Kezdjük az Európát sújtó hőhullámmal, de a világsajtó sok minden mással is foglalkozott a héten: Brüsszel és Budapest harca a magyar gyermekek homoszexualitással szembeni védelmét szolgáló törvény, valamint a kettős benzinár miatt; további szankciók várhatóak Oroszország ellen az ukrajnai háború miatt; Draghi olasz miniszterelnök lemondása, aminek következményeit csak a parlamenti pártok képesek megoldani; végül Putyin iráni útja. Ezen a héten is átlapoztuk a világsajtót Frankfurttól Milanón át Madridig és Londontól Zürichen át Sanghajig.

Hőhullám Európában

Kezdjük ezzel a témával. A barcelonai El Periodico című, katalán nyelven megjelenő közép-baloldali napilap szerint az éghajlati vészhelyzet régóta valóságos és így kommentálja a hatásait:

„A szélsőséges időjárás fokozódása nemcsak a jelenleg tapasztalható következményekkel jár, hanem számos egyéb problémát is okoz, mint például a sivatagok terjedése, állandó szárazság, a biológiai sokféleség elvesztése, környezeti változások okozta migráció, a tengerszint emelkedése és katasztrofális árvizek. De nemcsak az éghajlattal kapcsolatos, hanem komoly gazdasági és társadalmi hatásai is vannak ennek a szélsőséges időjárásnak. És ha nem cselekszünk sürgősen, a hatása sokkal rosszabb lesz, mint a manapság elszenvedett perzselő hőmérséklet és a tüzek terjedése. Erre a globális válságra sürgősen kell reagálnunk, mert egyszerűen csak a túlélésről van szó.”

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap a klímahelyzetről ezt jósolja:

„Manapság az ilyen nyarak inkább a normalitást jelzik, mint a kivételt. A szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésével és 2050-re szinte nullára való csökkentésével természetesen el lehetne kerülni rosszabb fejleményeket. Az azonban kérdéses, hogy ez sikerül-e, különösen, mivel úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban – a legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátójában – egyetlen fosszilis tüzelőanyag-párti szenátornak sikerülhet megdönteni a kormány klímapolitikáját.”

 Brüsszel bepereli Budapestet

Ezúttal a gyermekek homoszexualitással szembeni védelmét szolgáló törvényről és Orbán Viktor kormányának egy népszerűtlen rádióadóval szembeni fellépéséről van szó. Brüsszel eddig minden pert megnyert Magyarország ellen, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az Európai Unió Bizottsága két további jogállami ügyben fordult az Európai Bírósághoz (EB) Magyarország ellen. Ez egyrészt a kormánnyal szemben kritikus Klubrádió műsorszolgáltatási engedélyének visszavonására, másrészt egy állítólagos gyermekvédelmi törvényre vonatkozik, amely a nem heteroszexuális életformák ábrázolását büntetendő vétségnek tekinti. A Bizottság mindkét esetben kötelezettségszegési eljárást indított, de Magyarország nem volt hajlandó megvitatni Brüsszel aggályait.

A magyar gyermekvédelmi törvény tavaly nyáron heves vitákat váltott ki, amelyek Mark Rutte holland miniszterelnök felszólításával érte el tetőpontját, hogy Budapest változtassa meg ezt a törvényt, vagy lépjen ki az Európai Unióból. A törvény ugyanis tiltja vagy korlátozza az olyan kiskorúaknak szóló tartalmakat, amelyek »a születés utáni nemi eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást« ábrázolják vagy hirdetik. Ez a törvény azt feltételezi, hogy a természetes nemi identitás önmagában heteroszexuális. A Bizottság ezzel szemben azzal érvel, hogy a gyermekek védelme »abszolút prioritás« az EU és tagállamai számára, de a magyar törvény diszkriminálja az embereket szexuális irányultságuk alapján, és korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Ez viszont sérti az EU-Egyeszményt, az EU Alapjogi Charta és számos más, a belső piaci médiaszabadságról szóló irányelv értékeit.

A Klubrádió ügyében a magyar kormány több törvényt is megváltoztatott annak érdekében, hogy visszavonja a számára nem kedvelt adó sugárzási engedélyét. A Bizottság álláspontja szerint a magyar médiaszabályozó döntései »aránytalanok és átláthatatlanok«, és a nemzeti médiatörvényt diszkriminatív módon alkalmazták. Magyarország tehát megsértette az Alapjogi Chartában megszabott, a szólásszabadságról szóló alapvető jogot. Az EU Bizottsága eddig minden, a Magyarországgal szembeni jogállamiság megsértése miatt indult eljárást megnyert az EB előtt.”

Kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság Magyarország ellen a kettős benzinár miatt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az Európai Bizottság (EB), amiért a külföldi rendszámú járművek tulajdonosainak piaci üzemanyagárat kell fizetniük Magyarországon, miközben a magyar rendszámú autóval rendelkező társaik az október 1-ig tartó árstop jegyében literenként 480 forintért vehetik a benzint és a gázolajat. Thierry Breton belső piaci biztos kifejtette, az ilyen intézkedések nagyon aggasztóak, mert megzavarják a válságokkal és az instabilitással szembeni legfontosabb eszközünket: az egységes piacot.

Az Orbán-kormány május végén vezette be, hogy a magyar forgalmi engedéllyel rendelkezők literenkénti 480 forintos hatósági áron, a külföldi rendszámú autóval rendelkezők pedig piaci áron vegyék meg a benzint és a gázolajat Magyarországon. Az uniós jogszabályok betartatásáért felelős Európai Bizottság az intézkedés láttán közölte: vizsgálja a rendelkezést, amely sérthet bizonyos közösségi előírásokat.

Különösen válság idején elengedhetetlen a kölcsönös bizalom és szolidaritás megőrzése és erősítése az egész kontinensen – hangsúlyozta Breton, aki emlékeztetett: a járvány kezdetén a koordinálatlan egyéni válaszlépések és a nemzeti exporttilalmak sorozata mindenki helyzetét rontotta. Válság idején még fontosabb az együttműködés, és az, hogy ellenálljunk az egyedüllét kísértésének – mondta.”

Folytatni az Oroszország elleni szankciókat – ha Orbán nem ellenzi azokat

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális hetilap a Nyugat Oroszország elleni szankcióit kommentálja:

„Valószínűleg ez volt a Nyugat hosszú idők óta egyik legnagyobb sikere, hiszen aligha döntött még ilyen gyorsan és határozottan gazdasági szankciókról a pária Oroszország ellen. Most azonban, majdnem öt hónappal később, miután bevezették ezeket a szankciókat, az embernek fel kell tennie magának a kérdést, hogy mit értek el ezek a szankciók. Vlagyimir Putyin továbbra is olyan szilárdan ül a nyeregben, mint mindig, és a rendszerében semmi jel nem utal repedésre. (…) Türelem! Lehet azon vitatkozni, hogy a szankciók hatásának kell-e idő. De ez nem veszi figyelembe, hogy Putyin Oroszországa más szabályok szerint működik. Neki nem számít, hogy az ország gazdasága 10 százalékkal zsugorodik. Putyin birodalmának nincs szüksége gazdasági növekedésre, előrehaladásra, csak annyi készpénzre van szüksége, hogy a Kreml kasszáját megtöltse vele, hogy ezzel ki tudja fizetni a hadseregét és csatlósait. A pénz pedig az olaj- és gázexportból származik, amelyek folyamatosan áramlanak továbbra is az országba. Nyugatnak ennek ellenére folytatnia kell a szankciókat. Emlékeztetni kell az embereket arra, hogy Európában háború van, és Ukrajnát valóban csak fegyverszállítással lehet megsegíteni.”

Orbán Viktor kihátrál a Moszkva elleni büntetőintézkedések elől. Josep Borrell, az EU külpolitikai megbízottja ezt ellenzi – és tudja, hogy az EU többi minisztere is támogatja ebben: a szankciók jobban fájnak Oroszországnak, mint az EU-nak, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Josep Borrellnek nem volt könnyű dolga hétfő reggel. Egyes európai vezetők szerint ugyanis az Oroszország elleni szankciók bevezetése hiba volt, és jobban sújtották Európát, mint magát Oroszországot […[. »Hogy állíthatja valaki, hogy az embargó megemelte az árat? Nincs szemük? Nem nézik a diagramokat?«

A »valaki«, akire Borrell utalt, Orbán Viktor volt. A magyar miniszterelnök pénteki heti rádióbeszédében jól beolvasott mindenkinek. A szankciók bevezetésekor mindenki azt hitte, hogy ezzel lerövidítik a háborút – állította Orbán. Valójában ennek az ellenkezője történt: a háború még mindig tart, és az európaiak ezáltal többet ártottak önmaguknak, mint Oroszországnak. Természetesen a »mindenkiből« Orbán saját magát zárta ki. »Magyarország mindig is a szankciók ellen volt« – mondta drasztikus képet vágva: »El kell mondanom, először azt hittem, lábon lőttük magunkat. De most már világos, hogy az európai gazdaság tüdőbe lőtte magát, és azt látjuk, hogy mindenhol zihál.”

Magyarország valójában minden Oroszország elleni szankciót támogatott, igaz, csekély lelkesedéssel. Csak a hatodik csomagnak, ami az olajra vonatkozik, állt Orbán a szankciók útjába, és határozatlan idejű kivételt ért el ebben hazája számára. Ennek ellenére a kormánynak a múlt héten energiavészhelyzetet kellett kihirdetnie, mert alacsony a gáztartalékja, és már nem működik az Orbán-féle támogatott tarifamodell. Ezért Budapesten napok óta tüntetnek az ár- és adóemelések ellen. E miatt a kormányfő maga is nyomás alatt került – ezért szokása szerint a nehézségeket Brüsszelre hárítja.”

Versengés a toryk vezetői posztjáért

A londoni The Observer című szociál-liberális hetilap így kommentálja a toryk pártvezetői és miniszterelnöki posztra kiírt versenyt:

„Azoknak a polgároknak, akiket alaposan kiábrándított Boris Johnson, Nagy-Britannia minden idők legrosszabb miniszterelnöke, nincs választásuk ebben az elcseszett versenyben a pártjuk vezetéséért. Sértés, hogy a konzervatívok elfogadhatónak tartják, hogy egy új miniszterelnököt kényszerítenek az országra. Annak, akit a párt nevez ki erre a posztra, nincs demokratikus felhatalmazása programjához és politikájához. A 2019-ben megválasztott miniszterelnök szégyenteljes módon mondott le, miután nemcsak az ország, hanem pártja bizalmát is elveszítette. Miután a konzervatívok Nagy-Britanniában megválasztották következő vezetőjüket, általános választások előtt fognak  állni.”

A londoni The Telegraph című konzervatív napilap a toryk soron következő második fordulójával kapcsolatban kommentálja a Boris Johnson brit miniszterelnök utódját:

„A választás két ellentétes koncepciót is magában foglal. Rishi Sunak pénzügyminiszterként 70 éve nem látott szintre emelte az adóterhet, és felügyelte alá helyezte az államapparátus jelentős bővítését. Liz Truss külügyminiszter ezzel szemben egy alacsony adókkal és kiadásokkal rendelkező kisállam konzervatív képviselőjeként mutatja be magát Margaret Thatcher szellemében. A volt pénzügyminiszter azzal érvelhet, hogy a világjárvány és az ukrajnai konfliktus váratlan helyzetbe kényszerítette Nagy-Britannia gazdaságát, és szükségessé tette az általa hozott költségvetési intézkedéseket, amelyek közül néhány elmaradt a tory választási programban tett ígéretektől. De technokrata hajlama és ragaszkodása ahhoz, hogy mindaz, amit tett, amióta két és fél évvel ezelőtt pénzügyminiszter lett, megváltoztathatatlan, a következő hat hétben, mialatt a párttagok megteszik a döntő lépéseket, valószínűleg nem lesz megvalósítható.”

Olasz pártok döntés előtt

A milánói Corriere della Sera című, legnagyobb példaszámban terjesztett és olvasott olasz liberális napilap az olaszországi kormányválságról és Draghi miniszterelnök elutasított lemondási kérelméről ír:

„Nehéz elképzelni, hogyan lehet most kilábalni ebből a válságból. A nyár utáni előrehozott választások természetesen legitimek és életképes lehetőséget nyújtanak egy demokráciában. Igaz, hogy a határidő lejártakor vagy szükség esetén a választókat kell arra felkérni, hogy ő maguk ítéljék meg a pártokat és azok nyilvánvaló hibáit ebben a törvényhozási periódusban. Van azonban egy lényeges szempont, amit a többségnek és magának a miniszterelnöknek is fel kell mérnie: mennyiben van értelme és milyen jót tesz Olaszországnak egy választási kampányba keveredni, mielőtt egy Ukrajnáról szóló igazságos békéért minden nemzetközi erőfeszítés tárgyalóasztalra kerül? És mielőtt a koronavírus elleni harc tervét biztosító összes intézkedése befejeződött, és a költségvetési törvényt is elfogadták, amely figyelembe veszi számos polgár gazdasági és társadalmi helyzetét? (. . .) Minden kormánypártnak komolyan kell beszámolnia arról, hogy rendelkezésére állnak-e az egység és az elszámoltathatóság érdekében tett további erőfeszítések. (…) Ez egy szélsőséges kísérlet, amely hasznos lehet abban, hogy Olaszország egy rendezett légkörben hajtsa végre a választásokat, amelyeket nem ural a megszegett ígéretek miatti harag.”

A londoni Financial Times című konzervatív-liberális napilap így szólítja fel az olasz feleket:

„Ki kell állniuk Draghi reformjai mellett, és sürgetniük kell, hogy maradjon a következő választásokig a kormány élén. De figyelembe kell venniük a Draghi utáni tervezéseket is. A Draghi által megnyitott olaszországi strukturális reformok ablaka különben gyorsan bezáródhat.”

Mit keres Putyin Iránban?

Témaváltás. A sanghaji Jiefang Ribao című napilap ezt írja Putyin orosz elnök iráni látogatásáról:

„Az iráni, oroszországi és török ​​államfők teheráni találkozója látszólag a szíriai válság megoldásáról szól, de Putyin igazi gondja a támogatása megszerzése az Ukrajnával való konfliktusában. Mivel Washington most próbál szövetséget alakítani az arab országok és Izrael között, a Kreml főnökének nem volt más választása, mint hogy erre azonnal reagáljon, nehogy meggyengüljön Oroszország folyamatosan növekvő befolyása Közel-Keleten. Ha tehát Teherán és Ankara valóban Oroszország mellé állna, az Egyesült Államok kísérlete Oroszország elszigetelésére végleg kudarcot vallana. Ily módon Oroszország az ellene bevezetett összes szankció ellenére a jövőben iráni kikötőkön keresztül exportálhatja olaját.”

A londoni The Times című konzervatív napilap is igyekszik megérteni a találkozó célját:

„Ez annak tűnik, hogy megoldja a legaggasztóbb problémákat, köztük a globális éhínséget a világ déli részén és a vágtató energiaválság megoldását, de a valóságban azt eredményezi, hogy megzavarja az Egyesült Államok minden, a Közel-Keleten való befolyásra irányuló erőfeszítését. Oroszország, Irán és Törökország nemcsak riválisok egymás között, hanem regionális hatalmak is egymással átfedő érdekekkel. Erdogan török ​​elnöknek saját napirendje van, azonban Oroszország és Irán beleegyezésére van szüksége ahhoz, hogy fellépjen a kurd milíciák ellen Észak-Szíriában. A NATO-ban sokan kényelmetlenül érezhetik magukat amiatt, hogy a szövetség egyik tagja a nyugati rend két látszólagos ellenfelével üzletel. A geopolitikát azonban ma így játsszák.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)