A szabadkai származású Bencsik Tamara neve 2008-ban vált ismertté nem csak Magyarországon, de a Vajdaságban is. Az énekesnő a Megasztár című műsor negyedik szériájában mutatta meg tehetségét, a versenyben ötödik helyen zárt. Ezt követően Németországba költözött. A médiában keveset szerepel, az éneklés azonban az életében ennek ellenére továbbra is az első helyen szerepel. Exkluzív interjúnkban többek között erről is kérdeztük.

Lassan tíz éve, hogy Németországban élsz. Mivel foglalkozol ott? És mi volt a legfőbb oka annak, hogy elköltöztél?

Igen, 2013 novemberében döntöttünk úgy a párommal, hogy Németországba költözünk. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy mindig is egy kicsit többre vágytam. Ezért költöztem el előbb Szerbiából Magyarországra, majd Magyarországról Németországba. A 2012-es év azonban sok szempontból nagyon nehéz volt: elveszítettem az édesanyámat és véget ért egy négy éven át tartó párkapcsolatom is, így a 2013-as év egy új társ oldalán, egy új országban egyenlő volt az a teljes megújulással. Egy valami azonban, azóta is állandó, ez pedig az éneklés, ami kitölti a mindennapjaimat. Több zenekarnak is tagja vagyok, akikkel nemcsak Németországban, hanem más országokban is rendszeresen fellépek. Minden bizonnyal, ha Magyarországon maradok, nem értem volna el ezen a területen akkora sikereket, mint amekkorát ezekkel a zenekarokkal most a világ számos országában sikerül elérni. Emellett elmondhatom azt is, hogy a szépségiparban is megtaláltam a helyem. Mindez egyébként sosem állt tőlem távol, ugyanis már kiskoromban imádtam a sminkeket és a szép frizurákat. A nővéreimet például különböző eseményekre rendszeresen én sminkeltem ki. Az alapokat pedig néhány évvel ezelőtt sikerült is elsajátítanom Sipos Zitától. Az ő neve és munkássága bizonyára sokak számára ismert, a Megasztár ideje alatt minket, versenyzőket is ő sminkelt.

Mennyire sűrűn jársz haza, a Vajdaságba?

— Ritkán. Az idősebb nővérem néhány éve ugyancsak kiköltözött Németországba a családjával, a fiatalabb nővérem azonban Szabadkán él, és gyakorlatilag csak ez ad okot arra, hogy ünnepekkor, és születésnapokkor hazalátogassunk. Ilyenkor igyekszem mindenkit meglátogatni, de a legtöbb időt általában a nővérem gyermekeivel töltöm. Magyarországra viszont egy kicsit sűrűbben járunk, – évente úgy háromszor-négyszer – ugyanis a párommal megalkottunk egy formációt, ez az Anymood nevet viseli és szerencsére nagy sikernek örvend, a közönség odáig van érte.

Mit jelent ma számodra az éneklés és mit jelentett 10-15 évvel ezelőtt, mennyiben változott meg mindez benned? A közösségi oldaladon ezen a téren igen aktív vagy, ennek a kommentek alapján pedig úgy tűnik, hogy a közönség is nagyon örül.

— Azt hiszem kijelenthetem, hogy az éneklés akkor is és ma is a mindent, az életet jelenti a számomra. Imádok színpadon lenni, élvezem a közönség szeretetét és elismerését. 10 évvel ezlőtt még kezdőként, ma már viszont remélem, hogy profiként tekintenek rám. A stílusomat, a technikámat és a zenéhez való hozzáállásomat természetesen nagyban formálta az is, hogy az elmúlt egy évtizedben több, különböző összetétű zenekar énekeseként is felléphettem. Mellettük tanultam meg azt, hogy miként lehetek szabad a színpadon. És ez az egyik legfontosabb dolog úgy hiszem. Talán ezt most már jól bizonyítja az a koncepció is, ami köré felépítem ezeket a megjelenéseket. Ez pedig általában nem úgy néz ki, hogy a színpadon állok vagy ülök és énekelek, hanem a közönség soraiban teszem meg mindezt, énekelve és táncoltatva őket. Fontos a velük való kontaktus.

Milyen célok, tervek állnak előtted, ami az éneklést illeti?

— Szeretnék saját dalokat írni és még magasabb szintre fejlődni a párommal létrehozott formációban.

Hol láthat legközelebb a magyar közönség?

— Legközelebb majd augusztusban láthatja az Anymoodot a közönség Siófokon, egy fesztiválon.