Kétéves világjárvány-hiátus után Orbán Viktor magyar miniszterelnök az idén folytatta világértelmező előadás-sorozatát a Bálványosi Szabadegyetemen.
Azt ugyan nem volt nehéz megjósolnia, hogy nehéz idők jönnek: ő tudja legjobban, mekkora hazugság két kézzel osztogatni és biztos jövőt ígérni választások előtt, hiszen ő rótta fel azt annak idején a kezére játszó ősellenfélnek. (Kiből is lett végül „mini-Feri”!?) De most aztán végképp világvége-panorámát festett a magyarok szeme elé: A Nyugat halott, a Keletet meg kell érteni, a magyarok meg kivételek. (Minden alól, amihez éppen nem fűl a foguk – csak jöjjön már a zsozsó abból a rothadó Brüsszelből.)
Az apokalipszis négy lovasa rontott rá szegény, szerencsétlen, de hősiesen (saját szövetségeseinek) ellenálló Magyarországra: 1. Fogy a magyar (pedig ő megtette a magáét). 2. Jönnek a más fajúak (de mi nem akarunk keveredni). 3. Genderőrület (miközben transzakármicsoda helyett Transzilvániát akarunk – és a családommal senki ne példálózzon). 4. Háború (ami nem a miénk: vesszen, aki szembe mer szállni a megértendő birodalommal).
De nem kell kétségbe esni, Orbán Viktor tudja a gyógyírt, alkalmazza is, mégpedig 2030-ra gyúrja, amikorra is megváltoznak az erőviszonyok (mikor minden „megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”) és ő fog diktálni Brüsszelnek, nem pediglen fordítva.
A felszabadító seregnek nem négy, hanem rögtön tíz lovasa (pardon: huszárja) van: 1. Határvadászok 2. Családalapú társadalom (melyik nem az?) 3. Hadseregfejlesztés 4. Energia-diverzifikáció (ezért kilincseltek a héten újabb gázért az agresszornál) 5. Technológia (piszkos akkumulátorgyártás mint szép új jövő) 6. Ömlik a külföldi tőke (fityisz a globális minimáladónak). 7. Tranzitgazdaság (csavarhúzóipar mindörökre) 8. Kétharmad („van, ami örök” – mondotta a legelején) 9. Komplett magyar világ.
De a tizedik az, amitől a nem magyar világ azonnal le is vonulhat a pályáról, hiszen: 10. „Magyarországnak vannak ambíciói.”
Orbán Viktor ambíciói szerint ugyanis: „Mi mindig többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk, hogy mindig többet vettek el tőlünk, mint amit nekünk adtak, hogy nekünk rendezetlen számláink vannak […] és az a tény, hogy a világ nekünk tartozik, és ezt a tartozást be akarjuk, és be is fogjuk vasalni. Ez a legerősebb ambíciónk.”
Isten óvja hát a világot, amikor Orbán és huszárjai majd vasalni kezdenek!
De lássuk, hogyan látta a világot egy teljesen más, ellentétes vízióval rendelkező igaz magyar hazafi 15 évvel ezelőtt:
„Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem [sic!] akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket.
Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki a nyugati világból. Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette [sic!] országunkat.
A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz.
Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat.”
Hogy ki volt ez a nyugatias kultúrnemzet-hős, a Keletet örökre elutasító, annak hazai helytartóit elzavarni akaró, bátor éllovas?
Hát nem Tusványos bölcse, hanem az astoriás ellenzék bálványa, Orbán Viktor – 2007. október 23-án.
Azóta persze nagyot fordult a világ (meg a köpönyeg), azóta az internetes népköltészet a nép ópiuma, amely szerint „Nekünk utat Kelet mutat, ezért ugat ránk a Nyugat”.
Hajrá, magyarok, csak előre! Valamőre…
Gyűrötten, sortban, lajbiban – a nemzet szolgálatában: érkezik a nemzeti ambíció a bálványosi csúcsbeszédre. Orbán Viktor, Németh Zsolt és Tőkés László, 2022. július 23. (Fotó: Benko Vivien Cher/MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda)
