Figyelmesen meghallgattam Varga Judit, Magyarország igazságügyi miniszterének a Quo vadis, Európa? című konferencián megtartott beszédét, amit ő – nemes egyszerűséggel Mi vagyunk Európa kincskereső kisködmöne címmel látott el, majd fel is töltötte a Facebook-oldalára, hogy mindenki okuljon. Ezt a majd egy percig tartó beszédet sehogyan sem tudtam megérteni, de úgy tűnik, bennem a hiba, mert nem vagyok hajlandó elfogadni a magyar(országi) valóságot, azt a tényt, hogy az illiberális társadalmakban egyedül az illogikus beszéd a „menő”, sőt, immár úgy tűnik, mindenki számára követendő.

Ebbéli meggyőződésben megerősített a telex.hu publicistája, Sarkadi Zsolt is, aki egy jegyzettel próbálta értelmezni a miniszter asszony „mélyenszántó” gondolatait. Engedjék meg, hogy idézzem a következtetéseit, mert én is valami hasonló eredményre jutottam:

„… Eszerint tehát

  • mi egy ködmön vagyunk,
  • ami az alkotmányos önazonosságunk,
  • de nekünk is van ködmönünk,
  • amit az őseink varrtak,
  • tehát az őseink varrtak bennünket,
  • hogy szólni tudjunk, ha jelez a ködmön,
  • azaz mi jelzünk magunknak,
  • hogy jelezzünk másoknak.

Isten óvjon bennünket, ködmönöket a bekecsféléktől!

Mivel tudom, hogy a ködmönt (legyen az kicsi vagy nagy, de akár kincskereső is) a közelmúltban a szűcsök készítették, az ő tevékenységüket és munkájuk eredményeit felidéztem magamban, de nem tagadom, leellenőriztem még az értelmező szótárakban is, mivel ma már szinte senki nem foglalkozik a valamikor nagy becsben tartott szakmával, a hagyományőrzők részére pedig csak a népművészet és a népi foglalkozások egy-két elaggott mestere foglalkozik (esetleg olyan fiatal, aki eldöntötte, nem hagyja azt kiveszni) .

Szűcs – A szőrös bőr, nemes prém és juhbőr, kikészítésével és feldolgozásával foglalkozó mester. A szó nem magyar, bolgár-török, csuvas eredetű, jelentése: varrni. Az általuk készített ruházati kellékek pedig:

ködmön (főnév) – fürtös szőrű racka juh, ritkábban a kecske szőrmés bőréből készült ujjas, kabáthoz hasonló felsőruha. Ómagyar: ködmön, illetve ősmagyar: ködmöny, ködmen, ködmeny eredetű szó.

bekecs (főnév) – derékba szabott, bélelt, rövid prémes télikabát. Ómagyar: bekecs (prémes), de nem zárható ki, hogy görög: pekhosz (prém, bőr) eredetű szó.

lajbi (főnév) –  férfiak ümög fölé viselt ujjatlan mellénye (női változat: mejjedző). Német: leibel (lajbi = mellény), Leib (törzs, felsőtest) eredetű szó.

mente, másképpen: panyóka –  vállra vetve hordott, szépen díszített, prémes, bélelt, zsinóros magyaros rövid felsőkabát (dolmány fölött viselt öltözet). A mente szó ismeretlen eredetű, míg a panyóka az ómagyar panya (kötél) szóból ered.

dolmány (főnév) – zsinórozással díszített katonazubbony vagy kabát. Ómagyar: dolmány vagy török: dolaman, doliman (begöngyölt) eredetű szó.

suba (főnév) – hosszú, gallérszerű, egész testet befedő juhbőr-felsőruha, amit a juhászok télen szőrével befelé, nyáron szőrével kifelé fordítva viseltek. Ómagyar: suba, de ez is lehet, sumér: suba, suba-tug (suba, „pásztortakaró”) < sub, siba (pásztor) + tuh (ruha) eredetű szó

Kostökzacskó = dohányzacskó. Ezt nem kell elemezni, egyértelműen magyar szó!

Ezek után csak azt tehetem, hogy így fogok öltözni: felveszem ümögöm és gatyám fölé a dolmányt (még véletlenül sem lajbit), alul pedig a kast (nadrágot), arra a ködmönyt (télen e főlé még a bekecset), reá vetem a panyókát vagy mentét, arra pedig szőrével befelé (mivel nyár van) a suba fog kerülni, a lábamra csarikot vagy tyizmát húzok, a fejembe pedig kalpagot nyomok. Remélem nem lesz baj, hogy az ümögöt meg a gatyát nem szűcs, hanem én magam készítem lenfonál, míg a kast kenderfonál felhasználásával, a csarik, a tyizma meg a kalpag megalkotására meglehet találok még valahol vargát. A legvégén felkötöm a helyére a kostökzacskót, de nem teszek bele vágott dohányt – mégiscsak törvénytelen –, kovakövet és acelat, maradok a már megszokott cigimárkánál meg a gáztöltésű öngyújtónál, hiszen azok is beleférnek.

Ami biztos, nemcsak Varga Judit, hanem egész Európa is el fog képedni, nem tudják még csak megfejteni sem az én önazonosságomat! De abban is biztos vagyok, sokan képtelenek lesznek mindezt elfogadni, mivel túlságosan logikus lenne! Talán ezért, igazolt a kérdés: Quo vadis Minister iustitiae Hungariae?