Ausztráliában kormányváltás volt, a világban pedig globális éhínség jöhet. Davosban állva tapsolták meg Zelenszkijt, Tokióban Biden mutatta be egy új regionális gazdasági együttműködés vázlatát. Eseménydús hét van mögöttünk, és hogy minderről beszámolhassunk, ezúttal is átlapoztuk a világsajtót Londontól Frankfurton és Bécsen át Tajpejig, Oslótól Helsinkin és Bécsen át Melbourne-ig
Élelmiszerhiány várható világszerte
Úgy tűnik, jelenleg ez a világ egyik legnagyobb problémája:
„Ebben Moszkva a hibás. Az orosz csapatok ukrán gabonaszállítmányokat vettek célba, és több millió tonna gabonát égettek el, amit az ukránok exportra szántak. Ezenkívül aknákat raktak le a mezőkre, megmérgezték a termőföldeket, és szétrombolt hadianyagokat halmoztak fel rájuk. A cél egyértelműen az, hogy tönkretegyék a farmokat, és ezáltal még nagyobb számban kényszerítsenek menekülteket nyugatra” – írja a londoni The Times című konzervatív napilap.
A Washington Post című amerikai napilap is hasonló állásponton van, és ezt világosan ki is fejti:
„Putyin orosz államfőnek nemcsak az ukránok vére tapad a kezére a teljesen indokolatlan háború miatt, hanem felelős azért is, hogy egyre több ember éhezik szerte a világban. . . Putyin háborúja azzal fenyeget, hogy globális éhínséget teremt.”
Embargós dilemmák és korlátok
A budapesti Élet és Irodalom (ÉS) című irodalmi és politikai hetilap az Oroszország elleni embargó hatásait vonja kétségbe:
„Nagyszámú elemző szerint az Oroszországgal szemben eddig alkalmazott nyugati korlátozó intézkedések […] egyrészt nem fokozhatók tovább, másrészt hatékonyságuk is kérdéses, ugyanis nem akadályozták meg Oroszországot a háború folytatásában, mert nem fogták vissza lényegesen a háború finanszírozási forrásait. Ennek egyik oka az, hogy bár befagyasztották a hozzáférést az USA és más nyugati országok pénzintézeteiben letétbe helyezett orosz jegybanki devizatartalékok több mint a feléhez, becslések szerint az energiahordozók kiviteléből Oroszország naponta átlagosan közel egymilliárd dollár devizabevételhez jut. A háború kezdete óta fosszilis energiahordozókból összesen 65 milliárd dollár bevételre tett szert.”
Davosi kételyek
Az oslói Aftenposten című, legnagyobb példányszámban megjelenő norvég napilap ezt írja az idei davosi Világgazdasági Fórumról:
„Nagy az ellentét az idei davosi Világgazdasági Fórum és az előző között. Akkor a Fórum csak digitálisan zajlott, és a felszólalók között Putyin is megjelent. Idén azonban Oroszország ki van zárva az eseményről, Ukrajna viszont ott van. Felszólalása után Zelenszkij elnököt állva tapsolták meg videobeszédéért. Beszélt Ukrajna jövőjével kapcsolatos elképzeléseiről, de az áldozatokról is, majd szigorúbb szankciókat követelt Oroszországgal szemben az EU-tól, végül pedig további anyagi segítséget kért. Az orosz gazdaság az idén valószínűleg tíz százalékkal fog zsugorodni, míg az ukrán gazdaság akár 50 százalékkal is. A becslések az újjáépítés költségeit is több százmilliárd dollárra teszik – de honnan jön majd ez a pénz? A számla mindenesetre csak a háború után érkezik – és valószínűleg óriási összegű lesz.”
A madridi El Pais című közép-baloldali napilap Zelenszkij ukrán elnök davosi felszólalását elemzi:
„Zelenszkijt nagy taps fogadta. Beszédében arra szólította fel az embereket, hogy járuljanak hozzá országa újjáépítéséhez, és integrálják Ukrajnát a nemzetközi struktúrákba – az élelmiszerexport biztosítása miatt is. Putyin blokkolja a gabonaexportot, ami számos szegény ország számára súlyos következményekkel jár. Míg korábban Davos a globalizáció előretörésének jelképe volt, ma kételyeket vet fel a létező világrend jövőjével kapcsolatban. Ukrajna inváziója egyértelmű figyelmeztetés, és Zelenszkij világossá tette, hogy egy jövőbeli világrendben nem a legerősebbek törvénye érvényesülhet.”
Erdogan továbbra is zsarol
Törökország továbbra is dühöng Finnország és Svédország NATO-hoz való csatlakozási szándéka miatt. A Helsinkiben megjelenő Helsingin Sanomat című, legnagyobb példányszámú finn napilap szerint:
„Erdogan elnök korábban hajlamos volt rácáfolni szövetségeseire a stratégiailag alkalmas pillanatokban, hogy elterelje ezáltal a figyelmet a hazai kérdésekről. Ez a pillanat újra eljött. Törökország gazdasága gyengül, míg a parlamenti és az elnökválasztás közeledik. A közvélemény-kutatások eredményei kedvezőtlenek Erdogan számára. Különösen nagy problémát jelent számára az infláció. Nehéz elképzelni, hogy a törökök a szupermarket pénztáránál jobbnak tartják uralkodójukat azért, mert elállja Finnország és Svédország útját a NATO felé. Ami azonban továbbra is bosszantó számunkra, az az, hogy semmit sem tudunk felajánlani Erdogannak, hogy enyhítse elhibázott monetáris politikája következményeit.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvár napilap egyértelművé teszi:
„A NATO-tagság iránti kérelmünk természetesen nem jelenti azt, hogy ezáltal minden megvalósul egycsapásra. Inkább egy eróziós folyamat zajlik évtizedek óta. Végül, de nem utolsósorban, amikor Svédország 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, olyan útra lépett, amely egyértelműen ebbe az irányba vezetett. Ide tartozik az a felismerés is, hogy naivitás volt azt hinni, hogy Oroszország többé-kevésbé normális európai országként emelkedhetett ki a Szovjetunió romjaiból.”
Munkáspárti győzelem Ausztráliában
Ausztráliában Scott Morrison miniszterelnök jobboldali konzervatív kormánya elvesztette a választásokat és utódja, Anthony Albanese, a Munkáspárt vezetője letette a miniszterelnöki esküt. A bécsi Der Standard című független liberális napilap az ausztrál parlamenti választásokról ezt írja:
„A szombati eredmény nem jelenti azt, hogy Ausztrália lelkesen a Munkáspárt felé fordult. A szociáldemokraták választási eredménye országos szinten mérsékelt volt, viszont most több pártonkívüli nő vonul be Canberrába, akik önkéntesek ezreinek támogatásával magukévá tették a klímavédelem ügyét, és több, korábban őskonzervatív választókerületben is megverték az eddigi parlamenti képviselőket.”
Hasonlóan vélekedik a Melbourne-i The Age című, 1854 óta megjelenő ausztrál napilap vendégkommentátora is:
„Az előző miniszterelnök, Scott Morrison vereségére több magyarázat is létezik, ezek egyike a klímakatasztrófa. A tüzek és az árvizek baljós bizonyítékai voltak annak, hogy közeleg a változás. Csak a klímaváltozás sürgőssége magyarázhatja, hogy a koalíció miért veszített a zöldekkel szemben.”
Indiai-csendes-óceáni csúcstalálkozó
Végül nézzük, milyen eredmény(ek)kel zárult az indiai-csendes-óceáni csúcstalálkozó! Joe Biden 12 partnerrel tárgyalt egy gazdasági paktumról az indiai-csendes-óceáni térségben. De most nem szabad kereskedelemről van szó, hanem annak szabályozásáról, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A legjobb, amit Joe Biden elnök új indiai-csendes-óceáni gazdasági paktumáról elmondhatunk, az az, hogy az Egyesült Államok ezáltal nemcsak biztonságpolitikai szempontból ragaszkodik szilárdan ehhez a régióhoz, hanem kereskedelmi szempontból is. Ez nem kevés. De nem is elég. A legrosszabb, amit a paktumról elmondhatunk pedig az, hogy nem fog működni. Ennek ellenére a 13 résztvevő állam között megállapodások jöhetnek létre, amelyek veszélyeztethetik a szabad kereskedelmet a régióban és a világban is.
Amióta Biden elődje, Donald Trump öt évvel ezelőtt kivonta Amerikát a Trans-Pacific Partnershipből [a Csendes-óceáni Partnerségből], azóta hiányzik Washington fontos szerepe az ázsiai multilaterális kereskedelmi politikában. Ezt a hiányt egyre inkább Kína pótolja. Januárban életbe lépett az RCEP [The Regional Comprehensive Economic Partnership – Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség] nevű szabadkereskedelmi egyezmény, amely Kínát és 14 további országot foglal magában, de Amerikát nem. Kína is tagfelvételi kérelmet nyújtott be a 11 országot tömörítő Csendes-óceáni Partnerséghez, amelyhez azonban Biden nem akar csatlakozni, mert tart a választók haragjától. Alternatív ajánlatként Amerika most Tokióban mutatta be az Indo-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés vázlatát.”
A londoni The Telegraph című napilap Biden amerikai elnök kijelentését kommentálja, miszerint az USA vállalja Tajvan katonai védelmét egy kínai támadás esetén:
„A valóságban az USA soha nem vállalta ezt a feladatot. Természetesen a külügyminisztérium ismét kénytelen volt Biden kijelentéseit perspektívába helyezni, ahogy ezt Washington eufemisztikusan nevezi. Amerika politikája változatlan – közölték a tisztségviselők. Hasonló dolog történt már márciusban is, amikor Biden rendszerváltást szorgalmazott Moszkvában, ami után a Fehér Ház cáfolta, hogy ez lenne Amerika valódi célja. A stratégiai kétértelműség segíthet ugyan abban, hogy az olyan autokráciák, mint Kína és Oroszország ne láthassák a szószóló valódi elképzeléseit, de zavart kelteni mégis veszélyes dolog.”
A Tajvan fővárosában, Tajpejben megjelenő Lianhe Bao című napilap szintén megkérdőjelezi Biden kijelentését:
„[Biden kejelentése] megvédi-e vajon Tajvant a háborútól, vagy közelebb viszi ahhoz? Tajvan függetlenségpárti erői hangosan ünnepelték Biden ígéretét. A kínai kormány Pekingben erre élesen reagált, ami várható is volt. Ennek eredményeként a Tajvani-szoros két oldala közötti konfrontáció súlyosabb lesz.”
Nem teljes az összhang az USA és távol-keleti partnerei között. Az ukrajnai háború kapcsán India lóg ki a sorból, Kína visszaszorítását viszont épp Amerika hátráltatja, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Biden szerint »közös történelmünk sötét órájában járunk. Az Ukrajna elleni brutális és kiprovokálatlan orosz háború humanitárius katasztrófát váltott ki, ártatlan civileket öltek meg az utcákon, millióik váltak hazájukban belső menekültté vagy kényszerültek külföldre. És ez nem csupán európai probléma, ez globális probléma«, adta meg az alaphangot az amerikai elnök a Quad [Quadrilateral Security Dialog – Négyoldalú Biztonsági Dialógus] — az Egyesült Államok, India, Japán és Ausztrália — vezetőinek tokiói csúcsértekezletén.
[…] India mindazonáltal nincs egyszerű helyzetben. Hadserege egyes fegyvereinek akár 85 százaléka Oroszországból származik, ideértve a vadászgépeket és rakétarendszereket, amelyek karbantartásához elengedhetetlen az alkatrészutánpótlás. Újdelhi pedig inkább vállalja a Nyugat rosszállását, semmint kockáztassa fegyveres erői bevethetőségét.
Az ötnapos távol-keleti körútját lezáró Quad-csúcstalálkozón Biden finoman jelezte: ha India az Egyesült Államokra és a nyugati szövetségi rendszerre szeretne támaszkodni egy esetleges, Kínával szembeni konfliktusban, akkor nem járhat teljesen külön utakon. »A nemzetközi rendszer alapelveit — a területi integritást, a szuverenitást, a nemzetközi jogot és az emberi jogokat — mindig meg kell védeni, bárhol is szegjék meg őket a világban«, hangsúlyozta az amerikai elnök. Washington nem várja Újdelhitől, hogy összerúgja a port Moszkvával, már annyival is beérné, ha visszafogná az olajvásárlást.“
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
