Hamis, szükségtelen, ráadásul a történelmi hagyományok miatt félelemkeltő is volt a bíróság elsőfokú ítélete szerint, hogy a 2018-as választások után az azóta megszűnt Figyelő közzétette a „Soros-listát”, több száz, általuk hazaáruló zsoldosként feltüntetett személy nevével. A lista két korábbi pernyertes szereplője után most 34 másiknak adott igazat a bíróság, kimondva: a lapkiadó Mediaworksnek bocsánatot kell kérnie, és fejenként 200-500 ezer forint sérelemdíjat is fizethet, írja a hvg.hu.

Nemcsak jogsértő, hanem félelemkeltő is volt a 2018-ban, a Figyelő hetilapban megjelentetett „Soros-lista” – mondta ki elsőfokú, még nem jogerős ítéletében szerdán a Fővárosi Törvényszék abban a perben, amelyben a lista szereplői közül 34-en perelték a sokáig a kormánypropaganda részeként működő, nyomtatásban egy ideje már nem megjelenő Figyelőt.
A Rainer Lilla vezette bírói tanács az ítéletben majdnem teljeskörűen a Figyelőt képviselő Mediaworks kiadóval szemben fellépő listázottaknak adott igazat. Eszerint a – mivel már a nyomtatott lap, ahol a jogsértés megtörtént, már nem létezik – Figyelő online felületén kell majd közzétenni a jogsértést megállapító ítéletet és egyúttal a bocsánatkérést a lista szereplői felé.

Mindennek a címlapon 24 órán át meg kell jelen kell lennie, a cikkoldalon pedig addig, amíg maga a sérelmezett cikk is elérhető, de legalább 30 napig. Emellett a Mediaworksnek mind a 34 felperes számára sérelemdíjat kell fizetni a jó hírnévhez fűződő joguk megsértése miatt. Az összeg változó: a nem közszereplőnek számító „listázottak” 500 ezer, a közszereplők 200 ezer forintot kapnak (plusz a késedelmi kamatok).

Az ítélet szóbeli indoklásában elhangzott: azzal, hogy a Figyelő „A spekuláns emberei” címmel listát jelentetett meg azokról a civil aktivistákról, jogászokról, tudósokról és újságírókról, akik szerintük „Soros György zsoldosai” voltak, jogsértést követett el a lap, mert a tényállításnak nem volt jogalapja, ráadásul azt a hamis látszatot keltette, hogy a szereplők nem autonóm személyek.

A név szerinti listázásra amúgy sem lett volna szükség a bíróság szerint, ha csupán a Soros Györgyhöz köthető vagy általa támogatott szervezetek munkáját akarták volna kritikával illetni a cikkben, de itt más volt a szándék, a listázással személyükben támadták az azon szereplőket. Ráadásul – hívta fel a figyelmet a bíróság –

a lista válogatás nélküli és hevenyészett volt, még elhunytak is szerepeltek rajta.

Az ítélet hangsúlyos része volt, hogy „a történelmi előzmények után” a listázás „nemcsak rontja a felperesek társadalmi megítélését, hanem félelemkeltő is”. Vagyis az első fokú ítélet szerint az, hogy valaki egy adott szervezetnél dolgozik, „attól még nem állítható róla, hogy a nemzet ellensége”. Mivel az indoklás szerint hasonló eset „bármikor előfordulhat, a bíróság alperest eltiltja a további jogsértéstől is a jövőre nézve”.

A felperesek jogi képviselője – aki maga is szerepelt a listán, és a felperesek egyike volt –, Fazekas Tamás az ítélethirdetés előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy „a jogsértés bekövetkezett, ez nem kérdés, mert a cikk azzal az állítással, miszerint a listán szereplők Soros György utasításának végrehajtói, sőt hazaáruló zsoldosai, elvitatta tőlük az emberi méltóságból fakadó önálló személyiségüket”, ráadásul mindez „mérföldkő volt a politikai közbeszéd stigmatizáló jellegében, és ez már az a határvonal, amit senki, a közszereplők sem kötelesek eltűrni”.

Ezzel szemben a Figyelő nevében az alperes Mediaworks jogi képviselője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a kereset teljes körű elutasítását kéri – a bocsánatkérésre és a sérelemdíj-fizetésre is kiterjedően –, mert álláspontja szerint a leírtak egyrészt tényállítások, másrészt „köztudomású tények”, amúgy pedig más megállapítások a cikkben „értékítéletnek” számítanak, az ilyesmit pedig a listán szereplőknek – különösen azért, mert közszereplők – tűrniük kell.

Az ítélethirdetés előtt, a szerdai tárgyalási napon egyébként a listán szereplő 34 felperes közül többen is személyesen tettek nyilatkozatot a bíróság előtt, a HVG tőlük idézett néhány fontos állítást, ami ITT olvasható.