A sör napját egy kaliforniai sörözőben találták ki és 2008-ban tartották meg először. Nem kellett sokat unszolni a világ többi részét, hogy csatlakozzon az ünnepléshez, amelyre mindig augusztus első péntekén kerül sor.

A sörkészítés nagy múltra tekint vissza, nem is lehet pontosan megmondani, hol és mikor volt a kezdet. Valószínűleg egymástól függetlenül alakult ki több népcsoportnál a különböző gabonákból erjesztett ital. Mezopotámiából származik az első írásos nyom a sörfőzéssel kapcsolatban, az ókori Egyiptomból is rendelkezésre állnak feljegyzések, Kínában pedig a legújabb kutatások szerint már kilencezer éve létezett rizsből erjesztett sörital.

Az összetevők közül sokáig hiányzott a komló. A középkori szerzetesek jöttek rá, hogy erre is szükség van a tökéletességhez. A kolostorokban komoly sörfőzési tevékenység folyt, az állandó kísérletezés során nemcsak arra jöttek rá, hogy fűszerként milyen jó a keserű komló, hanem azt is megfigyelték, milyen kiváló tartósítószer. Európában a XI. századtól kezdve termesztenek komlót kimondottan a sörfőzéshez.

A német kolostorokban mellesleg arra is ügyeltek, hogy saját maguknak erősebb sört főzzenek, a közönségnek pedig gyengébb sört állítottak elő.

A komló termesztése a XIX. században, a sörfogyasztás emelkedésével vált jelentőssé. Különösen alkalmas területnek mutatkozott ehhez Bácska, ahol az 1820-as évektől termesztenek komlót. A futaki és bélyei uradalmak voltak a legelső komlótermesztők.

A legnagyobb sörivó Európa. Az egy főre jutó sörfogyasztásban nem lehet felvenni a versenyt a csehekkel, akik évek óta rendre az első helyen végeznek. Még csak megközelíteni sem lehet az évi 140 literes fejenkénti teljesítményüket.

Nyomukban az osztrákok, németek, románok, lengyelek, írek próbálnak hasonló ivászatot produkálni, körülbelül 100 literes évi sörfogyasztással.

Az első tíz legnagyobb sörivó között rendre ott van egy afrikai ország. Namíbiáról valószínű senki nem gondolná, hogy közel 100 liter sört megisznak fejenként. A terület az 1880-as évektől német gyarmat volt, így talán jobban érthető a lakosság ragaszkodása a folyékony kenyérhez.

A magyarok is szorgalmasan kortyolgatnak, a 19. helyen állnak 73,7 literes fogyasztással, a szerbek igencsak lemaradva, a 38. helyen állnak 54,7 literes évi fejenkénti sörfogyasztással.

A sörivászattal kapcsolatban már egy „rémisztő” jelenséget is meghatároztak, a vicces cenosillicaphobia szó azt a félelmet jelenti, ami akkor tör rá valakire, ha kiürül a pohara.

A sör világnapján nem szabad hagyni kiürülni a poharat (Fotó Pixabay)