Tele volt a világsajtó a héten az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortusz-ítéletével, de a legfontosabb eseményeknek mégis az uniós, a G7- és a NATO-csúcstalálkozók számítottak, amelyek elsősorban az orosz–ukrán háborúval és következményeivel foglalkoztak – olvashattuk New Yorktól Zürichen át Budapestig és Malmötől Varsón át Frankfurtig.

Történelmi döntés az abortuszról

Az 1851-ben alapított, 132 Pulitzer-díjat nyert New York Times szerint az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése a magzatelhajtás szabályozásáról történelmi fordulópont:

„A Legfelsőbb Bíróság először helyezett hatályon kívül történelme során egy olyan alkotmányos jogot, ami alapvető emberi értékekkel foglalkozik: a méltósággal és az autonómiával, annak jogával, hogy eldönthessük, mi történjen saját testünkkel. 2022. június 24-e óta hozzávetőlegesen 64 millió, szülőképes korban élő amerikai nőnek van kevesebb hatalma saját testük felett, mint egy nappal korábban, és kevesebb hatalma, mint anyjuknak, sőt némelyikük esetében még mint nagyanyjuknak is volt. Ennek a fejleménynek a következményei pusztítóak lesznek, és Amerikát az abortusztörvény elleni küzdelem új korszakba sodorja – ráadásul egy olyan korszakban történik mindez, amelyet amúgy is káosz, zűrzavar és emberi szenvedés jellemez.”

A New York Post c. egyik legrégibb (sőt egyesek szerint a legrégibb) konzervatív amerikai napilap ezzel szemben támogatja a Legfelsőbb Bíróság döntését:

„A Legfelsőbb Bíróság ítélete visszaadja a tagállamoknak a magzatelhajtás szabályozásának jogát. Ez a jogkör nekik van fenntartva az alkotmányban, ezért hat bíró úgy érezte, nincs más választásuk, mint az 1973-as döntés hatályon kívül helyezése. Az abortuszért folytatott harc e döntés ellenére sem fog egyhamar véget érni Amerikában. Egyes tagállamok be fogják azt tiltani, míg mások törvénybe fogják foglalni az ahhoz való jogot. De a nézeteltérések nem igazolják az erőszakot. Sőt azt sem, hogy eltekintsünk attól, hogy mások porrá égetik az országot. Ha a demokraták valóban hisznek Amerika jogrendszerében, alkotmányában és a demokratikus folyamatokban, akkor saját soraikon belül kell megfékezniük minden erőszakra való hajlamot.”

Az utóbbi megjegyzés tökéletesen értelmezhetetlen, hiszen semmiféle erőszakhullám nem következett be az ítélet után. Legutóbb éppen a konzervatív csőcselék próbálta – 2021. január 6-án – erőszakkal megdönteni az alkotmányos rendet, amihez maga Donald Trump leköszönni nem akaró elnök asszisztált..

A varsói Gazeta Wyborcza c. legnagyobb példányszámban megjelenő liberális napilap az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntésének messzemenő következményeitől tart:

„A Republikánus Párt irányítása alatt álló tagállamok mintegy fele már bejelentette, hogy új korlátozásokat vagy tilalmakat fog bevezetni. Félő, hogy ez csak a kezdete az alapvető változásoknak az USA-ban. Az abortusz volt az első, de a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többsége lebonthatja az LMBT [Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek]-jogokat és a liberális forradalom egyéb vívmányait is.”

Problematikus az EU bővítése

Már nemcsak Brüsszel a hibás azért, hogy az EU bővítése elhúzódik, írja a budapesti Népszava c. baloldali napilap:

„Olaf Scholz német kancellár történelminek nevezte az Európai Unió […]  csúcstalálkozóját, mivel Ukrajna és Moldova is tagjelölti státust kapott. Pedig évek múlva aligha emlékeznek erre a napra: a két ország előtt számos, egyelőre leküzdhetetlennek látszó akadály tornyosul a teljes jogú uniós taggá válás útján. Az EU-ban kiirthatatlannak tűnik az euroszkepticizmusra építő populizmus vírusa. Részben ez az oka annak, hogy sosem volt annyira csekély a lelkesedés az új tagok felvétele iránt, mint most, Brüsszelnek épp elég baja van az Uniót belülről bomlasztó országokkal, nincs szüksége még további terhekre.

Pedig így több nyugat-balkáni ország inkább kelet felé fordulhat, aminek geopolitikai szempontból drámai következményei lehetnek a ki tudja meddig tartó háborús helyzetben. A bővítési folyamat megrekedt, Észak-Macedónia már 2005, Montenegró 2010, Szerbia 2012, Albánia 2014 óta tagjelölt, Bosznia pedig 2016 februárjában kérelmezte az uniós tagságot, de Brüsszel továbbra sem tud perspektívát nyújtani nekik. Amint az uniós vezetők és a nyugat-balkáni országok csütörtöki, brüsszeli találkozója után Aleksandar Vučić szerb elnök keserűen megjegyezte: most sem történt semmi.

Emiatt azonban nem csak Brüsszel okolható. Az érintett nyugat-balkáni országok az eltelt tíz évben nemhogy nem váltak demokratikusabbá, de inkább az autoriter tendenciák érvényesülnek. A csúcs első napján elhangzott az is, hogy miközben szavakban roppant elkötelezettek az uniós csatlakozás mellett, nem teljesítik azokat a házi feladatokat, amelyeket Brüsszel előírt számukra. És nem pusztán a jogállamiság tekintetében nagy a lemaradásuk.

Az sem világos, egyes uniós tagországok mit akarnak. Elviekben Magyarország felgyorsítaná a bővítést, hiszen közismert például Orbán Viktor és Vučić szoros kapcsolata, illetve az EU-csúcs előtt a magyar miniszterelnök azt javasolta, hogy Bosznia-Hercegovina is kapja meg a tagjelölti státuszt. Mindeközben azonban a budapesti kabinet lelkesen támogatja a boszniai államelnökség szerb tagját, Milorad Dodikot, aki az utóbbi egy évben több szeparatista lépést is tett. Aligha kapkodná el az EU egy olyan ország felvételét, ahol az egyik entitás el akar szakadni.”

Bulgária régóta blokkolja az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával. Most viszont járhatóvá tűnik válni az út – de csak első pillantásra, írja a középjobb Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„A bolgár parlament nagy többséggel megszavazta az Észak-Macedóniával folytatandó uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése elleni vétó feloldását. A bolgár vétó Albániát is érintette.  A 240 fős parlamentben 170 igen szavazat, 36 nem, és 21 tartózkodás született. Csak a Putyin-barát Újjászületés és az Ilyen Nép Létezik nevű párt szavazott egyhangúlag ellene.

A jóváhagyás a francia EU-elnökség által sebtében kidolgozott javaslaton alapul. Az azonban annyi bolgár követelést tartalmaz Észak-Macedóniával szemben, hogy sok tapasztalt megfigyelő […] óva int attól, hogy a vétó ideiglenes feloldását valóban »áttörésnek« tekintsék. Ezek után fennáll annak a veszélye, hogy Észak-Macedónia útja az EU-csatlakozási tárgyalásokhoz továbbra is elzárva marad. A legkönnyebben megvalósítható talán az alkotmánymódosításra vonatkozó bolgár követelés, amely szerint Észak-Macedóniának el kell ismernie a bolgár kisebbséget mint országalkotó népet. Bulgária azonban azt is szeretné, ha a macedón nyelvet csak bolgár dialektusnak tekintenék. Észak-Macedóniától Bulgária végül azt is megköveteli, hogy alávesse magát a »közös történelem« bolgár nézetének. Ez azonban Észak-Macedóniában politikailag nem érvényesíthető.”

Az EU vonzereje töretlen, sőt inkább erősödik az orosz–ukrán háború miatt, írja az amszterdami de Volkskrant c., valaha középbaloldali keresztény, ma inkább centrista napilap az EU-bővítésről folyó vitáról:

„Az Unió tehetetlensége miatti folyamatos belső zúgolódás ellenére az európai projekt vonzereje töretlennek tűnik. Főleg azoknak, akik még nem tartoznak oda. Minden fővárosba eljutott az a felismerés, hogy az EU nem csupán gazdasági közösség, hanem a béke, a stabilitás és a biztonság mellett is kiáll. Továbbá annak felismerése is nyilvánvaló, hogy keleten egy veszélyes ellenség leselkedik, aki nem fog habozni, hogy nyers erőt alkalmazzon akarata érvényesítésére. Már csak ezért is jó, hogy az EU északnyugati szárnya nem rontotta el a kedélyeket túl sok makacs megjegyzéssel arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie minden újonnan érkezőnek a felvétel előtt.”

A háború gazdasági-politikai következményei

A budapesti Élet és Irodalom (ÉS) c. irodalmi és politikai hetilap az orosz–ukrán háború okozta gazdasági felzárkózás nehézségeivel foglalkozik:

„Az IMF [International Monetary Fund, a Nemzetközi Valutaalap] által áprilisban közreadott részletes értékelése óta elsősorban Oroszország Ukrajna elleni háborújának súlyos, tovagyűrűző következményei (Oroszország elleni szankciók, a protekcionizmus erősödése, az orosz fosszilis energiahordozóktól való függetlenedési törekvések, az azzal is összefüggésbe hozható ellátási zavarok, a nyers- és fűtőanyagok világpiaci árának az emelkedése, az értékláncok zavarai, növekvő kamatlábak, a fokozódó bizonytalanságok és kockázatok stb.) miatt a külső feltételrendszer romlott, ami várhatóan folytatódik a közeljövőben. Ez a trend már 2008–2009-ben, a globalizáció lassulásával elkezdődött, csak az Ukrajna elleni háború nyomán felgyorsult. Egyes szakértők szerint deglobalizációs folyamatok indultak el, azaz a globalizáció visszarendeződőben van, ennek következtében mérséklődik a nemzetközi gazdaság nyitottsága. A nemzetközi szervezetek lefelé módosították az idei és a jövő évre vonatkozó növekedési előjelzéseiket, sőt egyes elemzők visszaesést sem tartanak kizártnak egy-egy fejlett országban.”

A G7-csúcson Kínáról is tárgyaltak

„Előttünk van még sok bizonytalanság”, írja a középjobb Frankfurter Allgemeine Zeitung és így folytatja:

„A G7-es államok zárónyilatkozatában nem jeleztek kifejezetten további segélynyújtást Ukrajnának, de megismételték a »szükséges pénzügyi, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást«, amit addig fognak nyújtani Ukrajnának »ameddig erre szüksége« lesz rá. Emellett közösen szorgalmaztak egy olyan újjáépítési stratégiát, amely a német kancellár szerint a háború utáni németországi és európai Marshall-tervre épülne. A zárónyilatkozatukban a G7-es tagállamok az Oroszország elleni szankciók további szigorításáról döntöttek. […]

A G7-es tagállamoknak azonban nem sikerült megegyezniük, hogy megakadályozzák Indiát és más kulcsfontosságú gazdaságilag feltörekvő országot abban, hogy orosz nyersanyagokat importáljanak, annak ellenére, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnököt, valamint Indonézia, Szenegál, Dél-Afrika és Argentína vezetőit is meghívták egy napra az elmaui tanácskozásra. Ezek az országok azonban nem fogadták el a nyugati szankciókat Oroszország ellen. Scholz német kancellár mindazonáltal azt hangoztatta, hogy a vendégállamokkal «új konszenzus született a jövőre vonatkozóan«.”

A Neue Zürcher Zeitung c. liberális napilap óva inti a Nyugatot attól, hogy versenybe szálljon Kínával a segélyprojektekért és szemet hunyjon a hitelek előtt:

„Az EU-nak és a G7-es országoknak ellen kell állniuk ennek a kísértésnek. A fejlesztéspolitika története tele van olyan projektekkel, amelyekre rengeteg pénz állt rendelkezésre, de amelyek az eredménytelenség, a tervezési hibák vagy »egyszerűen a korrupció és a rossz gazdálkodás mocsarába« süllyedtek.”

Törökország már nem ellenzi Finnország és Svédország NATO-csatlakozását

Az utolsó heti esemény a madridi NATO-csúcstalálkozó volt, ahol Törökország felhagyott vétójával Finnország és Svédország felvétele ellen. „Mit kapott Törökország ezért az engedményért?” – teszi fel a kérdést a malmői Sydsvenskan c. független liberális napilap, és erre ezt a választ adja:

„Először persze figyelmet – de valami kézzelfoghatót is: az esti órákban írták alá a fegyverexportról és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló szándéknyilatkozatot. Így tiszteletben tartották Törökország biztonság iránti igényét. Emellett Svédország szigorítja a terrorellenes törvényeit – ez egy párbeszéd kezdete, amelyet Magdalena Andersson miniszterelnök be is kapcsolt a tárgyalásokba. Az a tény, hogy ez a kezdeményezés már néhány éve folyamatban van, mit sem számít Erdogan török ​​elnöknek. Hazai viszonylatban győztesnek mutatta fel magát.”

Törökországban a kurd PKK terrorista szervezetnek minősül, de az isztambuli Milliyet c. balközép napilap egy másik szempontot is kiemel:

„A legnagyobb siker mindkét ország garanciája, hogy a továbbiakban nem támogatja az YPG-t [Yekineyen Parastina Gel azaz Kurd Népvédelmi Egységek] Szíriában. Ez cáfolja azt az Amerikában és Európában elterjedt mítoszt, hogy a PKK [Partiya Karkeren Kurdistan azaz Kurdisztáni Munkáspárt] és az YPG függetlenek egymástól. Svédország és Finnország ígéretei a terrorszervezet elleni harc fokozására papíron nem sokat érnek. Ezek több személyre nézve azonban jelentősek. Legalábbis azok számára, akiket Törökország egy nemzetközi elfogatóparancs alapján keres, és többé nem szólalhatnak fel ezen országok parlamentjében.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)