II. Erzsébet angol királynő platinajubileuma napokon keresztül a világsajtó érdeklődésének középpontjában állt, de olvashattunk az Ukrajna elleni háború hatásairól, Lengyelország pénzügyi reményeiről, valamint Boris Johnson „győzelméről” is. Átlapoztuk a világsajtót Rigától Varsón át Frankfurtig és New Yorktól Londonon át Amszterdamig.

Az angolok szeretik a monarchiát

A londoni The Telegraph című napilap II. Erzsébet királynő 70. trónjubileumáról számol be:

„II. Erzsébet királynő uralkodása alatt számos társadalmi változás következett be, és ezek között volt elsősorban a tekintélytisztelet csökkenése és a hatalom szimbólumai iránti megvetés növekedése. Ennek ellenére nem csökkent a a monarchia erényeibe vetett nemzet hit. Éppen ellenkezőleg: a monarchia, nagyrészt Őfelsége erőfeszítéseinek köszönhetően, továbbra is nemzetközösségünk vitathatatlan központja maradt, annak ellenére, hogy a skóciai és észak-írországi szeparatisták igyekeztek felszámolni azt. Egy olyan világban, ahol az örökletes tekintély gondolatát archaikusnak tartják, köztársasági irányzatok soha nem honosodtak meg ebben az országban. A britek megőrizték a monarchia iránti szeretetüket, még ha az uralkodójukat nem is szerették mindig különösebben.”

Ugyanezt az eseményt a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap így látja:

„A te sorsod nem az volt, hogy uralkodj. (. . .) És II. Erzsébet mégis korunk egyik legfigyelemreméltóbb uralkodója lett. (. . .) A monarchia ma a stabilitás és a folytonosság védőbástyája az Egyesült Királyságot sújtó számos válság közepette, beleértve ebbe a politikai válságot is. Boris Johnson miniszterelnök egyre közelebb kerül a bizalmatlansági indítványhoz és a Party-gate botrány kirobbanása óta kétségbeesetten ragaszkodik a hatalomhoz. (. . .) Johnson méltatlan viselkedése  élesen ellentétes azzal a példamutató magatartással, amelyet II. Erzsébet hosszú uralkodása alatt tanúsított.”

Tízmillióan ünnepelték a platinajubileumát tartó II. Erzsébet királynőt, de ő maga csak a négynapos fesztivál elején és végén jelent meg a nyilvánosság előtt. Üzenete azonban világos volt mindenki számára, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A program egy része a szigetország elmúlt hét évtizedének történetét, kulturális vívmányait mutatta be, az élet minden területéről érkezett legendákat, celebritásokat – köztük Joan Collinst, Naomi Campbellt, Kate Mosst, Sir Mo Faraht, Ed Sheerant – is felvonultatva. Külön fejezet illette meg az uralkodó életét, érdeklődési körét, a számára legfontosabb ügyeket. A parádé vége felé a Buckingham-palota tetejére felhúzták a Union Jack nemzeti zászlót, jelezve II. Erzsébet megérkezését.

[…] II. Erzsébet balkon-jelenete félreérthetetlenül tükrözte, kikre gondol, amikor családja segítségét említi. Míg az első napi Trooping of the Colour katonai parádé végére a família »dolgozó tagjait« hívta meg az erkélyre, köztük unokatestvéreit, a kenti és gloucesteri herceget és azok hitveseit, Anna királyi hercegnőt és férjét, illetve Eduárd wessexi herceget és családját, a finálén az immár »csodálatos hetek« néven emlegetett együttes osztozott az áhított helyen: Károly és Kamilla, Vilmos és Katalin, valamint utóbbiak három gyermeke, György, Sarolta és Lajos képezi a királynő oldalán az udvar gerincét, ők követik majd a trónon, igaz, a nemsokára 9. születésnapját ünneplő György akár fél évszázadot is várhat, míg odáig eljut.”

Megszületett az orosz olajimport tilalma

A rigai Neatkariga Rita Avize című ellenzéki, de többek szerint Aivars Lembergs nevű oligarchához közel álló napilap arról a megállapodásról ír, amely tiltja az orosz olajnak az EU-ba való behozatalát:

„[Ezzel] az orosz olajipar hosszú távú hanyatlással néz szembe. Jelenleg azonban még nehéz felmérni, hogy ez a hanyatlás gyors lesz-e, vagy csupán fokozatosan fog bekövetkezni. De ha szem előtt tartjuk a szankciók stratégiai céljait, akkor ez a hanyatlás minden bizonnyal be fog következni: Oroszország gazdasága le fog gyengülni. És ha valaha is felmerül Oroszországban valaki fejében egy olyan gondolat, hogy »újra meg tudjuk csinálni«, Moszkva tudni fogja, hogy többre kell számítania, mint a »mélységes aggodalom« kifejezésre. Tudni fogja, hogy számíthat azokra a »fojtófogásokra«, amelyeket Putyin, mint aktív cselgáncsos, jól ismer. De hogy ez megakadályozza-e majd Oroszországot abban, hogy még több »garázdálkodást« kövessen el, az már teljesen más kérdés.”

Lengyelország egyedülálló lehetőség előtt

Lengyelországnak meg kell ragadnia a lehetőséget a modernizálására, írja az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap, de a kommentátor óvatosságra int:

„Az Európai Bizottságnak a koronavírus-alapból Lengyelországnak szánt milliárdok felszabadítására vonatkozó követelései keménynek tűnnek: a fegyelmi kamara megszüntetése, a felfüggesztett bírók visszahelyezése és a nem szívesen látott bírók megbüntetésére vonatkozó intézkedések megszüntetése. De valójában kérdéses, hogy ezek a döntések elegendőek-e. A lengyel bírók már arra figyelmeztetnek, hogy a kormány más módszereket használ majd a kritikus bírók elhallgattatására. Ha ez igaznak bizonyul, és a lengyelek az európai milliárdokat közben elköltenék, akkor nem lesznek képesek azokat visszatéríteni. Brüsszel ezáltal elvesztené a nyomásgyakorlás legfontosabb eszközét, amellyel Lengyelországot az európai értékközösséghez kötheti: a pénzt. (…) Az ukrajnai háború arra kényszeríti az EU-t, hogy gondolja át mindazokat a tényezőket, amelyek az engedmények elkerülhetetlen következményei lehetnek. Az Európai Bizottságnak azonban továbbra is ébernek kell maradnia annak biztosítására, hogy Lengyelország ne ássa alá vagy ne ássa ismét alá a jogállamiságot.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap is arról ír, hogy az EU a koronavírus-helyreállítási alapjából több milliárdos segélyt tervez kifizetni Lengyelországnak:

„Ursula von der Leyen Lengyelországba utazott, találkozott a miniszterelnökkel és az államfővel, és bejelentette a nemzeti helyreállítási tervről szóló döntését. Ez nem jelenti azt, hogy biztosak lehetünk benne, hogy a Lengyelországnak szánt forrásokat valóban ki is fizetik. Ám ha a [lengyel] parlament végre elfogadja a fegyelmi kamarát megszüntető törvényt, akkor ennek jó esélyei lehetnek. Ugyanakkor figyelmeztetésnek számít, hogy öt biztos, köztük két, jogállamiságért felelős biztos, Věra Jourová és Didier Reynders ellenezte az eredeti intézkedések feloldását. Úgy vélik, hogy Lengyelország nem tett eleget annak érdekében, hogy megfeleljen az EB elvárásainak. Ez annak a jele, hogy a jogállamiság kérdése nem oldódott meg, és továbbra is problémát okoz Brüsszel és Lengyelországi kapcsolatában. Ezért a PiS [Prawo i Sprawiedliwošć, Jog és Igazság]-kormánynak kell megválaszolnia egy alapvető kérdést: megragadja-e ezt az egyedülálló lehetőséget Lengyelország modernizálására, amely több tízmilliárd eurót igényel, vagy időt és tőkét veszít a terméketlen viták miatt?”

Johnsonban már senki sem bízik

Az amsterdami De Standaard című flamand, tradicionálisan keresztény-demokrata napilap így ír a brit miniszterelnökkel szembeni sikertelen bizalmatlansági szavazásról:

„Bár Boris Johnson túlélte a bizalmi szavazást, már senki sem hisz neki. Hogyan lehet belőle továbbra is egy energikus miniszterelnök? Elérte vajon ez a kilenc politikai élettel rendelkező macska legújabb bravúrját? Boris Johnson elegendő konzervatív képviselőt tudott meggyőzni (pontosan 211-et, míg 148-at nem) arról, hogy ne szavazzanak ellene […]. De Johnson politikailag most olyan helyzetbe került, mint egy sebzett szarvas. Mi haszna van még a pártjának belőle, ha a választók már nem hisznek neki? Úgy tűnik, hogy az az ember, aki 2019-ben meggyőző választási győzelmet szerzett a konzervatívoknak, most holtvágányra jutott.”

Boris Johnson brit miniszterelnök túlélte a bizalmi szavazást, írja a New York-i Wall Street Journal és hozzáteszi, hogy ezzel ismét elhárította a saját képviselőcsoportja által kezdeményezett megbuktatást:

„Ez a botrány túlélhető, de Johnson nagyobb problémája az, hogy rosszul irányítja az Egyesült Királyság gazdaságát. A megélhetési költségek válsága keményen sújtja ezt az országot. […] A gazdaság idén tavasszal zsugorodni kezdett, miközben az üzleti és a fogyasztói bizalom tovább zuhant. Johnson Tory-pártjának kevés ötlete van azzal kapcsolatban, hogy mit kezdjenek ezekkel a nehézségekkel, miközben az általuk kezdeményezett ötletek rosszaknak bizonyultak. […] Johnson most abban reménykedik, hogy amennyiben megváltoztatja politikáját, fellendítheti az ország gazdasági növekedését. Ha ezt nem tudja elérni, pártja egyetlen reménye az marad, hogy olyan utódot találjon, aki képes erre a feladatra. A tanulság pedig az, hogy a konzervatív pártok kudarcot vallanak, amikor szem elől tévesztik a szabadpiaci politikát, amely gazdasági lehetőségeket és növekedést teremt. A tory szlogen, miszerint Nagy-Britannia lakóinak alsó rétegét »szintről kell emelni«, viccnek tűnik, amikor a tényleges jövedelmek ez alá csökkentek.”

„Boris Johnsont szeretni kell”, állítja a polgári-konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung, majd felteszi a kérdést:

„Vagy inkább gyűlölni? Kijevben ez abszurd gondolatnak tűnik. Aki »Boris Johnsoncsuk«-ot rendel [Johnson nevének ukrán változata, amivel egy habcsókra céloznak] a Café Zavertailoban, az nem kérdezi, úgy mint a kishitű háttéremberek a Westminsterben, hogy a britek valóban továbbra is ezt a miniszterelnököt tartják a legkedvesebb kísértésnek Margaret Thatcher óta. Az ukránok a Boris-habcsókba harapott minden falattal megköszönik neki a teljes támogatást. Ha a londoni szavazás még meggyőzőbb és határozottabb lett volna, akkor vajon Johnson még jobb süteményeket szolgált volna fel a hivatalos rezidencián rendezett partijain a lezárás ideje alatt?”

„A szavazás igazi nyertese nem Johnson. Ő valójában egy gyógyíthatatlan sérült” – írja a londoni Guardian című közép-baloldali napilap és így folytatja:

„A politikusok nem gyógyulnak ki egy ilyen helyzetből. De a Konzervatív Párt sem büszkélkedhet győzelemmel. A nyertesek az ellenzéki pártok: a Munkáspárt, a Liberális Demokraták Pártja, a Zöldek és a Nacionalisták. Ezek most azon vannak, hogy a következő választásokon kiszorítsák a konzervatívokat a kormányból. Egy új pártvezetőnek lenne talán még ideje helyreállítani a toryk imázsát. Johnson erre már nem képes.”

II. Erzsébet uralkodása elején és a platinajubileum idején (Montázs: Buckingham Palota)