Savoyai Jenő 1697. szeptember 11-én győzelmeskedett a török felett a zentai csatában. A hatalmas diadal vezetett a karlócai békéhez és ezzel szabadult fel Magyarország a török alól. Az emlékhelyre tervezett szobor azonban azóta sem került a „helyére”, és nem máshol áll, mint Budapesten.
Róna Józsefet Zenta városa kérte fel a szobor elkészítésére a csata 200. évfordulójának alkalmából. Róna Józsefről lehetett tudni, hogy óriási méretű szobrokat szeret készíteni, nem volt titok, hogy a költségek nagyon magasak lesznek. Zenta viszont bízott abban, hogy ha sorsjegyeket bocsátanak ki és adományokat kérnek, összejön a szükséges pénz.
Végül a város nem tudta kifizetni a szobrot, Róna József pedig a csőd szélére jutott. Zenta persze ki tudta volna fizetni a szobrot, csakhogy a városi közgyűlés megtiltotta, hogy a főtérre szánt szoborra közvagyont költsenek, így a szobor Pesten maradt. Az alkotás a műteremben porosodott, egyszer került csak kiállításra a Műcsarnok előtt.
Hogy miért nem áldoztak a zentaiak a csatához kötődő emlékműre, annak több oka lehet. A városnak ekkor már voltak olyan vagyonos családjai, akik nyugodtan összedobhatták volna a pénzt, talán a politikai megosztottság akadályozta meg, hogy bőkezűek legyenek. Más magyarázat szerint Ferenc József látogatása miatt már úgy kiköltekezett a város, hogy egy fityingje sem maradt, mire Róna alkotását ki kellett volna fizetni.
Ferenc József 1895 szeptemberében látogatott Zentára. A 200. évforduló alkalmából rendezett hadgyakorlatot tekintette meg a csata helyszínén. A város óriási készülődésbe kezdett a király látogatása előtt, a belvárosi járdákat aszfaltozták, de például ekkor kapott villanyvilágítást is a belváros (Délvidéken először). Savoyai Jenőnek összeraktak gyorsan egy emlékművet, amiről már akkor tudták, hogy csak ideiglenes lesz, hiszen tervben volt egy „igazi” emlékmű megrendelése.
Mikor Széll Kálmán miniszterelnök Bécsbe látogatott 1899-ben, Ferenc József megkérdezte, mi a helyzet a budai várba tervezett lovasszoborral. A magyarok a király szobrát gondolták oda felállítani, de Ferenc József ezt elutasította. A pesti koronázódombra (mai Akadémia előtti terület) akart magáról szobrot állíttatni. Tudott a Savoyai szoborról és felajánlotta, hogy ő megveszi az alkotást, ha azt a Budavári Palota elé állítják fel. Így került Zenta szobra Buda egyik legszebb pontjára.
Zentának egy sokkal szerényebb, talán túlságosan is szerény emlékművel kell máig beérnie. A 200. évfordulóra készített ideiglenesnek szánt kis emlékmű hánykolódott egy ideig a csata helyszínén, a Savoyait dicsőítő tábla letört róla. 1942-ben tettek rá új táblát, azon már csak magát a csatát említi a felirat.
A zentai csata 1997-ben kialakított emlékhelye (Fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)
Az 1997-ben kialakított parkban felállítottak még egy haranglábat, ezzel egészült ki az emlékmű a 300. évfordulóra.
A Savoyai-szobor Zentára szállítása csak egyszer került szóba, Délvidék visszacsatolása után, 1941-ben, de nem jutott tovább az ötletnél.
A Zentának szánt szobor a Budavári Palota előtt (Fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)
