Hat év alatt ötödik miniszterelnökét várja az Egyesült Királyság, amelyet a lakosság alig 52 százalékát gonoszul megvezetve – éppen hat évvel ezelőtt – nagyképű politikusai kicsábítottak az Európai Unióból.
Miközben a(z állam)csínytevő Unió-ellenes propagandista még az utolsó pillanatokban is bőszen gonoszkodott európai kollégáival, az Unió parlamentjének tagjai megsiratták távozni kényszerülő társaikat. De hol van már Nigel Farage – miután egy nagy senkiként becsapta és gyakorlatilag hosszú időre tönkretette a brit gazdaságot és nyilvánvalóan a nép önérzetét. Még egy királynőtemetés sem hozhatja vissza a sírból azt, amit London elveszített vonzerejéből.
Aki önként kilép a világ legnagyobb (vásárlóerővel rendelkező) piacáról, az ne csodálkozzon, ha belerokkan a gazdasága.
Aki még mindig elhiszi a végtelen adócsökkentés varázslatát és az önző konzervativizmus „lecsorgó” csodatevő hatását, az vessen magára – vagy inkább a régi és az új kastélyok uraira.
Aki bedől a hiperszuverenista tündérmeséknek, az csak nyugodtan várja a Kreml-lovagok csókját, hogy felébresszék Csipkerózsika-álmából.
Aki még mindig úgy gondolja, hogy – egy magát európainak tartó társadalom számára – víg „élet van az Unión kívül is” (Kövér László a Szerbiával való „mintaszerű együttműködésre” utalva, miután elismerte, hogy országa már a Visegrádi Négyekből is kilóg), az csak nézze meg, hová süllyedt hat év alatt egy (túlontúl) büszke Britannia.
Britannia viharban (Illusztráció: Shutterstock)
