„Vízvezeték-szerelőt keresünk, a fizetés 2000 euró, lakást és ebédet is adunk”. „Eladót keresünk, jelentkezni lehet általános iskolai végzettséggel is” – idéz néhány álláshirdetést a Szerbiai RTV (RTS).
Szerbiában nincs elég mesterember, iparos, de fizikai munkás sem, mindez pedig azt eredményezte, hogy jobban érvényesülnek a munkavállalói jogok és javult a foglalkoztatottak tárgyalási pozíciója is.
Veselin Ražnjatović (Szerbiai Munkáltatók Uniója) elmondta: a fizikai munkások napidíja ma már annyi, mint amennyit három évvel ezelőtt egy mesternek kellett kifizetni. Szerinte ma egy jó mester 60-70 eurót is megér, emellett egytálételt is kapnak, sőt ha vidékiek, még szállás is jár nekik. Ha meg akarják tartani a munkavállalókat, a munkáltatónak a továbbképzésükre, a karrierjükre és egyéb juttatásokra is áldozniuk kell.
Zoran Mihajlović, az Önálló Szakszervezetek Szövetsége tanácsának az elnöke úgy véli: sajnos még mindig vannak olyan munkáltatók, amelyek nem tartják tiszteletben a munkavállalók jogait – ezek főleg külföldi cégek, amelyek nem támogatják szakszervezetek megalakítását és a munkásjogok érvényesítését.
A munkaerőpiaci helyzet változásai egyéb gondokra is megoldást hoztak.
„Ha én, mint munkáltató a munkavállalóimat be kell jelentsem és teljes egészében legálisan kell kifizetnem őket, akkor a forgalmamat is legalizálnom kell. Ez pozitív hatással van a szürkegazdaság csökkentésére is” – mondja Saša Ranđelović, a Közgazdasági Egyetem professzora.
A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint az év első negyedévében csaknem 1.870.000 foglalkoztatott volt az országban, a munkanélküliség pedig 10,6 százalékos volt.
Ma már itthon is megfizetik a jó mestereket
