Szerbia az elmúlt két évben, az idei évet is beleszámítva, összesen 5,4 milliárd eurót költött a válság megelőzésére a költségvetésből. A Fiskális Tanács értékelése szerint hasonló eredményt kétmilliárd euróval kevesebbel is elért volna. Az analízis összegzésében az szerepel, hogy a támogatások 90 százalékát nem szelektíven juttatták a lakosságnak, ellentétben Közép- és Kelet-Európával, ahol csak bizonyos rétegek részesültek támogatásban. Szerbia mellett Bulgáriában is hasonló volt a helyzet.
„Szerbiával ellentétben a Közép- és Kelet-Európában található országok többsége sokkal szerényebb támogatásokkal segítette a polgárokat, és főként azokat, akik a leginkább rászorulnak: az alacsony bérből élők, a szociális segélyre szorulók, a nagycsaládosok, fogyatékkal élőt nevelők, munkanélküliek. Ezekben az országokban a támogatások 35 százalékát osztották csak nem szelektíven.”
A Fiskális Tanács megállapítja, hogy az elköltött pénz, vagyis a kifizetett támogatások nem járultak hozzá a gazdasági növekedéshez, ahogyan azt a hatalom állítja. Másrészt, az nem volt ingyenes, hiszen a legnagyobb részét hitelből fedezték, írja a Danas. Emiatt a köztartozás 2019 vége óta 6 milliárd euróval, vagyis 25 százalékkal nőtt és most 30,5 milliárd eurót tesz ki.
Sarita Bradaš, a Demokrácia Központ munkatársa azt mondta, hogy a lakosság támogatása tulajdonképpen a szavazók támogatása volt. A Danasnak azt nyilatkozta, amennyiben ezzel nem a “szavazatvásárlás” lett volna a cél, akkor a pénzt a szociálisan rászorulóknak és munkanélkülieknek adták volna. Utóbbiak csak hatvan euróval kaptak többet tavaly, mint a többiek, ami nagyon kevés, hiszen ezeknek az embereknek a 40 százalékát fenyegeti a mélyszegénység. Bradaš szerint a támogatást elherdálták, így azok, akik valóban rászorultak csak annyit kaptak, hogy éppen tüzet oltsanak.
A Fiskális Tanács értékelése szerint a támogatások nagy részét az emberek külföldről importált árura költötték, így az szinte semmilyen hatással nem volt a hazai gazdasági növekedésre.
