Kijev melletti Bucsában elkövetett tömeggyilkosság. Az ukrán főügyészség közleménye szerint eddig mintegy hétezer jelzést kaptak feltételezett háborús bűncselekményekről, amelyeket az orosz katonák követtek el a Kijev környéki helyszíneken, ahonnan a múlt héten vonultak ki.
Irina Venyediktova főügyész szerint a legtöbb áldozatot a Kijevtől 40 kilométerre Borogyankában lehet találni. A főügyészi hivatal már vizsgálja a bucsai vérengzés mellett az Irpinyben és Vorszelben történt atrocitásokat, a Nemzetközi Vöröskereszt pedig segít a bizonyítékok begyűjtésében a világszerte megdöbbenést keltő vérengzés és a kivégzett civilek ügyében.
Arról, hogy a kivonuló orosz katonai egységek mit művelhettek a Kijevtől 25 kilométerre északnyugatra fekvő Bucsában, április 1-én röppentek fel az első hírek helyszíni fénykép- és videófelvételek nyomán, amelyeken utcán heverő és egy templom melletti tömegsírba temetett holttesteket lehetett látni. Több áldozat kezét hátracsavarták és összekötözték, mielőtt jellemző módon közvetlen közelről kivégezték volna őket. A Reuters és az AP újságírói jártak Bucsában, láthatták a holttesteket az utcákon és a tömegsírban is. Hétfőn Bucsa miatt Joe Biden amerikai elnök háborús bűnösnek nevezte Vlagyimir Putyint, hozzáfűzve, minden információt össze kell gyűjteni, hogy az orosz elnököt törvény elé állíthassák.
A Kreml ragaszkodik ahhoz, hogy Bucsában háborús bűncselekményeket nem az orosz katonák követték el, hanem ukrán provokációról, az oroszok kivonulása után megrendezett felvételekről beszél. Ennek azonban ellentmond nemcsak az újságírók helyszíni tapasztalata, hanem azok a március 11-i műholdfelvételek, amelyeket a New York Times kedden tett közzé, és amelyek tanúsága szerint civil holttestek fekszenek Bucsa utcáin. Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője kedden mégis azzal állt elő, hogy az ukrán 72. lelki hadviselési műveleti központ tagjai rendezték meg »az orosz hadsereg erőszakos akcióiban állítólag megölt civilekről« nyilvánosságra hozott felvételeket több Kijev melletti kisvárosban.”
A háborús bűnök nem maradhatnak büntetés nélkül
Megkezdődött a nyomozás az Ukrajnában elkövetett orosz háborús bűnök ügyében. Ebben a politikai érdekek is tükröződnek, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„A nemzetközi büntetőjog hosszú történetében az ukrán kisváros, Bucsa neve is fordulópontot jelent. A világ közvéleménye még soha nem került szembe ilyen közvetlenül és kíméletlenül a megszálló erők által néhány napja elkövetett mészárlás áldozatairól készült képekkel. Bucsában, akárcsak Ukrajna sok más helyén, most önkéntesek és hatóságok, ügyészek és újságírók, igazságügyi szakértők és patológusok, nemzetközi büntetőjogi szakértők és emberi jogi szakértők végzik a nyomozást és készítik a dokumentációt az elkövetett bűntettekről. Itt azonban az is eldől, hogy a nagyszámú, nagyon eltérő motivációjú (és képzettségű) szereplő interakciójával biztosítható-e a nemzetközi büntetőjogi eljárásban szigorú követelményeinek megfelelő bizonyíték. Justin Hendrix médiaszakértő a közelmúltban a Just Security című biztonsági blogon nevezte meg a legfontosabb kihívásokat: a konfliktuszónában tartózkodó önkéntesektől származó információk olykor kétes megbízhatósága; biztonsági kérdések és koordinációs nehézségek; a közösségi hálók központi jelentősége a rengeteg összegyűjtött kutatási és dokumentációs anyagban, ami eddig nem érintette az eljárásokat.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap szerint letartóztatási parancsot kéne kiadni Putyin ellen a Bucsában elkövetett atrocitások miatt:
„Az orosz cenzúrán kívül senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy Ukrajnában az oroszok súlyos háborús bűnöket követtek el és továbbra is elkövetnek. De ez a helyzet egyre rosszabb. Végül pedig a Kijev külvárosából, Bucsából származó, atrocitásokról szóló jelentések azok, amelyek legnagyobb mértékben megdöbbentenek. A vádak listája ezáltal egyre bővül. A bűncselekmények jellegét tekintve egyik határ a másikat lépi át. Ezért most egyszerűen ki kell adni a nemzetközi elfogatóparancsot Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen. Ezenkívül meg kell hirdetni nyilvánosan is ennek az embernek a pária státusát. Aztán ellene és belső köre ellen fel kell sorolni minden bűncselekményt, hogy egyetlen egy sem maradjon ki belőle.”
A brüsszeli De Standaard című flamand keresztény-demokrata napilap szerint szigorítani kell a szankciókat azok ellen, akik Ukrajnában atrocitásokat követtek el:
„Bizonytalan, hogy Vlagyimir Putyin orosz háborús bűnös és cimborái valaha is bíróság elé kerülnek. Ám a tömegsírok feltárásával az ukrajnai konfliktus egy új szakaszba lépett. Valójában ez a borzalom aligha meglepő. A kivonuló csapatok mindig a védtelen polgárokon bosszulják meg csalódottságukat. A második világháború utolsó napjaiban a németek számtalan mészárlást követtek el, többek között Belgiumban is. [. . .] Mindenekelőtt a szankciókat kellene szigorítani Oroszország ellen, hogy ne tudja tovább folytatni háborús erőfeszítéseit. Az előzetes elemzések azt mutatják, hogy az eddigi megközelítések nem okoztak elegendő fájdalmat az orosz társadalomnak. Az ukránoknak ugyanakkor további előrelépést kell tenniük a harctéren. Ehhez teljes és tartós katonai támogatásra van szükség. Ez a konfliktus most éppen a kezdet végéhez ért. Putyin Szíriában és Csecsenföldön sem riadt vissza a tömeggyilkosságoktól. Ezért őt feltétlenül le kell állítani. Európai biztonságunkat nem szolgálja egy kényelmetlen tűzszünet, amely Ukrajnát egy instabil országgá teszi, azt az országot, amely kevés forrással rendelkezik az újjáépítéshez. Egy rossz békeszerződés így egy új agresszió előhírnöke lenne.”
Az orosz atrocitások nyomán: Tömegtemetés Bucsában (Fotó: Yahoo News)
