A Családi Kör megjelenésének napja nagyon sok más esemény (például csak egy: az 1848/49-es szabadságharc utolsó győztes csatája Kishegyesnél) mellett a francia Függetlenség Ünnepe is, így arra egy sci-fivel, a Lucy című (2014-ben készült, rendezője Luc Besson, főszereplői Scarlett Johanson és Morgan Freeman) francia-német fantasztikus filmmel emlékezek. Ezt az alkotást 2017-ben láttam először, mégis megnéztem az egyik TV-csatornán, június 26-án sugárzott ismétlést. A film az emberi lét problematikáját feszegeti, ezért tanácsolom, aki még nem látta, feltétlenül nézze meg.

Tudniuk kell, számomra ez az eddigi legjobb tudományos-fantasztikus mozgókép! Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de ahhoz, hogy megérthessék az írás végére jegyzett utolsó mondatokat, kénytelen vagyok a végkifejletet – igaz, egy kicsit homályosan – „zanzásítani”: abban a pillanatban, ha az emberi lény képes lesz az agya kapacitásának 100%-át uralni és használni, be fog olvadni a világban létező kollektív tudatba (a vallásosoknak sokkal érthetőbben – a főhős megtalálja a teljes boldogságot, végérvényesen a Paradicsomba kerül).

Ilyen bevezető után igencsak meglepődhetnek, hogy a vármegyék és a főispánok elnevezések visszaállításával folytatom. Minderről bárki tájékozódhatott úgy Magyarország közmédiumaiból, mint a magukat ellenzékinek vagy függetlennek valló tájékoztatási eszközökből. Nem szeretném átmesélni, ezért lássuk a hivatalos megfogalmazásokat.

Kocsis Máté, a FIDESZ-MPSZ képviselője benyújtotta Magyarország Alaptörvénye tizenegyedik módosításának dokumentumát, ahol a 3. cikk szövege így hangzik:

Az Alaptörvény

  1. F) cikk (2) bekezdésében a ,,megyékre” szövegrész helyébe a ,,vármegyékre” szöveg,
  2. cikk (3) bekezdésében, 34. cikk (3) és (4) bekezdésében a ,,megyei” szövegrész helyébe a ,,vármegyei” szöveg,
  3. cikk (4) és (5) bekezdésében, 33. cikk (2) bekezdésében a ,,megyei” szövegrészek helyébe a ,,vármegyei” szöveg lép.

és részlet az indoklásból:

A magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.

A Varga Mihály pénzügyminiszter nevén futó „salátatörvény” tervezetében ez is olvasható: A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 30. § (2) bekezdés b) pontjában a »kormánymegbízott« szövegrész helyébe a »főispán« szöveg kerül.

Az indoklás (részlete) sem mindennapi: A főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek. Az európai országok esetében is számos példát találunk korábbi korokba visszanyúló kifejezések modern kori használatára.

Nézzük meg e fogalmakról mit ír a Magyar Értelmező Szótár Csak ott kerestem, mert ezeknek még (vagy már) nincs jogi kodifikációja, azaz elvben egyik kifejezés sem kerülhetne be semmilyen törvényes vagy alkotmányos dokumentumba. De nem szabad elfelejteni, kétharmados többség van az Országházban… (a három pont helyére bárki beírhatja a saját véleményét)!

VÁRMEGYE főnév

  1. (történettudomány) <A feudális Magyarországon> a legjelentősebb kormányzati, ill. közigazgatási egység, a törvényhatóságnak vmely nagyobb területet egyesítő faja, amely 1848 után fokozatosan közigazgatási egységgé vált. Királyi, nemesi vármegye; a vármegye önkormányzata. A vármegye egy-egy királyi vár körül alakult ki, és a király által kinevezett várispán kormányozta.

FŐISPÁN főnév

(népies, ritka) főispány (közigazgatás, 1945 előtt) <A régi vármegyei és a városi törvényhatóságokban> a (királytól) kormánytól kinevezett bizalmi tisztviselő, aki a törvényhatóság területén folyó közigazgatást ellenőrizte.

Visszatérve a pénzügyminiszter indoklása részletének utolsó mondatára, be kell vallani, igaza van. A hagyományokhoz való ily módon történő ragaszkodás ékes példája Nagy Britannia, Spanyolország, Hollandia, Dánia, Svédország, csakhogy valamit elfelejtett az indokló, mindegyik ország mind a mai napig parlamentáris monarchia. Nem érdekes, a visszaállítandó fogalmak értelme, pont arra az időszakra utal, amikor Magyarország királyság volt (kivéve a Tanácsköztársaság igencsak rövid időszakát). Megkockáztatom, e kísérlet mögött a monarchia (mégiscsak az – lehet – a legvalódibb illiberális „képződmény”) restitúciója bújik meg. Csakhogy, ki mondja meg, mi alapján lesz kiválasztva az új monarcha? Legyen az, az utolsó király leszármazottja, Habsburg György? Válasszuk meg annak a még ma is a Délvidéken (fogalmam sincs, hogy a valamikori Csongrád, Csanád, Bács, Bodrog, Torontál, Temes, esetleg Szerém megyében) élő Árpádházi leszármazottat? De ne felejtsük el, van egy átmeneti megoldás. Nem kell mást tenni, mint az Alaptörvény mellékleteként elfogadni a Szent Korona-tant, majd az azt képviselő testület (higgyék el van ilyen, de ha valaki kételkedik annak legitimitásában, mibe kerül egy új, sokkal „megfelelőbb” megválasztása) jelölje ki a koronára érdemes személyt.

Csakhogy, mi lesz akkor, ha a kijelölt személy DNS-térképében ki fogják mutatni az Ábrahámmal, esetleg a Beavár környékén az ottaniak közé beolvadt fehér hunokkal való rokonságot? De ne legyünk rosszmájúak, nem kell félni, Mivel úgy tűnik a lehetséges jelölt(ek) az agyuk több mint 20%-át képes(ek) használni, ráadásul tud(nak) hatni a „kollektív tudat” közvetítése által mindazokra, akik csak az agyuk 10%-ának (vagy még kevesebbnek) parancsolnak! Hiszen – tetszik ez valakinek vagy sem – ők vannak többségben! Ráadásul, ha nem a Duna jegén (Mátyás király megkoronázása – a történet nagyon szép, még akkor is, ha egyesek városi legendának tartják), hanem Esztergomban (I. István király trónra emelése), netán a Rákosmezején található Királydombon (a Magyar Királyság kezdeti országgyűléseinek színhelye) következne be az új király megválasztása, nagyon úgy tűnik, ehhez is meglenne a kétharmados többség!