Hat évvel ezelőtt szórakozóhelyként nyitott meg a Jail. Két évvel ezelőtt a járvány ennek a helynek is megrövidítette a munkaidejét, így a lehetőségeit is. A tulajdonos, Yugovich Róbert úgy döntött, nem zárja be a „boltot”, inkább megpróbál áthidaló megoldást találni, hogy megőrizze az alkalmazottai munkahelyét. Így alakult meg a Jail Fashion, ami szavai szerint nem lett túl sikeres, de legalább sikerült megőriznie a munkahelyeket. Aztán néhány hónappal ezelőtt éttermet nyitottak, s rövid idő alatt népszerűek lettek. Ennek ellenére úgy döntött, április elsejétől minden alkalmazottjának felmond, aztán meglátják, hogyan tovább. Azt mondja, úgy érzi, ő a bohóc, közben a város vezetése pedig fonja a selyemzsinórt a nyaka köré. Elege lett.
– Amikor valaki egy ilyen volumenű vállalkozást vezet, akkor ott elengedhetetlen a sikerélmény. Persze, a pénz is fontos, szó se róla, azzal tudunk fejlődni, de fontosabb a sikerélmény. Amikor valaki kritizálja a Jailt, annak mindig azt felelem, jöjjön el, nézze meg, amikor itt műsorok vannak, amikor tizenegyen összeülünk, olyan vagyunk, mint egy család, nincs alá-fölé rendeltség. Ötletelünk, mit hogy kellene fejleszteni, hogy ebben a hónapban többet kell majd dolgozni, de vannak időszakok, amikor kevesebbet, és ez nem azon múlik, hogy a főnök mit akar, hanem hogy mit szeretne a csapat. Ezért lettünk sikeresek.
Miért kellett meghozni a döntést a bezárásról, ha sikeres volt az üzlet?
– Azért hoztam meg ezt a drasztikus döntést, és nem mentem tovább egyezkedni, mert nem tudom már azt a sikert és azt a jó légkört fenntartani, ami ránk jellemző volt. Emiatt nem vagyok hajlandó belemenni abba, hogy le kelljen ülni, és azon gondolkodni, mi lesz két-három hét múlva, engednek-e bennünket fejlődni. Mit találnak ki megint? Megszaporodtak az ellenőrzéseink, néha már több volt a felügyelő az étteremben, mint a vendég. Akkor kitaláltuk a fesztiválozást Topolyán, a Covid beleszólt. Kértük a félszigetet több alkalommal, hogy adják ide nemcsak zenei, hanem gasztrofesztiválokra, kultúrközpont kiépítésére. Nagyon sok programot adtam át a községnek ennek apropóján, mindet elutasították vagy válaszra sem méltattak. Ennek főleg az az oka, hogy a Jail nem politizál, nekem viszont magánemberként megvan a véleményem. Sajnos elértünk egy olyan szintre, hogy mind sikerekben, mind morálisan túlnőttük ezt a várost. Sokak számára rossz példa a Jail, hiszen azt mutatja, hogy a politikától függetlenül is sikeres lehet az ember. Se hitel, se támogatás, mindent saját magunk, közösen hoztunk létre, mert a befolyó pénzeket fejlesztésre fordítottuk annak érdekében, hogy Szabadka és Újvidék között a legjobb étterem Topolyán legyen. Amikor bejött a Covid, és bezártak bennünket, akkor kitaláltuk a saját ruhamárkánkat, ami ugyan nem lett túl sikeres, de annyit kihúztunk, hogy abban az egy-két évben, amíg nem tudtunk dolgozni, voltak fizetések. Nem feltétlenül az a siker, hogy mennyit kerestünk, hanem az, hogy én hat éve nyitottam a céget, és azok az emberek még mindig itt dolgoznak. Sok embernek nem tetszik ez, és az sem, hogy én több nyelven beszélek, széles körű a kapcsolatrendszerem, ellentétben a mai topolyai városvezetőkkel, akik sem idegen nyelvet nem beszélnek, sem világot nem láttak. Én ötleteket tudok adni, és meg is tudom ezeket valósítani. Ez pedig bántja őket. Nekik sem ötletük, sem pénzük hozzá. Ördög lettem a szemükben.
Tartanak tőle, hogy politikai pályára lép? Vannak ilyen ambíciói?
– Dehogyis. Én egy sikerorientált fickó vagyok. Szeretek nyerni. Jól viselem a kudarcot, viszont soha nem ismerem el. A politika nem ilyen, azt fentről irányítják, és én nem szeretek bábu lenni. Ismerem a saját határaimat, nem tudnék Topolyából többet kihozni, mint a jelenlegi városvezetés. Nincs gazdasági háttér, én sem tudnék több járdát, közutat, egészségházat biztosítani, sőt, talán még kevesebbet, hiszen ők még legalább valamennyi pénzt kapnak. Én függetlenként semmit sem kapnék.
Azért van itt, hogy Topolyát jobbá tegye?
– Abszolút. A mai napig is, már hatodik éve az egyedüli szándékom, hogy Topolyát jobbá tegyem. Nekem volt egy múltam, amibe most nem mennék bele, mert már lerágott csont és unalmas, aminek köszönhetően meg tudtam keresni egy bizonyos anyagi hátteret, létezik több sikeres könyv a hátam mögött, van, amiből sorozatot készít a Netflix. Vagyis van egy szilárd anyagi hátterem. Hátra is dőlhetnék, élvezhetném a hátralévő akármennyi időmet. De Topolya a szülővárosom, itt vannak a barátaim, a szüleim, annyi minden jót kaptam, és annyi jót tudnék most csinálni, ami nem is kizárólag pénz kérdése, hanem ötlet, tapasztalat kérdése. Ott a tópart, egy kincsesdoboz, csak azért, mert nincs ötlet és pénz, felépíttetnek oda wc-bódékat, onnan árulják az ételt, az italt. Én léptem egy bátrat, saját pénzből felépítek oda valamit, megmutatom, hogy kellene ennek kinéznie.
Ők nem fogják fel, hogy rajtam kívül tíz ember egzisztenciáját veszélyeztetik (Fotó: Tómó Margaréta)
Gondolja, hogy azért lehetetlenítik el, mert sikeres? Vagy a múltja miatt?
– A VMSZ mindig azzal támad engem, hogy én egy börtönviselt ember vagyok, és miért akarok én morális, erkölcsi példát mutatni. Mindenki köztörvényesnek hív. Erre én mindig azt szoktam mondani, hogy bármikor leülhetünk egy nyílt vitára. Hozzanak egyetlenegy embert Vajdaságból, akit én becsaptam, és hozzanak egyetlenegy embert, akit ők nem loptak meg. Akkor beszélhetünk erkölcsről.
A tóparti éttermének a megnyitására már nem kerülhetett sor. Miért?
– Számítottam rá, hogy a tóparton megnyitjuk az éttermet, Németországból hívtam haza szakácsot, a pizzamestert Budapestről. Nincs kritika az ételünkre, és gondolom, sok mindenkinek szúrja a szemét. Kint a tóparton senkinek semmilyen engedélye nincs, mert az egy állami földterület, a városnak sincs hatásköre, állami tulajdon, de az állam nem foglalkozik vele. Amikor megépítettem a montázsépületet, akkor elmentem a városrendezési intézetbe, és megkérdeztem, hogy mik a lehetőségek. Volt egy nem hivatalos tóparti tervezet, hogy 20 négyzetméterig felépíthet bárki montázsépületet, valamint az előtte lévő teraszrészt is be lehet borítani. Ezért így is tettem. Az akkori előírásoknak megfelelt. Amikor felépítettem, semmi gond sem volt. Hogy fejlesszük a tóparti turizmust, közöltem, építek tíz ehhez hasonlót, csak csináljunk valamit, ami munkahelyeket teremt. Amikor felépítettük, akkor jöttek azzal, hogy lekapcsolták a vizet meg az áramot, mert állítólag fejlesztés alatt álltak. Múltak a hetek, hónapok, bejártam a polgármesterhez, de hülyének néztek. Semmilyen érvemet nem fogadták el. Majd amikor látták, hogy nem tudnak mit kitalálni, akkor elővették, hogy az egy környezetvédelmi terület, s emiatt nem lehet ezt működtetni, mert nincs hová vezetni a szennyvizet és egyebek. Ezt is elfogadtam volna, de aztán jött az égből a villámcsapás, hogy itt lesz egy nagy fesztivál. Ott is lesz hulladék, s ha azoknak lehet, ami nem topolyai érdekeltség, miért nem lehet nekünk, akik topolyaiakat foglalkoztatnak, fejlesztettünk?
A járvány idején került volna sor a Jail Fest megszervezésére a tóparton. Olyan nevek jöttek volna, mint a Tankcsapda, a S.A.R.S. és sorolhatnám. Most mégis más szervezésben lesz fesztivál Topolyán.
– Nem az az én problémám, hogy ők fesztivált szerveznek. De uraim, most volt Covid, most voltunk lezárva két évre, munkásokat fizettünk, adókat, járulékokat, nem az lett volna korrekt, hogy tessék, a helyi vállalkozók pályázzanak, szervezzenek egy ilyet? S örülünk, hogy győzött a Gipsz Jakab, de itt marad Topolyán a pénz. Zárjuk ki a Jailt, ilyen a gazdasági élet, amikor nem egy igazi demokráciában élünk, hanem egy tyúkszaros diktatúrában. Elfogadom. De azt nem tudom elfogadni, hogy kizárunk mindenkit, hozunk egy idegen embert, de az én adódinárjaimra van szükség ahhoz, hogy ő a fotelben tudjon létezni.
A fesztivál volt az utolsó csepp a pohárban?
– Ez volt az utolsó csepp. Nem azért, mert nekik adnak milliókat, engem az nem érdekel. Az zavar, hogy miért nem topolyaiaknak adják. Azért vagyok itt hat éve, mert jót szeretnék Topolyának. Amikor nem engedtek dolgozni, akkor is kaptak az embereim fizetést. Azt mondtam, annak, hogy én bezárok, felmondok a munkásaimnak, morális, elvi okai vannak, mert nem vagyok hajlandó egy dinárt hozzátenni ahhoz, hogy ők fonják a selyemzsinórt a nyakam körül. Nem leszek a saját hóhérjaim támogatója. Ők nem fogják fel, hogy rajtam kívül tíz ember egzisztenciáját veszélyeztetik. Valójában én vagyok az udvari bohóc. Miért kellene nekem ebben rész vennem?
Végleg bezár a Jail? Mi lesz a sorsa?
– Egyik munkásom kezét sem engedem el. Lesz, akit megtartok, kényszerből dolgozni fogunk egy ideig, hiszen akad, aki emiatt jött haza, a másik babát vár, nem tehetem ki az utcára. Olyan is van, aki hitelt vett fel, hiszen egy biztos cégben dolgozott. Akadnak leszervezett programjaink, amelyeknek eleget kell tenni. De akinek akad más lehetősége, azt elengedem. Április 1-jén öt ember kapott felmondást. Ha erre sem reagálnak, bezárom, eladom, átadom, fogom a családom, és elmegyek. A kényszerszerelem sokkal rosszabb, mint a szingliség. Ha egy nőt szeretek, de nem viszonozza, akkor jobb menni. Én nagyon szeretem a várost, de a város nem szeret engem. Kínlódás ez, egymást elkezdjük bántani, és én nem akarom bántani a várost. Én nem akarom támogatni ezt a rendszert ebben. Jelen pillanatban úgy tiltakozhatom, hogy felszámolok egy sikeres céget. Hiányozni fog a befizetett adónk, a fiatalok ide jártak szórakozni, a szülők nyugodtak voltak, öt év alatt semmi gond nem történt. De megtehetem, hogy felállok ettől az asztaltól, és elmegyek. Topolya lakossága fogságban van, mert a helyi kiskirályoknál dolgoznak. Nem mernek szólni, mert kirúgják őket. És ez nem mendemonda, nem legenda, tényleg kirúgják őket. A tanár iskolaigazgató olyan pozíciók, amelyeket úgy lehet elérni, ha besimulsz.
Nyílt levelet is írt Topolya község elnökének. Kapott választ?
– Nem, nem is számítok válaszra. Nem az volt a célom, hanem hogy az embereknek felnyissam a szemét. A reakciókból látom, hogy sokan elgondolkodtak, hová süllyedtünk. Amikor már abba is beleszólnak, hogy milyen előadást nézhetünk meg… Én ilyen társadalomban nem akarok élni, és nem akarom, hogy a gyerekem ilyen társadalomban szocializálódjon, de támogatni sem akarok egy ilyen rendszert.
A topolyai tó jogi státusa és a Jail éttermének megnyitása kapcsán kérdéseket intéztünk Topolya községhez. Közérdekű adatigényléssel éltünk, amint a kérdéseinkre válasz érkezik, közzétesszük a lapban.
A tóparton megépült étterem – soha nem nyílik már meg? (Fotó: Tómó Margaréta)
Csak annyit kértünk, hagyjanak minket dolgozni
Zapletán Attila Budapesten volt pizzamester. Róbert hívására költözött haza:
– Nagyon jól érzem magam. Mindig mindent megbeszélünk, mikor mit fejlesztünk. Három hónapja vagyok itt, mindenhez korrekten viszonyultak, ami kellett, mindent beszereztek, hogy el tudjam végezni a munkám. A pizzát lenézi mindenki, hogy az egy kalács, de az tény, hogy jó pizzát csinálni nem olyan egyszerű, mesélte Attila.
Dušan Uzelac elmondta, 2020 februárjában kezdődött az együttműködés Róberttel, akkor hagyta ott a helyi rádióállomást, ahol évtizedekig dolgozott, de párhuzamosan a vendéglátásban is volt tapasztalata.
– Megvolt közöttünk a teljes bizalom, a szakmájában mindenki profi ebben a csapatban. Robinak a vágya volt, hogy ne egy hétköznapi kínálat legyen, eltértünk, és nagyon jónak minősült. Ha munka nélkül maradok, nagyon sok időm lesz, nagyon sok papírom van, amit még átnézhetek. Van benne gyakorlatom, és nem érdekel, kinek fog a feje fájni. Nem szerettem volna sárban hemperegni velük, de most már megtehetem. Csak annyit kértünk a csapatban, hogy hagyjanak minket dolgozni. Gazdagítani tudtuk volna a kínálatot, és nem kevés pénzt, akaratot fektettünk be, hogy egy tollvonással ezt valaki padlóra küldje…
Yugovich Róbert: Én ilyen társadalomban nem akarok élni, és nem akarom, hogy a gyerekem ilyen társadalomban szocializálódjon (Fotó: Tómó Margaréta)
