Tüskés szerelem Az óbecsei Milan Doroslovački kamaszkora óta szenvedélyesen nevel természetes körülmények között kaktuszokat és más egzotikus növényeket

Lehet kicsi, nagy, gömb alakú, magas, gyapjas, tüskés, simára borotvált, vékony levelű és tömzsi, de természetesen olyan is van, amelyik pontosan úgy néz ki, ahogyan azt általában elképzeljük – a kaktuszok és más szukkulensek a népszerűségüket elsősorban megjelenésüknek és viszonylagos igénytelenségüknek köszönhetik.

A törzsszukkulens kaktuszok kialakulása feltehetőleg mintegy 60–70 millió éve kezdődött, amikor a változó klimatikus körülményekhez történő alkalmazkodás során a víztárolás szerepét a pozsgás levelek helyett a szár vette át. Az idők során igen változatos megjelenési formákat alakítottak ki, élénk színű virágjuk pedig igazi különlegesség. A mintegy 2000 fajt magába foglaló kaktuszok természetes közege a száraz sivatag, de elvétve megtalálhatók trópusi éghajlaton is.

A 26 éves óbecsei Milan Doroslovački 14 évvel ezelőtt „jegyezte el magát” a kaktuszokkal, azóta valóságos trópusi oázist teremtett a kertjében. Milan családja régóta mezőgazdasággal foglalkozik, gyerekkora óta a növények, az állatok, a föld a mindennapok szerves része volt a számára, így ő is az újvidéki Mezőgazdaság-tudományi Kar hortikultúra szakának a hallgatója lett. Csupán négy vizsgája maradt hátra, amikor úgy döntött, minden idejét a növényeinek szenteli, és azóta sem bánta meg a döntését. Ottjártamkor épp egy maga által összeállított proteinshake-kel itatta kedvenceit.

– Hogyan kezdődött a kaktuszok iránti rajongásod?

– 12 éves voltam, amikor azt láttam, hogy anyukám kaktuszai szenvednek a szobában, megnyúlnak, nem hoznak virágot. Ösztönösen ráéreztem, hogy ezeket a növényeket nem lehet szobakörülmények között nevelni. Elkértem őket anyukámtól, és kint, az udvaron igyekeztem természetes feltételeket biztosítani a számukra – a nyári hónapok alatt a háromszorosára nőttek –, anyukám azt hitte, tréfálok, és boltira cseréltem az ő kaktuszait. A növényeknek a szobafogság olyan, mint az embernek a sötét tömlöc. Az emberek kiszakították a növényeket a természetes közegükből, cserépbe és négy fal közé kényszerítették őket a saját örömükre. Szóval spontán kezdődött ez a dolog, én mindig is ösztönösen cselekszem, és ezt tudom tanácsolni másoknak is: hallgassanak a megérzéseikre, és azzal foglalkozzanak, amit szeretnek. Nekem így lett a hobbimból olyan munkám, amit imádok.

– Melyek szerinted a legnagyobb tévhitek a kaktuszokkal kapcsolatban?

– Óriási tévhit, hogy a kaktusz nem virágzik, hogy nem kell öntözni és lassan fejlődik. Nyugalmi időszakban valóban nem kell öntözni, de áprilistól szeptemberig, október közepéig igenis kell, de nem mindegy, hogyan. Legalább a vegetációs időszakban a szabadban kell tartani őket. Fajtafüggő a tápozási igényük, és a földjükre is kényesek. A kész bolti virágföldnek ellensége vagyok, mert szerintem szemfényvesztést árulnak vele. Pedig a föld a legfontosabb, mert a gyökérzetből táplálkozik a növény, és az erős gyökérzet több vizet és tápanyagot szív fel. Tudni kell azt, hogy honnan származik a növény, és milyenek a természetes életkörülményei, ennek megfelelő földbe kell ültetni. A téli fűtés, a nyári klíma, a bolti virágföld, a helytelen tápozás és öntözés a kaktusznak katasztrófa. Amikor a kaktusz földje már olyan száraz, mint a puskapor, álljon így még legalább egy hetet, csak utána locsoljuk be jó alaposan, teljesen átáztatva a földet. Ha még gondolkodunk rajta, hogy szabad-e locsolni, inkább ne tegyük, mert a sok víz több kárt okoz, mint a szárazság. Nálam a kertben a kaktusz egy év alatt akár 30 cm-t is nőhet. Volt például egy olyan kaktuszom, amelyik mindössze 20 grammot nyomott, és ma, 12 év múlva 300 kiló. Ez egy nagyon gyorsan növő fajta, Opuntia robustának hívják, és egész Szerbiába került belőle tőlem.  Azt vallom, hogy minden növénynek egyedi körülményekre van szüksége, ezért nem lehet általános szabályokat megfogalmazni. Figyelni kell rájuk, mert nem élettelen dekorációk, hanem élő szervezetek. Empátiával kell foglalkozni velük.

– Hogyan viselik kint a telet?

– Sok kaktusz télálló, akár a -30 fokot is elviseli, másik a -15–20 fokot tűri el védelem nélkül, és van, amelyik csak a -8–10 fokot. Azért lehet kockázatos a tél, mert ezeknek a kaktuszoknak nem annyira a hideg, mint inkább a nedvesség az ellenségük. Vannak viszont olyan fajták, amelyek jól viselik az extrém viszonyokat is, ilyenek például a bolíviai kaktuszok. Én imádom a mediterrán növényeket is, vannak pálmáim, olajfáim, babérfáim. A leandereim védelem nélkül elviselték a -13 fokot is, amit sokan kétkedve fogadnak.

– Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

– Minden napban van kihívás. A hatalmas kaktuszokat egyedül, csupasz kézzel kivenni – ez is kihívás, mert mindig össze vagyok szúrkálva, de már immunis vagyok a tüskékre. Én már nem idegeskedek, mert eldöntöttem, hogy boldog ember leszek, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Ha egy növény elrothad vagy megsérül, ha a dísztyúkok vagy a cicák tönkretesznek valamint, az sem zavar. Nem stresszelek, és ezt tanácsolom másoknak is: szeressék a növényeket, ők a 21. század pszichoterapeutái. Legyünk nekik hálásak ezért!

– Kaktuszokkal, növényekkel ritkán foglalkoznak férfiak ekkora szenvedéllyel, vagy ez is tévhit?

– Én semmilyen téren nem szeretem a férfi-női sztereotípiákat. A nagymamámmal élek, főzök, mosogatok, mosok, teregetek, vasalok, takarítok, ablakot pucolok. A kertészkedésnek ez a formája szép, de kemény fizikai munka, erő kell hozzá: az üvegházban 40 fok van, a kapától felhólyagosodik a tenyerem, kint perzseli a nap a bőröm… Nyáron olykor 18 órát is dolgozom, enni is szinte elfelejtek, de télen is akad munka bőven. Amit én csinálok, az egy kicsit őrültség, de szeretek kísérletezni, dolgozni, tanulni.

– Milyen álmaid vannak még?

– Egy botanikuskertet szeretnék, sok egzotikus, mediterrán növénnyel. Az az álmom, hogy élvezzem a kertemet. Nagyon fontos mértéket tartani, és tudni azt, hogy mi elég a boldogsághoz.

_____________________________________________________________________ Táplálékként, takarmányként és „vízraktározóként” való hasznosíthatósága miatt a kaktusz válhat a 21. század egyik legfontosabb haszonnövényévé – hívta fel a figyelmet az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO).

Nagyfokú ellenálló-képességüknek hála ezek a növények jelenthetik élelmezési szempontból az egyik utolsó mentsvárat a klímaváltozás által legsúlyosabban érintett száraz területeken. A kaktuszfélék rengeteg vizet tárolnak: ez hektáronként akár 180 tonna vizet is jelenthet, ami öt kifejlett tehén ellátására elegendő. „A Madagaszkár déli részét sújtó közelmúltbeli aszály során a kaktuszok fontos táplálék-, takarmány- és vízforrásként szolgáltak a helyiek és állataik számára” – húzta alá a FAO.

Az ENSZ-ügynökség szerint míg a kaktuszfélék többsége táplálkozásra nem alkalmas, addig a fügekaktuszok vagy medvetalpkaktuszok nemzetségébe tartozó fajok ehetők, és Brazíliában, Észak-Amerikában, valamint Etiópiában már jó ideje termesztik őket.