Nem először tesznek feljelentést azok a zentai kiskorúak ellen, akikről elmondható, tulajdonképpen rettegésben tartják a zentaiakat. Fenyegetőznek, lopnak, fizikailag is bántalmaznak időseket és fiatalokat egyaránt, házi állatokat lopnak, majd pénzért cserébe visszaadják őket. Kevesebb esetről értesül a közvélemény, mint amennyi valójában történik, a legutóbbi incidens viszont egyfajta lavinát indított el a helyiek körében. Aleksandra Petković osztotta meg a történetét előbb a közösségi oldalakon, majd az óvodákban, iskolákban is, annak érdekében, hogy mindenki értesüljön róla, nincsenek biztonságban, nemcsak a gyermekek, de a felnőttek sem.
– A gyerekek a medencében úsztak, mi a kisebbik, négyéves fiammal, a népkerti játszótéren voltunk. Amikor megindultunk vissza a medencéhez, négyen jöttek velünk szemben. A fiútestvérek közül a legidősebb tizenhat éves, a fiatalabb 14, a másik kettő talán 10 és 12. Előbb azt hittem, hogy meglátták a telefonom és el akarják lopni, ezért be is tettem a kabátzsebembe, de nem az volt a cél. Elkezdtek tapogatni, én pedig csak a gyereket fogtam, húztam, nehogy őt bántsák. Azt hittem, hogy nem követnek majd a medencéig bennünket, de jöttek velünk, egészen a bejáratig. Végig fogdostak, tapogattak, de ha visszaütöttem volna, ki tudja a gyerekemmel mit tesznek, ezért inkább tűrtem és mentem előre. A kezük mindenfelé volt. Amikor a medencéhez értünk, a kicsit belöktem az ajtón és mondtam, hogy kiabáljon az edzőnek, aki viszont nem értette mit akar, sokára ért ki, engem meg addig a legidősebb lelökött a fűbe. Akkor már én is visszatámadtam, löktem el magamtól, de közben fogtam a lábát, hogy ne szökjön el. Végül elszabadult és elszaladt, az edző kijött, utánuk szaladt, de már nem voltak ott. Kihívta a rendőrséget, ekkor derült ki, hogy fél órával korábban egy apukát is megtámadtak a kanálisnál. Négy gyerekkel volt, ellopták tőlük a horgászbotokat, a legkisebbet azzal fenyegették, hogy bedobják a kanálisba. Ezt követően találkoztak velünk és támadtak rám – meséli szinte lélegzetvétel nélkül a megrázó történetet az édesanya.
A kiskorúakat fél órán belül a helyi piacon elfogták, meg is találták náluk a horgászbotokat, bevitték őket a rendőrőrsre, de mást nem tudtak tenni. A rendőrségen azt mondták, hogy egy héttel korábban egy idős embert vertek meg, aki várta az unokáját az iskolánál. Ellopták a pénztárcáját. Két hónappal ezelőtt egy kislányt próbáltak megerőszakolni. A legidősebbnek több ügye is van a bíróságon.
– A szociális központnak már régen reagálni kellett volna. Hiába helyezik el őket máshol, elszöknek onnan. A kisgyerek nem mer kimenni az udvarba sem egyedül, ahol régen nyugodtan játszott. Még mindig fél. Ahogy ő sem, én sem érzem magam biztonságban. Azóta kint bezárva az autóba várom a gyerekeket az úszásról, nem merek kimenni, míg nem jön a többi szülő. De igazából örülök, hogy én voltam ott, nem egy 10-12 éves kislány. Őt nagyon könnyen levetkőztették volna, ki tudja mit tettek volna vele. Nem tudom, hogy az illetékesek mire várnak? Megvárják, hogy megerőszakoljanak vagy megöljenek valakit? – teszi fel a kérdést Aleksandra.
Az esetről egyébként még az eset napján értesítette a rendőrség a zentai szociális központ ügyeletes dolgozóját. A szociális védelmi központ a kiskorúak bűnözéséről és büntetőjog-védelméről szóló törvényben foglaltakkal összhangban járt el, fogalmaztak a szociális központban, azonban, hogy ez konkrétan mit is jelent, nem tudni.
A kiskorúak által elkövetett bűncselekmények szankcionálása egyébként a bíróság, az ügyészség, a védőügyvéd, a szociális védelmi központ és a rendőrség közös feladata. A bíróság dönt egyébként a nevelési intézkedések formája és kiválasztása kapcsán is. A döntési folyamat során figyelembe veszik a kiskorú bűnöző életkorát, érettségét és egyéb személyiségjegyeit, valamint a szociális magatartászavarának a mértékét, súlyosságát, indítékait, illetve életkörülményeit.
A fenn elkövetett cselekmények egyébként pszichológiai értelemben viselkedészavarnak minősülnek. Ezek jellegzetes megjelenési formája mások jogainak durva megsértése, agresszív viselkedés, romboló megnyilvánulások, morális kisiklások, mint például a hazudozás, a lopás, az iskolakerülés. Ezek nem egyszeri, hanem tartós, rendszeresen visszatérő viselkedésmódok, és már koragyermekkorban megmutatkoznak a jelei. Ezek kialakulásához több tényező is hozzájárul: a biológiai-genetikai sérülékenység, a nem megfelelő családi szocializáció, a nevelés, az érzelmi, edukatív, fizikai elhanyagolás, esetleg szexuális bántalmazás…
Mivel fontosnak tartjuk, hogy a hasonló eseteket ne lehessen eltussolni, és pár hét múlva az illetékesek úgy tegyenek, mintha semmi se történt volna, a témával a jövőben is foglalkozni fogunk, egészen addig, míg nem történnek konkrét lépések az ügyben.