Olyannyira „elájult” a magyarországi köz- és egyéb média, a közvélemény, de legszembetűnőbben a hatalmi politikum a magyar labdarúgó-válogatott szereplésétől a Nemzetek Ligájában, hogy nem fukarkodnak az olyan jelzőkkel sem, mint „történelmi”, „hogy hallják meg még Brüsszelben is” meg sok egyéb, ami miatt a háttértörténésekre nem figyelők vagy azokat nem ismerők akár arra is következtethetnek, Magyarországon minden – még a sportban is – a legnagyobb rendben van, azaz még az sem kizárható, létrejött a „bezzegország” (ha másnak nem is, legalább a határon túli magyaroknak).

Hiába kutattam a kifejezés (bezzegország) eredetét és értelmét, sehol sem találtam – még az interneten sem – nekem is csak a múlt század hatvanas-hetvenes évei jutnak eszembe, akkor az anyaországban lakó rokonaim becézték így a titói Jugoszláviát.

Talán az eddig lejegyzettek miatt igyekeztem egy kicsit megkapargatni a felszínt, hogy mindenki rájöjjön, számomra miért is „lóg ki a lóláb”. Mivel azonban nem minden csapatsportágban azonos a helyzet, én a foci mellett a kézilabdát is a vizsgálódásom tárgyává tettem.

Kezdjük először a labdarúgással:

MAGYARORSZÁG labdarúgó válogatottjának játékosai (2022. június 14.)

Dibusz Dénes (FTC)

Lang Ádám (Omónia, Ciprus)

Willi Orbán (RB Leipzig, Németország)

Szalai Attila (Fenerbahçe, Törökország)

Fiola Attila (MOL Fehérvár)

Callum Styles (Barnsley, Nagy-Britannia), csere Nagy Ádám (AC Pisa, Olaszország)

Schäfer András (Union Berlin, Németország),

Nagy Zsolt (PAFC)

Sallai Roland (Freiburg, Németország), csere Luic Nego (MOL Fehérvár)

Szoboszlai Dominik (RB Leipzig, Németország), csere Gazdag Dániel (Philadelphia Union, USA)

Szalai Ádám (FC Basel, Svájc) csere Ádám Martin (Paks)

Szövetségi kapitány: Marco Rossi, Olaszország

A felsorolt tizenöt játékos közül öt játszik a magyar bajnokságban (ők vannak kiemelve, bolddal jelölve, hozzájuk tartozik még az aláhúzott – mivel Párizsban látta meg a napvilágot, de könnyítetten magyar állampolgárságot szerzett Luic Nego is), a többiek, aki kétszer annyian vannak. Nego mellett még ketten születtek külföldön, az aláhúzott Callum Styles és Willi Orbán, akik jelenleg is más ország bajnokságában vitézkednek.

Tetszik ez valakinek vagy sem, most térek át a politikára. Az elmúlt tíz év alatt tucatnyinál is több labdarúgó stadion nőtt ki a rónaságon. Sokat lehetne írni e megaberuházások kifizedőségéről, mivel a Fradi stadionján kívül egyedül a a Vidi (Székesfehérvár) látogatottsága a kiemelkedő, a többiek estében legtöbbször a betervezett nézőszám felét sem érik el, így erről – remélem – egy sportközgazdász fog valamikor ezt-azt írni.

A stadionokkal együtt, mint nyári esőt követően a gombák sorban nőttek ki a labdarúgó akadémiák. Ezek legtöbbje valamely klubhoz kötődik, az itt kinevelt utánpótlás korú tehetségek meg a később érő idősebbek villámgyorsan külföldi klubokhoz kerülnek, persze, jó pénzért. A pénzre pedig nagy szükség van, biztosítani kell a „profik” európai átlagbál magasabb bérét, meg azoknak a második és harmadik vonalhoz tartozó külföldi játékosoknak a kivásárlását, mert mégiscsak kell egy csapat a bajnokságba.

Így az sem véletlen, hogy nem magyar a válogatott szövetségi kapitánya, de az is érthetővé válik a magyar klubcsapatok miért nem eredményesek, ami miatt – és most nem a politikára, hanem egyedül a szakmára, a sportra, a labdarúgásra gondolok – más országok példáján okulva, újra kellene gondolni minden rövid- és hosszútávú stratégiát.

De nézzük most már a kézilabdát!

A tavaszi európa-bajnkságra a következő kerettel indult el a magyar válogatott. E játékosok zöme (16) a magyar bajnokságban, azaz magyar klubokban játszik, akik közül egy-egy Spanyolországban, Szerbiában és Horvátországban születettet „honosítottak”, míg a fennmaradt négy játékos játszik más ország bajnokságában. Habár a kézilabda nem a kormányfő „szíve csücske” mégis volt megaberuházás, de összehasonlításként egy focistadion elkészítésének és felszerelésének költségeiből legkevesebb három sportcsarnokot „ki lehet hozni”, de abban az esetben, ha alacsonyabb osztályokban játszó klubok részére kellene szerényebb körülményeket megalkotni, ugyanennyi pénzből akár több mint tízet is sikerülne. Amit még nem szabad elfelejteni, a mai ilyen objektumok multifunkcionálisak, azaz akár egy önkormányzat vagy egy komolyabb klub is képes nyereséggel üzemeltetni, különösen akkor, ha „zöld beruházásként” kis energiafogyasztásúra tervezik és építik.

Mindenki számára látható, hogy e sportágban a fő cél, hogy erős klubok európai, sőt világszínvonalú csapatokkal jelenjenek meg a magyar bajnokságban, amelyekhez a saját és a különféle kézilabda akadémiák utánpótlása biztosítja a „nyersanyagot”. Mivel ebben a sportban az egyes posztokra más-más tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező egyének szükségesek (nagyon kevés a „kétkezes” játékos, aki akár a csapat bal vagy jobb felén is képes ugyanazt teljesíteni, illetve szintén kevés az olyan játékos, aki „jól lát a pályán”, azaz megállja a helyét az irányító vagy a beálló posztján, de a kapusok szerepéről ne is beszéljünk), így a tehetségek megtalálhatják a helyüket az első és a második ligában, esetleg csak akkor, ha „túltermelés” van némely poszton, akkor kell találniuk akár külföldi klubban is helyet. Hiány esetében a magyar klubok vonzóak a külföldi játékosok számára, így még az ország válogatottjában is lehet – honosítással – hiánypótlást végezni.

MAGYARORSZÁG kézilabda válogatottja (2022 márciusa):

Borbély Ádám (Fejér-B.Á.L. Veszprém),

Mikler Roland (Pick Szeged),

Székely Márton (Eurofarm Peliszter, Észak-Macedónia),

Bujdosó Bendegúz (FTC),

Rodríguez Alvarez Pedro (Balatonfüredi KSE).

Ancsin Gábor (Grundfos Tatabánya),

Máthé Dominik (Elverum Handball, Norvégia),

Győri Mátyás (Grundfos Tatabánya),

Hanusz Egon (TVB Stuttgart, Németország),

Lékai Máté (Telekom Veszprém)

Bánhidi Bence (Pick Szeged),

Rosta Miklós (Pick Szeged),

Sipos Adrián (Telekom Veszprém),

Petar Topić (Balatonfüredi KSE),

Bodó Richárd (Pick Szeged),

Nagy Bence (FTC),

Ligetvári Patrik (Telekom Veszprém),

Szita Zoltán (Wisla Plock,Lengyelország)

Bóka Bendegúz (Balatonfüredi KSE),

Stefan Sunajko (Grundfos Tatabánya).

Szövetségi kapitány: Gulyás István

Nem állítom, hogy a kézilabda sportágban használt megoldás alkalmazható a labdarúgásra is, ráadásul ott is léteznek problémák, mint pl. vajon létezik-e negatív hatása, annak – mindezt kis túlzással fogalmaztam meg –, hogy a férfiaknák Európa 1. (Veszprém) Európa 2. (Pick Szeged) válogatottjával játszanak, illetve ugyanez a nőknél Európa 1. (Győr), Európa 2. (FTC) és Európa 3. (Siófok) válogatottjai mérkőznek meg egymással a magyar bajnokságban Végezetül a csapatsportok esetében bármely válogatott pillanatnyi eredményeiről messzemenő következtetéseket levonni az adott sportág jelenével és jövőjével kapcsolatban – szerintem – felesleges és teljesen értelmetlen.