Kína hadgyakorlattal vette körül Tajvant Nancy Pelosi látogatása kapcsán. Izrael most nem a Hamasszal, hanem a Dzsiháddal harcolt a Gázai övezetben. Az orosz–ukrán háború me, lanyhul, Trump volt amerikai elnöknél pedig házkutatást tartott az FBI. Ezen a héten is átlapoztuk a világsajtót Oslótól Miamin és Tel Avivon át Sydneyig, valamint Washingtontól Londonon és Frankfurton át Tokióig.

Pelosi–Tajvan–Kína–USA: A kör bezárul(t)?

A londoni Guardian című közép-baloldali napilap Kína és az USA kapcsolatával foglalkozott az amerikai képviselőház elnökének tajvani útja után:

„Pelosi tajvani látogatására való összpontosítás elvonja a figyelmet az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatokat sújtó mélyebb kérdésekről. Peking »papírtigrisnek« tekinti az Egyesült Államokat, azonban fel kell ismernie, mennyire destabilizáló és kontraproduktív ez a hasonlat, mert megakadályoz minden olyan »védőkorlát« felállítását, amely megakadályozná, hogy az USA és Kína közötti verseny nyílt konfrontációvá alakuljon át. Amerika kigúnyolása nemcsak lekezelő és sértő, hanem kontraproduktív is. Még ha az Egyesült Államoknak nincs is szándéka ez ellen fellépni, a kínai lealázás csak szítja a Kína-ellenes hangulatot, és arra kényszeríti Washingtont, hogy szigorítsa álláspontját Kínával szemben.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja, a Tajvan körüli kínai hadgyakorlatról számol be, ami a lap szerint valójában nem Pelosi tajvani útjára vonatkozó reakció, hanem egy régi pekingi terv megvalósítása:

„Bárki, aki alaposabban figyel a Tajvan körüli katonai manőverekre, rájön, hogy a kínai vezetés gondosan készítette elő ezt a tervet. És nem is azért, hogy tiltakozzon Pelosi tajvani látogatása ellen, vagy hogy megmentse tekintélyét. Ezt a manővert jó előre megtervezték – ennek Tajvan meghódítása a cél. Kína talán most nem lesz képes erre, de öt év múlva valószínűleg igen. Szinte biztos, hogy a Kínai Népköztársaság a következő néhány év folyamán bővíteni fogja katonai erejét. Felelőtlenség lenne, ha Tokió, Washington és a nemzetközi közösség nem reagálna erre időben és elrettentően.”

Dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten

„Az erőszak legrosszabb eszkalációját látjuk a Gázai övezetben 2021 májusa óta” – írja a madridi El Mundo című közép-baloldali napilap és így folytatja:

„Izraelnek sikerült komoly csapást mérnie az »Iszlám Dzsihád« terrorista milíciára, válaszul az Izrael ellen kilőtt számtalan rakétára. A két fél a nemzetközi közösség kérésére és Egyiptom közvetítésével tűzszünetet kötött, de továbbra is fennáll az aggodalom, hogy azt nem fogják tiszteletben tartani. Természetesen Izraelnek joga van az önvédelemhez, de a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárnia, hogy megakadályozza a további eszkalációt. Ez akkor történhet meg, ha a Gázában három cikluson át hatalmon lévő Hamász is beavatkozna a háborúba. Az ottani életkörülmények katasztrofálisak, és a palesztinok reménytelen konfliktusban vannak egymással. A helyzet zavaros, és ez nem maradhat így örökké.  Washingtonon múlik, hogy végre megteremtse a feltételeket egy olyan  párbeszédre, amely igazságos békét garantál ezen a területen.”

A Gázai harcokról a Tel-Aviv-i Haaretz című, 1919-ben megalapított közép-baloldali, angol és héber nyelven kiadott napilap ezt írja:

„A hadművelet mindenekelőtt egy dolgot jelent: újabb bizonyítéka az izraeli politika kolosszális kudarcának a Gázai övezetben. A heves harcok fokozódtak, megzavarták az izraeliek mindennapjait, és állandó rémálommá teszik a palesztinok életét Gázában. Ennek az őrületnek a megállításához Izraelnek teljesen meg kell változtatnia eddigi politikáját. Első lépésként támogatnia kell a Gázai övezet újjáépítését, és több engedélyt kell adnia az építőanyagok és egyéb áruk importjára. A Gázai övezet gazdasági és civil helyzetének javítása Izrael legnagyobb érdeke.”

A jeruzsálemi Al-Quds című, arab nyelven megjelenő palesztin napilap ezt írja a gázai háborúról:

„A palesztinoknak először is le kell győzniük belső megosztottságukat, mert ez a megosztottság lehetővé teszi Izrael számára, hogy folytassa stratégiáját. A legfontosabb dolog az, hogy leállítsuk a harcot, mielőtt az tovább eszkalálódna. De az izraeli katonai vezetés és az ott hatalmon lévő politikusok megsemmisítő katonai győzelmet akarnak aratni, hogy a jövő év novemberi izraeli választásokat is megnyerhessék.”

Az orosz agresszió hatásai

Az orosz Ukrajna elleni agresszió hatásairól több vélemény van. De térjünk ki legalább kettőre. A stockholmi Expressen című liberális napilap így ír a német szövetségi kormány álláspontjáról az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban:

„Olaf Scholz nem látja a fáktól az erdőt. Hónapokig értelmetlen vitát folytatott a Gazprommal egy gázturbina ügyében – de a német kancellárnak végre meg kell értenie, hogy a hazugság és a csalás az orosz politika szerves része. A turbina javítása természetesen csak ürügy a gázszállítás visszafogására. Az viszont érdekes, hogy Putyin propagandája sikeresen működik. Oroszország valójában nem keres pénzt a magas olaj- és gázárakból. Ellenkezőleg, az orosz gazdaság riasztóan ingadozik, a nyugati szankciók hógolyója pedig lavinává fejlődhetnek. Ne dőljön be, Herr Scholz: Putyin bajban van. Maradjon a gázturbina gázturbina, és inkább a gazdasági háborúban vegyen részt.”

Az oszlói Aftenposten című legnagyobb példaszámban megjelenő norvég napilap arra számít, hogy Németországban megerősödik a szélsőjobboldal az energiahiány miatt:

„2015-ben a szélsőjobb kihasználta a menekültek befogadását, majd a korona-vírus járvány miatti korlátozásokat, most pedig a növekvő villamosenergia-költségek és a klímapolitika miatti elégedetlenség jár a kezére. Természetesen az energia- és élelmiszerárak emelkedése nyugtalanságot okoz, és amint beköszönt a tél, azok még növekedhetnek is. Mi történik, ha az Oroszország elleni szankciók miatt csökken a német gazdasági teljesítmény? Télen a következő korona-vírus hullám is fenyeget. Aki ma német, sőt orosz zászlókkal tiltakozik a kormány ellen, nem talál többségre maga mögött. De jó néhányan elvesztették a politikába vetett bizalmukat, és féltik a jövőjüket.”

Házkutatás Trump floridai birtokán

Végül térjünk ki egy újabb Trump-botrányra. Az amerikai sajtó egybehangzóan azt állítja, amit itt a Miami Herald című, 1903-ban alapított, 22 Pulitzer díjas napilapból idézünk:

„Még a volt elnökök sem állnak a törvények felett. Ezt még a republikánusoknak is tudomásul kell venniük, akik pártjukat rendvédelmi pártnak tekintik.”

A torontói The Globe and Mail című, legnagyobb olvasottságú kanadai liberális napilap megjegyzi:

„Trump ezzel hamarosan leszállhat a valóságba.”

„Trump állítólagos törvénytelen magatartása valójában az afrikai autokratákra emlékeztet, akik a kompromittáló akták eltűntetésével leplezik nyomaikat” – jegyzi meg a zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap:

„Ha Trump valóban ellopta az aktákat, az az amerikai demokrácia válságának újabb tünete lenne.”

Ezzel szemben a Sydneyben kiadott Daily Telegraph című konzervatív ausztrál napilap keményen bírtálja az amerikai nyomozó hatóságokat:

„Az FBI Trump elleni rajtaütése banánköztársasággá alakítja át az Egyesült Államokat.”

Ez azonban a történtek félremagyarázása, hiszen semmiféle „rajtaütésről” nem volt szó, az FBI előre szólt Trumpéknak, hogy jönnek az ügynökök. Nemcsak Trump ügyvédje volt jelen, hanem a volt elnök New Yorkból zártkörű tévéláncon követhette a házkutatást.

A tokiói Nihon Keizai Shimbun, a világ legnagyobb példaszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így értékeli a házkutatást Trump hivatalos otthonában:

„Tanúvallomások szerint Trump bizalmas dokumentumokat semmisít meg a birtokán. Egy volt elnöknek még arra sincs joga, hogy hivatalos iratokat magántulajdonba vegyen, nemhogy elégesse azokat. Az Egyesült Államok elnöke nagy hatáskörrel rendelkezik ugyan [amíg hivatalban van], de a [Kongresszusnak] joga van ahhoz, hogy az elnök tevékenységét ellenőrizze. És ez az ilyen dokumentumok segítségével is garantált.”

Úgy tűnik, Donald Trump súlyos bűncselekményt követett el és megpróbált feljegyzéseket lehúzni a Fehér Ház vécéjében. A volt amerikai elnök azt is kifogásolta, hogy a széfjébe is belenéztek az FBI nyomozói, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Sötét napokat él meg nemzetünk. Gyönyörű otthonom, a floridai Palm Beachen található Mar-a-Lago jelenleg ostrom alatt áll, FBI-ügynökök nagy csoportja szállta meg – jelentette ki reakciójában a volt amerikai elnök.

Donald Trump azt követően adott ki közleményt, hogy nyomozók jelentek meg otthonában, ahol házkutatást tartottak.

Ilyesmi még soha nem történt meg az Egyesült Államok egy korábbi elnökével. »Mindig is együttműködtünk az illetékes szervekkel, így az előre be nem jelentett házkutatás nem volt szükséges és helyénvaló« – fogalmazott. A történtek mögött a »radikális baloldal támadását« látja – panaszolta.

Közben igen érdekes fotók jelentek meg egy olyan könyvben, melyek Maggie Haberman, a New York Times újságírója jegyez. Ezek állítólag a Fehér Házban készültek azt követően, hogy Donald Trump használta a vécé öblítőjét. A vécécsészében található papírdarabokról nem lehet megállapítani, mi olvasható rajuk és azt sem, azokat valóban az elnök írta-e. Mint ahogy szintén kérdéses, tényleg a Fehér Házból származnak-e a felvételek és az sem, az elnök miért így akart volna megszabadulni feljegyzéseitől.”

Nem biztos, hogy a Mar-a-Lago-i házkutatás valóban árt-e a volt elnöknek, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Donald Trump elnöksége történetét egy újabb dicstelen dolog gazdagítja: nemcsak ő az első elnök, akit kétszer vontak felelősségre, de az első is, aki határozottan elutasítja a demokratikus választások eredményét. Mostanra ő az első volt elnök, akinek otthonában az FBI rajtaütést indított – valójában egy olyan razziát, amelyhez legfelsőbb szintű szövetségi döntések szükségesek. Politikailag ez kellemetlen Trump számára, azért is, mert már számos más jogi vita középpontjában áll. A kérdés azonban az, hogy ez valóban árt-e neki – vagy csupán őrlemény a malmára.

A volt elnök ez ellen egyenesen támadásba lendült. Ő maga hozta nyilvánosságra a házkutatást, és azonnal politikai üldöztetés áldozataként mutatta be magát. A hozzá hű média hálásan fogadta a történetet, akárcsak számos republikánus is. Trump versenytársa az elnökjelöltségért, Ron DeSantis is »banánköztársaságról« beszélt. Természetesen először azt kell tisztázni, hogy mi lesz a razzia eredménye. De ettől függetlenül Trump és republikánus követői mindent megtesznek annak érdekében, hogy hasznot húzzanak ebből a házkutatásból – és hogy beágyazzák ezt a politikai üldözést egy nagy narratívába.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)