Legutóbb 2018-ban szavaztunk a Magyar Nemzeti Tanács összetételéről. A mandátum négy évre szólt, így ebben az évben november 13-án járulhatunk az urnák elé. A 35 tagú nemzeti tanács megválasztására a Magyar Összefogás nevű listát, amely négy évvel ezelőtt szintén ugyanezt a nevet viselte, már kihirdette a Köztársasági Választási Bizottság. A kérdés az, lesz-e választási lehetőség? Vállalja-e bárki, hogy ellenzéknek beül a nemzeti tanácsba? Melyik esetben veszíti el legitimitását az intézmény – egy határozott ellenzékkel, vagy nélküle?
Tizenkét évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Tanács első választásán öt lista közül lehetett választani: a Magyar Összefogás, a Vajdasági Magyarként Európába (Demokrata Párt listája), Kézfogás a Magyarságért Polgári Mozgalom, a Magyar Liga és a Magyar Remény Mozgalom közül. Négy évvel később, 2014-ben a Magyar Összefogáson kívül a VMDK, a Másként Magyarságunkért és a Magyar Liga indult, hogy 2018-ban mindenki leforgácsolódjon, és a Magyar Összefogáson kívül csak a 2015-ben alakult Magyar Mozgalom induljon a megmérettetésen.
NÉGY ÉVE ÉS MOST
Tekintettel arra, hogy eddig – vagy talán véglegesen – egyetlenegy listát hirdetett ki a Köztársasági Választási Bizottság, elemezni csak ezt az egy listát tudjuk. Míg az előző mandátumokban azért a Vajdaság Magyar Szövetség valamelyest ügyelt arra, hogy szerepeljenek a listán pártfüggetlen képviselők is, mára, úgy tűnik, más szelek fújnak.
Egyrészt oda jutottunk, hogy egyenesen Fremond Árpád, a VMSZ alelnöke vezeti a listát. Másrészt, ahogyan Bozóki Antal elemzésében írja:
„A 35 jelölt között 25 VMSZ-tag van, vagyis a jelöltek több mint kétharmada (69,44 százalék). Pásztor tehát már az induláskor biztosítani akarta magát azoktól, akiknek „nincs pártpolitikai kötődése”. Habár azok sincsenek biztonságban: repülnek az MNT-ből, amint valami önálló gondolatot fogalmaznak meg. Külön kérdés, hogy Fremondnak egyáltalán milyen képességei vannak, mivel az eddig képviselősége alatt szinte alig szólalt fel a képviselőházban, és egyébként sem ismeretes semmilyen közéleti tevékenysége. Tisztában van-e egyáltalán azzal, hogy az MNT elnöki tisztsége milyen felelősséggel jár?
Az is szemet szúr, ha a két listát összehasonlítjuk, hogy a jelenlegi nemzeti tanács tagjai közül mindössze három van a jelöltek listáján, éspedig Sárközi István (a 2018. évi listán 5., most 11.), Molnár Attila (15/28) és Oláj Ibolya (32/13). Nincs a listán például egyetlenegy egyházi személy sem, osztálytanító viszont annál több. Nincs ott például Jerasz Anikó, a Végrehajtó Bizottság eddigi elnöke sem, aki viszont eddig – kívülről legalábbis úgy tűnt, mindent megtett pozíciója megőrzéséért.
Az MNT alakuló ülésén 2018-ban
Vannak helyettük osztálytanítók és újságírók. Utóbbiból nem kevesebb mint öt: Kabók Erika, aki 2020-ban megkapta Szabadka város Pro Urbe-díját, és aki később ugyanerre a díjra felterjesztette a lista 7. helyén álló Lovas Ildikót. Rajta kívül azonban ott van a listán Lennert Móger Tímea, Kozma Lívia, Gusztony András és Mészáros György. Amennyiben nem lesznek ellenfeleik, az is lehet, hogy mindannyian ott ülnek majd az új összetételű nemzeti tanácsban.”
Az, hogy miért került sor ekkora váltásra, miért kellett „fiatalítani”, vagyis szinte mindenkit eltávolítani, érdekes kérdés. Elképzelhető-e, hogy a régi elnök híján egyesek nem akartak már részt venni az új elnökjelölt (tételezzük fel, hogy Fremond Árpád az, habár jómaga bárkit előterjeszthet, például Lovas Ildikót is) által vezetett tanácsban? Esetleg a VMSZ-nek nincs már megfelelő kádere? Vagy éppen a kisebbségi önkormányzat leépítése a cél – pénz híján, ami a magyar kormánytól, úgy tűnik, csak csöpögni fog az előttünk álló időszakban, túl nagy projekteket itt nem kell végrehajtani.
Végel László jegyzetében azt írta az MNT választások kapcsán: Nem kétlem, hogy ez lesz a legbizarrabb választások egyike. Egy közpénzekből eltartott sajtóval, pénzzel és paripával felszerelt hadsereg szál szembe egy ágrólszakadt, koldusszegény ellenzékkel. Józan ésszel kilátástalan küzdelem tanúja leszek. Persze nem kell készpénznek venni az ellenzéki nihilizmust.
Négy évvel ezelőtt a választások után a következő összetételű lett a Magyar Nemzeti Tanács:
MAGYAR ÖSSZEFOGÁS
- Mgr. Hajnal Jenő
- Erdődi Edvina
- Fontányi Csilla
- Bacsik Lőrinc Natália
- Bajusz Koncz Ágnes
- Baráth Gábor Gergely
- Boja András
- Csikós Krisztina
- De Negri Ibolya
- Nt. Dolinszky Gábor
- Dr. Dudás Attila
- Fazekas Róbert
- Györe Decsov Emese
- Jerasz Anikó
- Kálló Béla
- Kisimre Szerda Anna
- Linka Berecz Gabriella
- Losoncz Dávid
- Dr. Mészáros Zoltán
- Molnár Attila
- Mgr. ft. Paskó Csaba
- Perpauer Attila
- Péter Krisztina
- Petkovics Márta
- Sárközi István
- Szlákó József
- Ternovácz István
- Turkál Marianna
- Verebes Krnács Erika
- Dr. Vitkay-Kucsera Ágota
MAGYAR MOZGALOM – ZSOLDOS FERENC
- Balogi András
- Kucsera Géza
- Mengyán Pletikoszity Ildikó
- Dr. Novák Anikó
- Zsoldos Ferenc
A Magyar Összefogás listájára az idén, 2022-ben a következő személyek kerültek:
- Fremond Árpád (1981) okleveles osztálytanító, Pacsér
- Kabók Erika (1958) újságíró-szerkesztő, Szabadka
- Tóth Ramóna (1987) okleveles magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Nagykikinda
- Lajkó Szilvia (1976) okleveles vidékfejlesztő agrármérnök, Ada
- Gusztony András (1962) újságíró, Temerin
- Dr. Crnkovity Gábor (1977) bölcsésztudományok doktora, Bácskossuthfalva
- Lovas Ildikó (1967) író, Szabadka
- Szőnyi Csongor (1994) mester gyógytornász, Törökbecse
- Hugyik Richárd (1981) okleveles magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Zenta
- Bonifárt Noémi (1995) okleveles közgazdász, Óbecse
- Sárközi István (1988) okleveles jogász, Bácsfeketehegy
- Mészáros Gábor (1986) színész, Szabadka
- Oláj Ibolya (1961) osztálytanító, Csóka
- Lakatos Adrián (1994) ügyvédgyakornok, Ada
- Jovánovity Péter (1994) zenész, Óbecse
- Dr. Námesztovszki Zsolt (1981) egyetemi tanár, Bajsa
- Szűcs Balázs (1975) okleveles jogász, Szabadka
- Bacsik Lőrincz Natália (1982) magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Magyarcsernye
- Molnár Tibor (1966) okleveles mezőgazdasági mérnök, Zenta
- Dr. Bagi Ferenc (1968) mezőgazdasági tudományok doktora, Újvidék
- Kozma Lívia (1965) újságíró, Kúla
- Szabó Gábor (1987) biológia szakos tanár, Csantavér
- Salamon Géza (1959) okleveles geográfus, Székelykeve
- Rigó Pál Zsófia (1986) okleveles kulturális mediátor – mester, Ada
- Munyin Szokola Erika (1962) osztálytanító – mester, Szenttamás
- Hajvert Ákos (1982) okleveles osztálytanító, Bácsfeketehegy
- Mészáros György (1971) újságíró, Szabadka
- Molnár Attila (1977) biológia és kémia szakos tanár, Muzslya
- Varjú Potrebity Tatjana (1965) okleveles osztálytanító – mester, Magyarkanizsa
- Bájity Borisz (1982) okleveles jogász – mester, Újvidék
- Lennert Móger Tímea (1981) író, újságíró, Doroszló
- Bognár Beáta (1970) okleveles osztálytanító, Szabadka
- Dobai János (1952) okleveles jogász, Torda
- Pletikoszity Árpád (1996) mechatronikai mérnök – mester, Orom
- Kabók Roland (1980) rendező, Újvidék
De mi a helyzet az „ellenzékkel”?
A VMDK még nem döntött
Csonka Áron, a VMDK elnöke elmondta, a párt tanácsa ugyan összeült, de még nem döntöttek a listaállításról. Elmondta, aggályaik vannak, többek között arról is, hogy a népszámlálás tükrében mennyire lesz legitim a szerbiai nemzeti tanácsokról szóló választás.
– A Köztársasági Választási Bizottság súlyos diszkriminációt visz végbe, mert különbséget tesz az általános és a kisebbségi választási eljárás között. Mint ismeretes, ez év októberében népszámlálás lesz Szerbiában. Első ízben digitális úton, remélhetőleg pontos adatokkal, amelyek ki fogják mutatni, hol is tart a délvidéki magyar közösség. Mekkora volt a fogyás, hányan vándoroltak el, hányan ingáznak és hányan élünk életvitelszerűen a Vajdaságban, vagyis Szerbiában ősi magyar városokban, mint Nándorfehérvár (Belgrád) és Vranje.
A nemzeti tanácsi választások alappillére a külön választási névjegyzék, amihez szükséges tudni az adott nemzeti közösség létszámát, majd ahhoz igazodva – önkéntes alapon – fel lehet iratkozni a választási névjegyzékbe (ez a megoldás a visszaélések melegágya, mert már volt rá példa, hogy szerbek iratkoztak fel a roma névjegyzékre beiskoláztatási és támogatási eszközök fejében).
Sajnos még csak hagyományos módon, papíralapú nyomtatvány igénybevételével működött, amit egy-egy önkormányzatban lehet igényelni. Nem küldik ki automatikusan azoknak, akik betöltik a nagykorúságot, és az elhunytak törlése is igen kérdéses.
A népszámlálási adatok alapján határozzák meg azt is, hány tagú lehet egy-egy nemzeti tanács, mekkora anyagi támogatást kapnak a működésükre és a programokra, illetve milyen lesz a közösség státusza a nyelvhasználat, részarányos foglalkoztatás és egyéb fontos területeken.
A külön választási névjegyzéket csak akkor lehet használni, ha a népszámlálási adatok alapján arra feliratkozik 50% +1 személy, amiből kiszámolják, mennyit tesz ki az az 1% szavazópolgár, akiknek az aláírását közjegyző által kell hitelesíteni (a világon nincsen ilyen megoldás!) a jelöltlista indításához, ha valaki részt szeretne venni a választásokon.
Levetítve ezt a vajdasági magyar közösségre, ez a jelen pillanatban azt jelenti, hogy a jelenlegi választásokat az utolsó népszámlálási adatok szerint bonyolítjuk le, vagyis a 250.000-es számmal kacérkodnak, hiszen még nincsenek meg az októberi népszámlálási adatok!
Közben mindannyian tudjuk, érezzük, nagy a gond, nagyon megcsappant a délvidéki magyarság létszáma. A legoptimistább forgatókönyv szerint is legalább 40–50.000-rel kevesebben vagyunk, ha csak a természeti fogyással számolunk, és nem vesszük figyelembe az elvándorlást.
Ez egyben megkérdőjelezi a jelenlegi külön választási névjegyzék naprakészségét, tisztaságát, valamint azt a számot is, ami szükséges a nemzeti tanácsi választásokon való részvételhez. Kiderült, hogy 116.000-en vannak feliratkozva a külön választási névjegyzékre, és 1160 közjegyző által hitelesített aláírás szükséges a jelöltlista állításához.
De a legsúlyosabb diszkrimináció abban merül ki, hogy a Köztársasági Választási Bizottság különbséget tesz az általános és az ugyanolyan elven működő kisebbségi választások között, vagyis a többségi és a kisebbségi választópolgár között megengedhetetlen különbséget tesz. Ez már a közelmúltban is azt eredményezte, hogy a választások nem voltak sem egyenlők, sem demokratikusak, hiszen az ellenzéki listák így kiszorultak a jelölési és a szavazatszámlálási folyamatokból. Csupán egy nagy választási szimulációt, kirakatválasztást bonyolítottak le. Mert nem az számít, ki szavaz, hanem az, ki számolja a szavazatokat!
Míg az általános választásokon biztosítanak eszközöket a szavazatszámláló bizottság külső tagjaira minden kihirdetett lista után, az a kisebbségi választásokon már nem valósul meg. Az állandó összetételbe pedig csak a hatalmi párt képviselői kerülnek be. Így teljesen ellehetetlenítik a választási folyamat ellenőrzését és a szavazatok hiteles megszámlálását.
Mindez most is megismétlődik, ami jogosan felveti a kérdést, mennyire lesznek legitimek a nemzeti tanácsokon elért szavazási arányok, eredmények, mennyire lesz legitim egy ilyen eredményeken alapuló nemzeti tanács, illetve milyen legitimitással fognak rendelkezni az adott nemzeti közösség képviseletére.
Ennek tudatában érdemes-e részt venni ezeken a választásokon, majd a továbbiakban legitimitást adni a közösségünkre nézve káros döntéseknek? Miért nem lehetett megvárni a népszámlálási adatokat, majd annak tudatában kialakítani a naprakész névjegyzéket, választási utasítást, és valós választásokat tartani többes jelöléssel, titkos szavazással?
Talán azért, mert akkor egyesek kezéből kihullana a külön választási névjegyzék adatbázisa? Vagy igazi megmérettetésre kényszerültek volna? Netán nem tudnák betölteni a szerbiai kisebbségi jogok kirakatában szereplő bólogató János szerepét jó pénzért? – teszi fel a kérdést a VMDK.
A Magyar Mozgalom elnöke az elnökség döntésére vár
Megkeresésünkre, miszerint a Magyar Mozgalom gondolkodik-e azon, hogy elindul a nemzeti tanácsi választáson, Sövény Ferenc, a mozgalom elnöke annyit mondott, elnökségi döntés még nem született, s amíg az nincs, nem tud válaszolni érdemben a kérdésre.
