Tito – kinek mi jut eszébe, ha az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökére gondol? Jólét? Kommunizmus? Testvériség-egység? Piros útlevél? Úriember? Büszkeség? Bűnös? Generációktól függhet az erre adott válasz, attól függően, hogy mit tapasztalt az évek során. A fiatalabbak sokat hallgathatták szüleiktől, bezzeg Tito idejében, jutott nyaralásra, egy havi fizetésből mi mindenre futotta. A fiatalabbak, a mészárlásokra is másként tekintenek, megváltozott a világ, így a Titoról kialakult kép is.
Negyvenkét évvel ezelőtt, 1980. május 4-én 15 óra 5 perckor, a ljubljanai klinikai központban hunyt el Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasági elnöke. Tito januárban került kórházba keringési problémák miatt, halála előtt amputálták a lábát, amihez nem akart hozzájárulni, mindaddig, amíg tudatánál vált. Február közepétől azonban mesterséges kómában tartották.
Tito halálát Miodrag Zdravković, a Belgrádi Televízió bemondója közölte a néppel.
Koporsója másnap érkezett meg Ljubljanából a kék vonattal, Zágrábon keresztül. Három nappal későbbi temetésén 700.000 ember vett részt, 209 állami küldöttség érkezett 128 országból. Ez volt a legtömegesebb temetés a világon. Harmincegy államelnök, huszonkét kormányfő, négy király, hat herceg, tizenegy parlamenti elnök volt jelen Tito utolsó útján.
Tito és 2013 óta felesége, Jovanka is Dedinjén a Virágok Házában nyugszik. A közeli Jugoszlávia Múzeum és a volt elnök nyughelye a mai napig kedvelt célpontja a turistáknak.
Josip Broz paraszti család hetedik gyermekeként született az Osztrák–Magyar Monarchia Kumrovec falujában (ma Krapina-Zagorje megye, Horvátország) 1892. május 7-én. Apja, Franjo Broz (1860–1936) horvát származású volt, akinek felmenői a mai Trentinóból telepedtek át Kumrovecbe. Az első világháború alatt az elsők között csatlakozott a sereghez. Fogolytáborba küldték, de a vonatról megszökött. Egy orosz család bújtatta. 1920-ban, az Októberi forradalmat követően lépett be a Jugoszláv Kommunista Pártba.
