Az orosz–ukrán háború uralta a nemzetközi közbeszédet az elmúlt héten is, hiszen a helyzet tovább romlott, ráadásul az oroszok leállították a gázszállítást Lengyelországba és Bulgáriába. Megnyugvást hozott viszont az Európai Unióban Macron francia elnök újraválasztása, ami után egy erősebb EU vállalhatja a magyar kormánnyal szembeni eljárást a jogállamiság megsértése miatt. A Twitter pedig a világ leggazdagabb emberének a kezébe került, aki a PayPal, a Tesla és a SpaceX után a közbeszédet is uralni akarhatja. Ezúttal is átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Budapesten át Zürichig és Oslótól Varsón át Isztambulig.
Guterres reménytelen küldetése
Vajon lehet-e az ENSZ-főtitkár moszkvai látogatásának bármi hozadéka, vagy eleve reménytelen a küldetés? Ezzel a témával foglalkozik a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely szerint Szergej Lavrov orosz külügyminiszter arra használta fel Guterres moszkvai látogatását, hogy megismételje a Kreml fenyegetéseit és »teátrálisnak« nevezze a mariupoli tárgyalásokra vonatkozó ukrán javaslatot:
„Ukrajnában António Guterrest, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát bírálták amiatt, hogy az orosz agresszióval kapcsolatos álláspontja továbbra is halovány és erélytelen. A portugál [főtitkár] most Moszkvába utazott és hamarosan Kijevbe is elmegy. Ezt az utat békemissziónak szánta. Az elvárás Guterres moszkvai útjával kapcsolatban már eleve mérsékelt volt, és ezt a Szergej Lavrov külügyminiszterrel és Vlagyimir Putyin elnökkel folytatott találkozók eredménye be is bizonyította. Lavrov, akivel Guterres először találkozott, számos vádat fogalmazott meg, többek között az ENSZ főtitkársága, és maga Guterres ellen is, amiért nem gyakorolt nyomást Kijevre a minszki megállapodások teljesítése érdekében (ami mindig a moszkvai értelmezést jelenti), és nehezményezte a nyugati fegyverszállítást Ukrajnába. Lavrov ezt az állami televízióban hétfőn este a »harmadik világháború« lehetséges kitörésének »komoly, valós veszélyeként« minősítette.
Guterres jelenlétében Lavrov azt hangsúlyozta, hogy miután a nyugati fegyverek megérkeznek Ukrajnába, azok a »különleges műveletek legitim célpontjai« lesznek, ahogyan Oroszországban ezt a háborút nevezik. Ez alatt Lavrov a vonatok elleni támadásokat értette. Ez a kijelentés önmagában mérsékeltnek tekinthető, mert ezzel ellentétben az orosz állami televízió nyíltan felszólított a NATO-országok területén már meglévő készletek elleni támadásokra. Lavrov azonban nemcsak Ukrajnáról akart beszélni, hanem az ENSZ-t is fenyegetőnek festette le olyan kezdeményezések miatt, mint a tavaly év végén Joe Biden amerikai elnök által szervezett (virtuális) »demokráciacsúcs«. Lavrov azt állította, hogy az ENSZ Közgyűlésén a nagy többséggel elfogadott határozatot az ukrajnai invázióval kapcsolatban amerikai kényszer hatására fogadták el.”
A zürichi Tages-Anzeiger Berlin bejelentéséről ír, mely szerint nehézfegyverekkel fogja támogatni Ukrajnát:
„Most már a tétova Németország is szállít tankokat. A Nyugat bátorságot mutat Putyin orosz elnökkel szemben, és ezáltal kockázatot vállal, hiszen Oroszország atomhatalomként eszkalálhatja a háborút. Lavrov orosz külügyminiszter már azzal fenyegetőzött, hogy a nyugati fegyverszállítmányokat megtámadják, és hogy a nukleáris konfliktus kockázatát »sem szabad alábecsülni«. Ez a veszély azonban mindig fennáll, amikor egy atomhatalom háborúba lép. Az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások nem vezetnek valójában atomháborúhoz, akkor azonban igen, ha a Kreml úgy dönt, hogy megtöri a tabut, és bedobja az atomfegyvert.”
Macron második mandátuma
A párizsi Le Figaro című francia napilap óvatosan kommentálja Macron győzelmét:
„Úgy tűnik, ez egy koronázás. Emmanuel Macron 44 évesen diadalmasan lépett be az Ötödik Köztársaság elnökeinek nagyon exkluzív klubjába, ahol most a második megbízatását kezdheti meg. Valójában azonban a márványszobor üveglábakon áll. És ezt Emmanuel Macron is nagyon jól tudja. Újraválasztása nem ébreszt semmiféle lelkesedést az emberek körében, hisz nem büszkélkedhet nagy követőtáborral. Éppen ellenkezőleg: ő, a csábító, aki annyira szeret tetszelegni és kedveltetni magát, a közvélemény nagy részének szemében ellenszenves figura és néha még a gyűlölet célpontja is.”
A szintén a francia fővárosban megjelenő Libération című napilap Macron következő hivatali időszakára tekint:
„Politikájának legnagyobb megújítási célja elsősorban a demokrácia felé irányuló kezdeményezés. Az elnökválasztás mindkét fordulójában tapasztalt, nagy arányú választópolgári távolságtartás ugyanis régóta a demokrácia gyengeségének a tünete. A másik nagy megújítási célja társadalmi jellegű. A legszegényebb és legsebezhetőbb polgárok lesznek ugyanis azok, akik számára a legnehezebb idők jönnek: ők fognak a legtöbbet szenvedni az ukrajnai háború, a növekvő energiaárak és az infláció hatásai miatt. Emmanuel Macronnak most be kell bizonyítania, hogy nemcsak a gazdagok, hanem azok elnöke is, akik az elmúlt években úgy érezték, átverték őket. Ehhez szorosan kapcsolódik a másik nagy kihívás: a klímavédelem. Emmanuel Macron első hivatali ideje csalódás volt ebből a szempontból.”
Egyelőre nem világos, hogy Macron hogyan képzeli el második elnöki mandátumát. A kihívások sokrétűek. A francia demokrácia válságban van, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„[…] Öt évvel ezelőtt az európai himnusz kísérte Macron első lépéseit a hatalomba. Akkor egyedül lépett fel a Louvre előtt felépített színpadra. Ezúttal önkénteseinek új nemzedéke és kampánymunkásai kísérték a Mars-mezőre. A fiatalság mellette menetelt – ilyennek szeretné látni magát. A 18 és 24 év közötti választók 61 százaléka rá szavazott. De az Ipsos közvélemény-kutató intézet szerint ebben a korosztályban különösen magas, 41 százalékos volt a nem szavazók száma is.
A választási eredmény megerősítette azt a régi gyanút, hogy Macron a nyugdíjhoz közel álló és nyugdíjas generáció elnöke. A 60 év felettiek 59 százaléka, a 70 év felettieknek pedig 71 százaléka szavazott rá. Ebből látható, hogy nem csak egy generációs konfliktus parázslik Franciaországban. A jövedelmi viszonyok is olyan mértékben határozták meg a szavazási magatartást, mint eddig még soha. Macron a magasabb jövedelműek jelöltjének bizonyult. Legjobb eredményeit a felsőfokú gazdasági vezetők és menedzserek körében érte el, akik 77 százalékban szavaztak rá. A nyugdíjasok 68 százaléka, akiknek többsége Franciaországban bőkezű nyugdíjjal rendelkezik, szintén rá szavazott.
Azonban nagyon más a kép a munkások esetében. Közülük 67 százalék szavazott Le Penre. A szélsőjobboldali Rassemblement National [Nemzeti Tömörülés] Franciaország új munkáspártjának bizonyult. Még az alacsonyabb beosztású alkalmazottak 57 százaléka is Le Penre szavazott, ami a gazdagok és szegények közötti szakadék politikai határát is jelenti. Macron egyik kihívása ennek a szakadéknak a csökkentése lesz.”
Gázstop Lengyelországba és Bulgáriába
A varsói Rzeczpospolita című napilap higgadtan reagált:
„Orosz gáz nélkül is biztosított az ellátás Lengyelországban. A gáztároló tartályok akár 180 napig is elegendő gázt biztosítanak. A lengyel gázterminál bővítésének köszönhetően pedig az év eleje óta havonta eggyel több gázszállító tartályhajót fogadhat be. Májusban pedig üzembe helyezik a Lengyelország és Litvánia közötti gázvezetéket is, amely a litván LNG [Liquified Natural Gas – cseppfolyósított földgáz] terminálok ellátását is lehetővé teszi. Mi több, tavasszal csökken a gázigény.”
Az isztambuli Dünya című napilap azonban aggodalmát fejezte ki:
„Ha Oroszország leállítja a gázellátást egész Európába, ez »Game over«-t, azaz azt jelenti, hogy vége a játéknak az európai gazdaság számára. Ez különösen a német gazdaságot érinti, amely leginkább függ az orosz gáztól. A pénzpiacról érkező jelzések sem mutatnak semmi jót. Az Európai Központi Bank az infláció emelkedése miatt megemelte a kamatot. És ha az áremelést nem állítják meg, óhatatlanul lesznek tiltakozások Európa-szerte.”
Musk még hatalmasabb és még gazdagabb lesz?
Elon Musk hataloméhes, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Az, hogy Elon Musk megvásárolta a Twittert, az a hatalomkoncentrációt hangsúlyozza, amely mindannyiunkat aggaszt. A világ leggazdagabb embere mostantól az egyik legnagyobb médiaplatformunkat fogja irányítani. És nem ő az egyetlen, aki át akarja venni az irányítást a kommunikációs csatornáink felett. A Forbes listán második helyen álló Jeff Bezos a Washington Post tulajdonosa. A világ negyedik leggazdagabb embere, Bill Gates a Microsoftot hozta létre, amely most a LinkedInt is birtokolja. A lista nyolcadik és tizedik helyét a Google tulajdonosai foglalják el. A 13. helyen álló Michael Bloomberg birtokolja a nevével ellátott médiabirodalmat. A jelenleg 19. helyen álló Mark Zuckerberg a Facebook és az Instagram tulajdonosa. Szólásszabadságunk ezeknek a milliárdosoknak a kezében van. Ezeknek a férfiaknak együtt megvan a hatalmuk arra, hogy irányítsák, mit és hogyan mondjunk. Musk Twitter-vásárlása természetesen nem a véleménynyilvánítás szabadságának biztosításáról szól, hanem arról, hogy azt ő élvezettel eluralja.”
Az oslói Verdens Gang című bulvárlap is kétségbe vonja Musk nagyobb véleménynyilvánítási szabadság iránti elkötelezettségét:
„A gigantikus egóval rendelkező különc vállalkozónak állítólag nem a pénz számít, hanem nem kevesebb, mint a civilizációhoz és az emberiség jövőjéhez való fontos hozzájárulás. Musk azonban eddig elsősorban öndicséretre és önreklámozásra használta a saját véleménynyilvánítási szabadságát a Twitteren – erre pedig az emberiségnek biztosan nincs szüksége.”
Brüsszel cselekvésre kényszerül
Brüsszel hitelét veszítené más tagállamokban, ha most nem lépne fel Magyarországgal szemben, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Az Európai Bizottság nem tehet mást, mint hogy új eszközzel védje meg az uniós költségvetést Magyarországgal szemben. Annyira erősek a bizonyítékok arra, hogy Magyarországon a közös költségvetésből származó pénzekkel való visszaélést a politikától függő igazságszolgáltatás nem üldözi, hogy Brüsszel minden hitelét elvesztené a jogállamiság megsértése miatti vitákban a többi tagállam felé, ha az Orbán-kormány ép bőrrel úszná meg ezt a bűncselekményt.
Az időzítés azonban kényes, az EU egysége vitathatatlanul egyre fontosabb Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt – hisz Orbán blokkolhatja a további szankciókat Moszkva ellen. Ez kétségtelenül egy gátlástalan döntés lenne. Orbán ennek ellenére nagyon alaposan meg fogja gondolni ezt a lépést, mert egyetlen szövetségese az EU-ban, a nemzeti-konzervatív lengyel kormány nem tréfál az orosz imperializmus elleni harcban. Eközben Varsó a háború csúsztatását igyekszik más módon is kihasználni: a kormány kozmetikai engedményekkel, lényegi változtatások nélkül akarja maga mögé tolni az igazságügyi reformja és annak kellemetlen pénzügyi következményei körüli vitát. Az EU-t a franciaországi választások szerencsés kimenetele után is nemcsak kívülről fenyegeti az autoritarizmus.”
„Magyarország ellen vetik be először az EU új eljárását a jogállamiság és az új büdzsé védelmére, miután a közös pénzek felhasználását évek óta tartó súlyos, rendszerintű hiányosságok jellemzik”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„Tizenhat hónapon át tartó huzavona után az Európai Bizottság elszánta magát a cselekvésre, és elindította a jogállamisági eljárást Magyarországgal szemben. A biztosi kollégium szerdai ülésén rábólintott a hivatalos levélre, amelyet a délutáni órákban Johannes Hahn költségvetési biztos fog elküldeni a budapesti kormánynak. Ezzel kezdetét veszi egy legalább öt, legfeljebb kilenc hónapig tartó folyamat, amelynek a végén a brüsszeli döntéshozók közösségi források megvonásával sújthatják Magyarországot, ha hitelt érdemlően bizonyítani tudják, hogy a jogállamisági normák megsértése miatt közvetlenül sérülnek az Európai Unió pénzügyi érdekei.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
