Az elmúlt napokban tele volt a sajtó azokkal a hírekkel, amelyek arról szóltak, hogy a szerb kormány és a kragujevaci Fiat munkatársai a munkafelesleggé nyilvánított dolgozóknak járó végkielégítés összegéről vitáztak, így aktuálissá tették a címben található kérdést.

A munkáltató két esetben köteles végkielégítést fizetni:

  • – a munkavállaló nyugdíjba vonulásakor;
  • – a munkaviszony megszűnésekor.

A nyugdíjba vonuláskor fizetendő végkielégítés kiszámításakor a munkatörvény előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak az általános törvénynek megfelelő összeget, de legalább két szerbiai átlagkereset összegét kifizetni a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint – magyarázza Milan Predojević, az Infostud ügyvédje a Biznis.rs-nek.

– Ha a munkaviszony nyugdíjazás miatt szűnik meg, a munkáltató köteles végkielégítést fizetni a nyugdíj típusától függetlenül. Amennyiben a munkaszerződés külön nem tér ki erre, legalább két átlagbért köteles fizetni a munkáltató végkielégítés gyanánt – mondja Predojević. Hozzáteszi, a végkielégítés kiszámítása a bruttó 1 bérkategória alapján történik.

A bruttó 1 kiszámítása a következő képlet szerint történik: nettó fizetés + a fizetés adókat és járulékokat tartalmazó része” – mutat rá az Infostud ügyvédje. Ide kattintva bárki kiszámolhatja, hogy mennyi az ő fizetésének a bruttó 1 és bruttó 2 értéke.

A statisztikai hivatal adatai szerint az áprilisi átlagos bruttó fizetés (bruttó 1) 100.727 dinár, vagyis 855 euró volt.

Eszerint a szerbiai átlagbérre vonatkozó legfrissebb adatok közzétételéig a munkáltató legalább 201.454 dinár (1710 euró) végkielégítést köteles fizetni annak a munkavállalónak, akinek a munkaviszonya azért szűnik meg, mert teljesítette a nyugdíjba vonulás feltételét” – húzza alá Predojević.

Hogyan számítják ki a végkielégítést leépítés esetén?

A végkielégítés összegét létszámleépítés esetén a munkaszerződés határozza meg. Ebben az esetben a következő módon számolják ki a végkielégítést: az előző három havi nettó fizetés alapján kiszámolják az átlagbért, és annak egyharmadát szorozzák az említett munkavállalónál töltött munkaévek számával. A gyakorlatban ez így néz ki: ha valakinek 60 ezer dinár a nettó fizetése, akkor  bruttó 1 az ő esetében 82 839 dinár, aminek az egyharmada 27 613 dinár, és ha az adott munkáltatónál eltöltött öt évet, akkor a 27 613-at kell megszorozni az öttel, és már meg is kapjuk, hogy amennyiben létszámleépítés vagy átszervezés miatt történik az elbocsátás, akkor a dolgozó 138 065 dináros végkielégítésre számíthat.

– A munkavállaló fizetését a végkielégítés folyósításának hónapját megelőző utolsó három havi átlagbér alapján számítják ki. Ehhez minden, a munkahelyen megvalósított bónusz, jutalék és egyéb járadék is hozzátartozik, kivételt ez alól a nyereség, az egyes költségtérítések, a baleseti vagy betegség esetén folyósított költségtérítés, valamint a szolidaritási segély és jubileumi jutalmak képeznek – mondja Predojević.

Ha a munkavállaló a végkielégítés hónapját megelőző három hónapban egyáltalán nem dolgozott, akkor az alapbér és a múltbéli munkáért szerzett bér alapján kell számítani a végkielégítés mértékét.

– Ha a munkáltató nem fizette ki a végkielégítést a két eset egyikében, akkor az elbocsátás jogellenes – mutat rá Predojević.