A vasútállomás előtti parkban ma is látható platánfák már a 20. század eleji képeslapokon láthatók. Már az akkori fotókon olyan nagyok ezek a fák, hogy nagyságukkal arról tanúskodnak, a kezdetektől ott vannak, vagyis 1886 óta, amikor a Rókina bara (Rogina bara), vagyis a helyén lévő mocsaras területet beültették. Azt mondják, a platán legalább ennyi évet élhet még, mint amennyit eddig ezen a helyen töltött, írja a gradsubotica.co.rs portálon Lansky, a helytörténeti írásokkal időről-időre jelentkező szakértő.
A hetvenes évek végén történt valami, ami nem volt jellemző az akkori jugoszláv szokásokra. Megváltoztatták a város rendezési tervét, azért, hogy megvédjenek két fát, emlékeztet a szöveg írója.
A Tokio lakótelep építésekor a kivitelezőknek megtiltották, hogy kivágjanak két tiszafát, amelyet 1900-ban ültetettek. A helyi parlament döntést hozott és végül a két fát körbe is kerítették és táblával látták el.
A palicsi Nagy parkban vannak fák, amelyeket még Vermes Lajos és az ő Palicsi Olimpiája idejében ültettek. Szabadka legöregebb fáját viszont Lansky szerint a Sétaerdőben kell keresni. Itt ültették el ugyanis, még a 18. század végén azt az eperfát, amely még ma is ott magasodik. Van itt viszont állítólag egy még idősebb törzs is, méghozzá a Sétaerdő észak-keleti részén: egy tölgy. Hamarosan kétszáz éves lesz.
A szabadkai Sétaerdő legöregebb fája hamarosan kétszáz éves (Pixabay)