Sinzo Abe volt japán miniszterelnök meggyilkolása áll az elmúlt napok kommentárjainak középpontjában. Más fontos témák – az európai energiahiány, Johnson utódjának kiválasztása, a magyarországi helyzet, valamint az euró hanyatlása – is foglalkoztatta a világsajtót, amit átlapoztunk Varsótól Budapesten át Madridig és Washingtontól Londonon át Tokióig 

Merénylet Abe ellen

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,16 milliós, este pedig 1,55 milliós példányszámban megjelenő közép-baloldali napilap a nemzeti döbbenetnek adott hangot Abe meggyilkolása után:

„Nagy sokkot váltott ki, hogy egy aktív, befolyásos politikust közvetlenül a választások előtt, sőt kampánybeszéde közben lőttek agyon az utcán. A bérgyilkos ezzel a demokrácia alapjait célozta meg. Ezt az erőszakot a lehető leghatározottabban és a legnagyobb undorral ítéljük el. A merénylet indítéka még nem ismert, de bármi legyen is az, ez a tett a japán demokrácia elleni támadás, és ezért megbocsáthatatlan.”

A Washington Post Abe politikai tevékenységét szemlézi Trump korábbi amerikai elnökhöz fűződő kapcsolatai tükrében:

„Az amerikaiak talán még emlékeznek Abere: azon ritka politikusok közé tartozott, akik személyes kapcsolatot alakítottak ki Donald Trump elnökkel. Abe gondosan ápolta kapcsolatát Trumppal, ügyelve arra, hogy ő legyen az első külföldi vezető, aki meglátogatja Trumpot megválasztása után a Trump Toronyban – és Mar-a-Lago-i rezidenciájában is. Bár Abe konzervatív, nacionalista, prominens politikus volt, nem volt – ahogy azt egyesek ma állítják – »Trump Trump előtt«, legalábbis ami a külpolitikát illeti. Abe hitt a szövetségekben, a multilateralizmusban, az emberi jogokban és a szabályokon alapuló nemzetközi rend megerősítésében.”

Energiahiány-rémálom Európában

A várható energiahiány nagy gondot okoz Európának. Erről a prágai Lidové Noviny című konzervatív napilapban ezt olvashatjuk:

„Még az Ukrajnával erős szolidaritást tanúsító európaiak is elég őrültnek találják azt a gondolatot, hogy orosz földgáz nélkül töltsenek el egy telet. Ez vonatkozik Robert Habeck német gazdasági miniszterre is, mert különben nem figyelmeztetett volna egy »rémálom-forgatókönyvre«. A németországi energiaátállás bírálata szinte automatikusan előtérbe került, mert a németek elhagyták az atomenergiát anélkül, hogy megújuló, stabil energiaforrásokat tudnának nyújtani helyette.”

„Európának meg kell nyernie az energiaháborút” – hangoztatja a madridi  Vanguardia című, spanyol és katalán nyelven megjelenő liberális napilap:

„Ha az Európai Uniónak sikerül idén télen úrrá lennie ezen a nagy energia-kihíváson, az megmutatja, hogy teljesen meg tud lenni az orosz gáz nélkül, és leállíthatja Putyin ukrajnai háborújának finanszírozását.”

Még bizonytalan, ki lesz Johnson utódja

A londoni The Times című konzervatív napilap a Boris Johnson lehetséges utódai közötti versengést kommentálva ezt írja:

„Úgy tűnik, a jelöltek inkább egymás lejáratására törekednek, mintsem, hogy pártjuknak és az országnak egy elképzelést kínálnának fel arról, hogyan állítsák helyes útra Nagy-Britanniát. Ahogy azt a legutóbbi két időközi választás is megsemmisítően bebizonyította, ha a jelöltek csak képviselőtársaiknak akarják bemutatni a programjaikat, elvesztik szem elől az országban uralkodó hangulatot. Ezért kell érveiket úgy megfogalmazniuk, mintha parlamenti választás elé néznének, amire majd csak két év múlva kerül sor.”

Johnson leköszönő miniszterelnök bohóckodásaival szemben a londoni The Independent című liberális napilap komoly viselkedésre inti a utódjelölteket. A lap szerint ez a választási kampány mindent vagy semmit jelent a toryknak:

„Például szinte mindegyik jelölt azonnali adócsökkentést ígér. De hogyan passzolnak ezek az ígéretek egy szélesebb gazdasági stratégiába? Hogyan viszonyulnak a jelöltek az inflációhoz és az állami kiadásokhoz? Ezekről a kérdésekről eddig túl keveset hallottunk. A politikusoknak szociálpolitikai céljaikat is el kell magyarázniuk. Problémát jelentenek a fiatalok jövedelmi egyenlőtlensége, az oktatási egyenlőtlenségek és a fiatalok a jövőre vonatkozó elképzelései. Országunk sok szempontból nézve erős, de nincs értelme annak, hogy a jelöltek csak ezekről az erőkről szólamoljanak. Ha félreértjük ezt a választást, akkor fennáll a toryk számára az a veszély, hogy politikai háttérbe szorulnak.”

Kemi Badenoch kiemelkedik az utódjelöltek zavaros mezőnyéből. Ennek ellenére egy nehézsúlyútól már van támogatása, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A Boris Johnson utódjelöltjeinek köre egyre zavarosabb, de egy jelölt már kiemelkedőben van. Kemi Badenoch nemcsak az első fekete jelölt, aki a Konzervatív Párt élére pályázik és így a miniszterelnöki posztra is, hanem egy politikai nehézsúlyú támogatója is van: ez Michael Gove, aki hosszabb időt töltött miniszteri poszton, és akitől sokan azt várták, hogy ő maga indul majd a posztért.

Gove a The Sun bulvárlap cikkében kampányolt a 42 éves politikus mellett, aki az elmúlt években többször is felkeltette a nyilvánosság figyelmét. »Bátornak, elvszerűnek, zseniálisnak és kedvesnek« méltatta, és ezt írta róla: »Szükségünk van valakire, aki olyan, mint Kemi, intellektuális és nem csinál ostobaságokat.« Utolsó megjegyzéssel Gove valószínűleg Badenoch idegenkedésére utalt, olyan vitatkozásokba keveredni, amelyeket »migrációs hátterű« politikusokkal folytatnak.  Badenoch, aki egy ideig a kormányban az egyenlőségért volt felelős, nem hajlandó a királyságban élő bevándorlókat a szisztematikus rasszizmus áldozatainak tekinteni.

[…] Két orvos gyermekeként Londonban született Badenoch gyermek- és ifjúkorát Lagosban töltötte. A kritikusok kifogásolják véleményét, miszerint Nigéria problémái inkább a helyi elit rossz gazdálkodásához kötődnek, mint a gyarmati örökséghez. Az informatikai mérnöknek és jogásznak képzett politikus kampányában az állami befolyás csökkentésére helyezi a hangsúlyt. Badenoch szokatlan profilja arra késztette Gove-ot, hogy kampánynyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy nem szabad Badenoch-ot a Munkáspárt »legrosszabb rémálmának« tekinteni egy választási kampányban.”

Orbán, a Mr. Nyet

És most nézzük, mi történik Magyarországon. Orbán tudja, meddig mehet el, de nem tudja feladni a nyugatellenes mantrát. Úgy néz ki, hogy a vétókkal elsősorban a hazai táborának játszik, miután 2010 óta egyértelműen oroszbarát lett, utal a budapesti HVG című gazdasági és politikai hetilap a párizsi Le Monde című baloldali napilap vonatkozó cikkére, amelynek címe „Orbán, a Mr. Nyet”:

„A minden eddiginél jobban elszigetelődött magyar miniszterelnök ráállt, hogy sorozatban vétózzon Brüsszelben. Újraválasztása óta egyre többször fenyeget azzal, hogy blokkolja a közös döntéseket. Így már nemet mondott az orosz olaj embargójára, a Kirill pátriárka elleni szankciókra, valamint a nagy cégekre kivetendő egységes adóra. Nagyon úgy tűnik, hogy ez minden mondandója Európa számára – írja közös cikkében a vezető francia lap bécsi és brüsszeli tudósítója.

Fellépése, amelynek indoka mindig a nemzeti érdekek védelme, megköti az EU kezét, miközben az uniós tisztségviselők közül sokan gyanítják, hogy a nacionalista magyar vezető az orosz elnök kezére igyekszik játszani, miután kitűnő kapcsolatok fűzik Vlagyimir Putyinhoz. De egyre inkább magára maradt a kontinens középső részén is, mivel hagyományos, visegrádi szövetségesei nyíltan hátat fordítottak neki, amiért nem hajlandó segíteni Magyarországgal, amelyet 12 éve vaskézzel irányít.

Egyelőre azonban attól óvakodik, hogy szakítson a Nyugattal, mivel igencsak kellenek neki a közösségi támogatások. De hogy mennyire nem kíváncsi rá senki, azt jól mutatja, hogy az ukrán fegyverszállítások ügyében lefolyt vita óta egyetlen uniós partner sem hívta meg. Ily módon a maga útját járja, kezdve azzal, hogy Putyin követelésének megfelelően hajlandó volt rubelben fizetni a gázért.”

Hamarosan kétszámjegyűek lesznek a kamatok Magyarországon ugyanúgy, mint az infláció, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári konzervatív napilap:

„Budapesten egyre hektikusabb a nemzeti valuta összeomlása elleni monetáris politika. A Magyar Nemzeti Bank kedden 200 bázisponttal 9,75 százalékra emelte a kamatot. Magyarország így kockázati prémiumával Közép-Európa számos gazdaságának az élén áll. Ez egy nem mindennapi esemény a monetáris őrök részéről, hiszen a jegybank valutatanácsa hetente ülésezik, de általában csak havonta egyszer állapítja meg az aktuális irányadó kamatot. Legalábbis egy rövid időre 410 alatt stabilizálódott a forint az euróval szemben, míg délelőtt egy euro 415 forintba került. Ha azonban a forint nem stabilizálódik tartósan, a kétszámjegyű inflációnak megfelelően hamarosan visszatérnek a kétszámjegyű kamatok is. A valutagyengeség oka egyrészt az EU-s források országba irányuló beáramlásának bizonytalansága. Ezek még az ország rendelkezésére állnak ugyan, de most Magyarországot milliárdos uniós költségvetési kifizetések lefaragásával fenyegetik. Magyarország az egyik legnagyobb nettó kedvezményezettje az európai közösségnek. Másrészt viszont egyre nagyobb az új államadóssága is.”

Elfogadta az EP szakbizottsága az aktualizált Sargentini-jelentést, amely szerint az elmúlt négy évben romlott a helyzet Magyarországon. Ebben az országban választási autokrácia jött létre, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„»Magyarország a választási autokrácia hibrid rendszerévé vált, és az uniós fellépés hiánya hozzájárult ahhoz, hogy a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok ilyenformán összeomlottak« — nyilatkozta Gwendoline Delbos-Corfied francia zöldpárti EP-képviselő azután, hogy az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága elfogadta jelentését a magyarországi helyzetről.

Az »aktualizált Sargentini-jelentésről«, amely leltárba veszi az elmúlt négy év hazai történéseit, a Népszava számolt be először. A határozatot szerdán 47 igen szavazattal, 10 nem szavazat ellenében és 2 tartózkodás mellett fogadta el a szakbizottság.

Az állásfoglalás megállapítja, hogy az európai értékeket rendszerszintű veszély fenyegeti Magyarországon, és felsorolja azt a 12 területet, amelyeken a 2018-ban jóváhagyott Sargentini-jelentés szerint is aggodalomra okot adó fejlemények történtek. Véleményezi az alkotmányos rendszer működését, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupciót, az adatvédelmet, a véleménynyilvánítás szabadságát, a tudományos, az egyesülési és a vallásszabadságot, az egyenlő bánásmódhoz való jogot, a kisebbségek, a migránsok és menedékkérők jogait, valamint a gazdasági és szociális jogokat, és azt a következtetést vonja le, hogy a helyzet 2018 óta romlott.

A Delbos-Corfield jelentés felszólítja a kormányok képviselőiből álló uniós döntéshozó fórumot, hogy a hetes cikkelyes eljárás keretében állapítsa meg:

Magyarországon fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének egyértelmű kockázata, és tegyen ajánlásokat az Orbán-kormánynak a helyzet orvoslására.”

Zuhan az euró

Végül térjünk ki az euró és a dollar paritására. Az európai gazdaság visszaesése miatt az euró a dollar alá csúszott, de ehhez hozzájárult az orosz gázkizárástól való félelem is, írja a New York-i Wall Street Journal című gazdasági napilap:

 

„Az eurónak az amerikai dollár alá csúszása azt tükrözi, hogy az ukrajnai háború miatt Európa gazdasági értéke egyre jobban csökken. De ellentétben azzal, amikor utoljára 20 évvel ezelőtt volt ilyen gyenge az euró, most senki sem segít az európai közös valuta megmentésében.

Az euró csütörtökön 0,4 százalékkal gyengült a dollárral szemben. Miközben eddig az euró a paritás felett zárt a dollárral szemben, nemrég egy euró márcsak 0,9981 dollárba került, ami az európai közös valuta leggyengébb szintje 2002 óta. Az euró értéke ebben az évben folyamatosan hanyatlott, és az elmúlt napokban felerősödött ez a tendencia, amikor a befektetők arra törekedtek, hogy teljesen leállítsák az orosz  gázüzletet. Sokan attól tartanak, hogy ezért a régió mély recesszióba süllyed. Az euró csütörtöki további hanyatlása egy kiélezett politikai válságot váltott ki  Olaszországban.

A paritás elérése – amikor két valuta egyenlő értékű – nagyrészt szimbolikus a befektetők számára, és várhatóan korlátozott hatással lesz a pénzügyi piacokra. A gyenge euró azonban hatással van a régió gazdaságára, mert megnöveli az import költségeit, és növeli Európa amúgy is magas inflációját, miközben olcsóbbá teszi azt, amit Európa a nemzetközi piacokra exportál.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)