Diplomát szereztek, honosítani még nem sikerült A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) szakirányú továbbképzésének első generációja még honosíthatta a diplomáját, a másodiknak már nem sikerült – VM4K: Törekszünk arra, hogy kitapossuk az utat a továbbképzés honosítása ügyében

Huszonhárman fejezték be a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató és Kulturális Központ felsőfokú inkluzív fejlesztő szakpedagógiai szakirányú továbbképzését 2021-ben. A képzés a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karával együttműködve valósult meg a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával. A huszonhárom tanuló a szakirányú képzés második generációja, négy féléven át tartó oktatás a hallgatók szerint kiváló volt, hiánypótló és nagyon hasznos.

A tanulmányaik alatt beadandókat írtak, gyakorlati oktatás is volt, a végén pedig szakdolgozatot készítettek a hallgatók. Köztük a Dositej Obradović Iskolaközpontban nevelőként dolgozó Bellér Zoltán és az Óbecsei Bratstvo Speciális Iskolában dolgozó Janković Anabella is, akik végső elkeseredésükben felkeresték a szerkesztőségünket, ugyanis a tudást és az diplomájukat hiánytalanul megkapták, viszont az utóbbit nem tudják honosítani. A képzést lebonyolító VM4K mindent megtesz annak érdekében, hogy megoldja a helyzetet, ami, mint mondják, őket is meglepte.

A képzésen a legtöbben azért vettek részt, mert a munkahelyük biztonsága, esetleg állásuk megmaradása függött attól, hogy megfelelő szakirányú diplomát szereznek-e. Zoltán és Anabella tisztában voltak azzal, hogy ez nem felel meg a mesterképzésnek, de akkor még nem lehetett tudni, hogy az előző, már végzett generációnak melyik szaknak feleltetik meg a diplomáját.

– Január lehetett, amikor jött a hír, hogy az első generációnak a mester gyógypedagógus szakra honosították a diplomát, holott tudtuk, hogy ez nem mesterképzés, amikor elkezdtük. Útközben kiderült, hogy a képzés nem szintesített, ezt utólag láttuk a diplomán is. Végül az lett, mintha elmentünk volna egy pár hetes kurzusra, miközben két éven át jártunk, vizsgáztunk és szakdolgozatot készítettünk – meséli Zoltán, aki azt mondja, az első generáció a képzés befejezése után csoportosan átadta magyarországi diplomáját a Magyar Nemzeti Tanácsnak, amely aztán intézte a honosítást.

– Nekünk erről senki egy szót sem szólt, nem láttunk a nemzeti tanácsból a két év alatt semmit és senkit. Miután kiderült, hogy nem tudjuk honosítani a diplomát, azt mondták, nem jól fordítottuk, mert az előző generáció azt a diplomaelnevezést kapta, hogy mester gyógypedagógus, inkluzív fejlesztőpedagógus. Ilyen diploma viszont itthon nem létezik, mert nincs is ilyen szak. Vicsek Annamária oktatási államtitkártól értesültünk arról, hogy a mester gyógypedagógus megnevezést kell használni, viszont akadt olyan jogász, aki nem akarta erre fordítani, mert Szerbiában nincs ilyen szak.

Többüknek azért fontos a honosított diploma, mert így meghatározatlan időre szólhatna a munkaszerződésük. Zoltán hét éve a Dositej Obradović Iskolaközpont kollégiumának nevelője, egyébként testnevelő tanár. Ő az egyedüli magyar nevelő az iskolában, az ide járó sajátos nevelési igényű gyermekek 75–80 százaléka pedig magyar.

Anabella azt mondta, az ENIC/NARIC Központ, vagyis a felsőoktatási dokumentumok honosításával megbízott intézmény felvette vele a kapcsolatot, és jelezték, átveheti a honosított diplomát, ő azonban egészségügyi okok miatt nem tudott elmenni, majd egy héttel később szóltak, hogy visszavonták, mégsem honosítják.

Zoltán álláspontja az, hogy a képzés, amelyet elvégzett, nagyon fontos, és véleménye szerint a tanárok 85 százalékának el kellene végeznie ahhoz, hogy az inkluzív oktatásban feltalálják magukat.

– Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta, hogy a tudást megkaptuk. Ami tény, és ezt nem is vonom kétségbe. De munka, család mellett két évet beleöltünk, megírtuk a dolgozatokat, a diplomamunkát. Mindezt azért tettük, hogy hosszú távon itt maradhassunk, biztos állásunk legyen. Azt is a fejünkhöz vágták, hogy ingyenes volt a képzés, mit akarunk még. Annyit mondtak, ők mindent megtettek. Nekem nem az a célom, hogy bárkit is bántsak vagy megalázzak. Ez a képzés nagyon fontos, és inkább magasabb szintre kellene emelni, mert nagyon nagy szükség van rá. Úgy látom, hogy a bevezetésekor vétettek, mert nem vitték végig, nem tisztázták, hogy Szerbiában mire lehet, és hogyan ezt a diplomát honosítani. Hihetetlen ez számomra, nem tudom felfogni az ekkora fokú komolytalanságot. Közben elvárják, hogy maradjunk itthon. Mire, miért, amikor így kitolnak velünk? – teszi fel a kérdést Zoltán.

Az ügy kapcsán azonnal megkerestük a Magyar Nemzeti Tanácsot, ahol az illetékesek a sajtóreferensen keresztül csak annyit mondtak, az MNT álláspontja az, hogy nem nyilatkoznak. Felkerestük Vicsek Annamáriát, a Vajdasági Magyar Szövetség oktatási államtitkárát is, a megadott határidőn belül azonban nem válaszolt az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre.

Válaszolt viszont a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ képzési szakreferense, Kosányi Tamás. Tőle megtudtuk, hogy kivel együttműködve kerül sor a képzésre, és hogy történhetett meg, hogy míg az első generáció honosította a szerzett diplomát, a másodiknak ez már nem sikerült.

– Ez a továbbképzés a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézetének szakirányú továbbképzése, amely székhelyen kívüli kihelyezett képzésként indult el 2017 őszén a Szekeres László Alapítvány épületében, a Magyar Nemzeti Tanács, mint a SZLA alapítója és a Szegedi Tudományegyetem illetékesei közötti egyeztetés eredményeként.  A 2018-as évtől a képzésszervezési feladatok végzését a Szekeres László Alapítvány keretén belül működő Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ vette át.

Hogyan történhet meg, hogy az első évfolyam diplomái honosítják, és a soron következőét pedig elutasítják?

– Ez a kialakult helyzet bennünket is meglepett, éppen amiatt, hogy az első generáció diplomáját problémamentesen honosították 2019-ben. Amikor mi erről a hallgatóktól tudomást szereztünk, azonnal felvettük a kapcsolatot az alapítóval. Az MNT le is folytatta a tárgyalást az ENIC/NARIC Központtal, amely tájékozódás céljából felvette a kapcsolatot a magyarországi Oktatási Hivatallal. Ennek a több hónapon keresztül zajló folyamatnak az lett a vége, hogy a budapesti Oktatási Hivatal arról tájékoztatta az ENIC/NARIC-ot, hogy a szóban forgó képzés nem mesterképzés, hanem szakirányú továbbképzés, ahogyan azt a belgrádi központban állították is a második generációként végzetteknek. A hallgatókkal mi mindvégig tartottuk a kapcsolatot, ahogyan az alapítóval és a belgrádi irodával is. A hallgatók felől nem kaptunk negatív visszajelzést képzésbonyolítóként, hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy ez nem a VM4K ingerenciája. Nehéz és rendkívül kényes helyzetről van szó, hiszen huszonhárom hallgatónak nem honosítják a diplomáját, miközben az első generációnak ez sikerült. Óvatosak szeretnénk lenni, mert nem szeretnénk senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni. Megértjük a hallgatók csalódottságát, viszont a már honosítottakat nem akarjuk méltánytalan helyzetbe sodorni. Tény, hogy ez továbbképzés, és nem mesterképzés. Viszont az is igaz, hogy a belgrádi ENIC/NARIC iroda elismertetés nélkül visszadobta a továbbképzés második generációjának okleveleit, nem pedig elutasította. Ezt szeretném hangsúlyozni, mert az, hogy az ENIC/NARIC központ – a kérdésben megfogalmazott kifejezéssel ellentétben – nem utasította el a diplomások pályázatát, hanem visszadobta, óriási különbség. Ugyanis, ha egy oklevél elutasításra kerül, az soha többé nem kerülhet elismertetésre Szerbiában, jelen esetben viszont a központ visszaadta az okleveleket a képzést elvégzők számára, ezzel megadván a lehetőséget az újabb diplomaelismertetési pályázásra. Úgy gondoljuk, hogy ez egyrészt nyitva hagyta a lehetőséget a megoldásra, másrészt azt mutatja, hogy az ENIC/NARIC Központban megvan a jó szándék, a nyitottság.

Utánajárt-e a VM4K a képzés megindítását megelőzően, hogy az adott továbbképzéseken a szerzett tudás mellett a diplomákat elismertethetik-e itthon a tanulók?

– A mi dolgunk 2018-tól az volt, hogy a hallgatók és előadók érdekeit szem előtt tartva az előzetes órarend alapján megszervezzük a képzést, biztosítsuk a megfelelő technika szükségletet, az előadók számára szállást szervezzünk és biztosítsunk, a képzések teljes ideje alatt pedig felügyeljük a konzultációkat. Továbbá a VM4K igény szerint Magyarországon végzi a szükséges hallgatói befizetéseket, gyűjti és eljuttatja a hallgatói dokumentumokat a képzések székhelyére, ezenkívül minden szükséges képzésszervezési feladatot is igyekszik a lehető legmegfelelőbb módon ellátni. Azt remélem, hogy ebben nem okoztunk csalódást sem a tanároknak, sem a hallgatóknak. Az viszont igaz, hogy amikor 2021-ben szembesültünk azzal, hogy a továbbképzés honosítására szinte nincs példa, noha a szerbiai felsőoktatási törvény is ismeri, a részének tekinti a szakmai továbbképzést, akkor nekiálltunk, hogy a kezünkbe vegyük ezt a dolgot, vagyis azon túl, hogy felvettük a kapcsolatot az alapítóval, mi magunk is kezdeményezőként álltunk hozzá a problémához.

Fordultak-e a hallgatók önökhöz a probléma kapcsán, és milyen választ adtak nekik?

– Természetesen a végzett hallgatók a VM4K-t is megkeresték a szóban forgó probléma kapcsán. Felvettük a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Szegedi Tudományegyetem vezetésével, az ENIC/NARIC Központtal pedig jelenleg is tárgyalunk. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez a probléma megoldásra kerüljön. Mivel a hallgatók nyitottságot mutattak az irányba, hogy elvégezzék az alapszakot, most erről is tárgyalunk a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézetével, nem megkerülve az alapítót, de a magunk lehetőségei szerint igyekszünk odahatni, hogy ez a továbbképzés akár keresztféléves képzésként elinduljon – ehhez budapesti minisztériumi engedélyre van szüksége a karnak, majd pedig szerződést kell kötni, tehát a helyzet nem egyszerű. De dolgozunk rajta az alapítónkkal közösen. Mi ebből a kialakult helyzetből nagyon sokat tanultunk, mert rájöttünk arra, hogy az eddig bevett rendszeren változtatni kell. Az idén január óta minden nálunk folyó képzés dokumentációját hivatalos formában szerb nyelvre fordíttattunk, és személyes találkozó keretében járunk utána, hogy a törvényes keretek között maradva mik a realitásai az inkluzív fejlesztő szakpedagógiai szakirányú továbbképzés, valamint a többi képzésünk elismertetésnek. Továbbá fontosnak tartom elmondani, hogy noha nem jellemző ennek elismertetése, a szerbiai felsőoktatásról szóló törvény ismeri a szakirányú továbbképzés fogalmát, tehát nem lehetetlen a magyarországi ilyen típusú képzések megfeleltetése.

Milyen képesítést kapnak a tanfolyam által a hallgatók?

– Az oklevelet szerzett hallgatók egy felsőfokú, 120 kreditpontot érő szakirányú továbbképzést végeztek el, melynek képzési ideje két év. Egy meglévő, korábbi diplomára épülő stúdiumról van szó, mely magába foglalja az integratív pedagógiai módszereket, inkluzív pedagógiai és gyógypedagógiai-pszichológiai ismereteket felölelő tantárgyakat. A továbbképzés befejeztével 10 kreditpontot érő szakdolgozati tárgy teljesítése szükséges, annak önálló nyilvános védése pedig kötelező elem. A képzés során megszerzett képesítés megnevezése inkluzív, fejlesztő szakpedagógus.

Folytatódik-e a gyógypedagógiai képzés a VM4K-ban a jövőben is?

– Az inkluzív fejlesztő szakpedagógiai szakirányú továbbképzés a tervek szerint továbbra is folytatódni fog a VM4K szervezésében. Tekintettel arra, hogy Vajdaság a Kárpát-medencei felsőoktatási tér szerves részét képezi, ez egy küldetés- és felelősségtudatot ruház ránk, képzésszervezőkre. Feltevődhet a kérdés, hogy mi köze ennek az olyan magasztos szavakhoz, mint küldetés és felelősség. Az a tény és lehetőség, hogy Szabadkán egy olyan rangos egyetem, mint a Szegedi Tudományegyetem vagy a budapesti Semmelweis Egyetem helyben képzési lehetőséget nyújt, ráadásul teljes mértékben ingyenesen, a hallgató igényeihez igazodva levelező tanrendben, több mint egy lehetőség. Az, hogy ezt a lehetőséget biztosítsuk, a képzést megszervezzük és helyet adjunk neki, többek között a mi felelősségünk. Úgy gondoljuk, hogy a kialakult helyzet miatt nem lenne okos döntés ilyen és ehhez hasonló (képzési) lehetőséget elengedni, veszni hagyni. Törekszünk arra, hogy kitapossuk az utat a továbbképzés honosítása ügyében. Az ENIC/NARIC Központba személyesen visszük le a hivatalosan szerbre fordított diplomamintákat, a képzési hálóterveket, ami a tantárgyakat, azok kreditpontjait, óraszámát tartalmazza, hogy melyik szemeszterben kerülnek megtartásra, valamint a képzés leírását tíz alap- és továbbképzésre vonatkozóan. Bízunk abban, hogy sikerül előrejutnunk.

Illusztráció (Fotó: Pexels/Pavel Danilyuk)