— 1956-ban azt mondtuk, elég volt! Hogy ruszkik haza, elég a kommunista diktatúrából, a nemzet megalázásából, folytatta Fürjes Balázs. Mondtuk, tettünk és harcoltunk érte, együtt, mindenféle magyarok. 1956 a nemzet példátlan összefogása: minden rendű és rangú magyaré. Szabadság, bátorság, nemzeti egység: ez ’56 lényege. Mi magyarok, a szabadság szerelmesei vagyunk, szenvedélyünk a haza és a haza szabadsága. Azért, mert nekünk a szabadság nemzetmegtartó erő. Mert csak a szabad Magyarország tud tenni határon túli magyar közösségeinkért. Mit jelent szabadnak lenni? Hogy önmagunk lehetünk, a sajáőt életünket élhetjük, hogy nem mások elvárásainak kell megfelelni, saját életünk dolgairól mi döntünk. A magyarok, szabad akaratukból, választásokon hatalmazzák fel, ki képviselje őket. Minket a magyar emberek bíztak meg feladattal. A mi mandátumunk a magyar érdek érvényesítése, fogalmazott Fürjes, majd hozzátette: „Nekünk Magyarország és az egész magyar nemzet az első, mert magyar nézőpontból nézünk meg mindent. Ha kiállunk jogos jussunkért Brüsszelben, ha nemet mondunk hazánk erőszakos megváltoztatására, azt az egész nemzetért tesszük. A haza nem eladó, a magyarok szabadsága nem alku tárgya. Ahogy Magyarország és a nemzet, úgy a mi hazaszerető politikai közösségünk sem lesz gyarmat. Idegen zsoldból nem lehet szeretni a hazát, csak idegen érdekeket lehet képviselni. A kormány most valóban a helyén van, csapataink győztes harcban állnak. Meg fogjuk védeni a magyarok érdekeit, de ezért az is kell, hogy mindenki a maga helyén tegye a dolgát. Minden vajdasági magyar vegyen részt a Magyar Nemzeti Tanácsi választáson, a népszámláláson pedig vallják meg magyarságukat”, szólt az aktualitásokról is érintőlegesen a miniszter-helyettes.
Fürjes Balázs (képernyőfotó)
— Bátraké a szabadság, a kérdés csak az, merünk e szabadok lenni? Gyáva ember soha sem lesz szabad. Bátornak lenni pedig annyit tesz, hogy őszinték vagyunk önmagunkhoz és egymáshoz. Vállaljuk a nehézséget, félelmeinket és a kudarc kockázatát is. A teljes megsemmisülés lehetőségét is és mégis elindulunk. Mégis, és csakazértis. Az egység és egyetértés pedig erőt ad. Ha az egységet aprópénzre váltjuk, akkor az egység nem üres szólam. Erő, felhatalmazás és cselkevőképesség. A politikai egységnek gyakorlati haszna van a nép számára. Az igazi nemzeti egység nem pártok között születik, hanem a döntő többség egyetértését jelenti. A nemzeti kormánynak pedig kötelessége képviselni a magyarok többségének akaratát. Mi erre törekszünk. Ha a baloldal fontos kérdésekben csatlakozik a nemzeti egységhez, mi tárt karokkal fogadjuk őket — emelte ki Fürjes Balázs.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség a számokról beszélt, ezzel is utalva a jelenleg is zajló népszámlálásra, úgy Szerbiában, mint Magyarországon.
— 2023-ban lesz 30 éve, hogy feloldották a titkosítás alól a forradalommal kapcsolatos statisztikai adatokat. 2600 magyar, 720 szovjet esett áldozatul és hozzávetőlegesen 200.000 magyar hagyta el Magyarországot. A számok viszonyítási alap. Jelölik az életet, a halált, a lehetőségeket és kilátásokat. A maguk száraz módján, de megrázó keménységgel megmutatják a valóságot. Az 56-ról szóló tanulmány a hiány, a nincs felől közelített. Ahol nincsenek számok, nincsenek emberek, az embereknek nincs kapaszkodója. Ahogy a kommunista diktatúrának, a liberális diktatúrának is a célja a nemzet legyalulása. Ha viszont nincs ’56, akkor ma nemzet sincs. A nemzetként való megmaradás egyetlen módja ez volt. Az egész ország a hiányból építkezve tartotta meg önmagát. Egy nemzet életében viszont nemcsak statisztikák a számok:
Pásztor István (képernyőfotó)
— Amikor 56-ra gondolunk egyéni és családi tragédiákat élünk át. A magyar 56 többféle módon rázta meg Európát és számos következménye lett. Az egyik ilyen, hogy kijelentették: a forradalmárok kora lejárt. Ezért a prágai tavaszon már nagyon odafigyeltek, ahogyan 1984-ben is, Lengyelországban, hogy belőlük ne legyen forradalmár. A nyugati világnak nem felelt meg, hogy a magyar nép nem teljesíti be a tervét, hanem megint megzavarja a nyugati projektet, ahol a nemzeti önrendelkezéssel kapcsolatos kérdéseket, már nem illik feltenni, osztotta meg gondolatait Pásztor, aki a jelenről is beszélt:
— A nemzet ünnepei leckét is feladnak. Jól értjük-e, értjük-e a jelen történéseit. A nyugat akkor is jó döntésnek tartotta a szankciókat, mikor mi azokból doktoráltunk. A dinár elértéktelenedett, leolvadtak a mélyhűtők. Az üzletekben csakis német márkával lehetett fizetni. És nem úgy vettük észre, hogy ettől megroppant volna a rezsim. Mi végre a szankció, hogy ha nem hoz eredményt? Úgy látjuk, az elsődleges cél, a válsághelyzet fenntartása és az ország kizsákmányolása volt. A mostani helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit mi átéltünk. Meggyőződésem, hogy ha a józan ész politikája mentén gondolkodunk, jó dolgok is lesznek a változásokban, mondta Pásztor, majd hozzátette:
— Akik maradnak, azoknak ki kell bírni. Hinni kell, őrizni azoknak a hiányát, akik elmentek. El fog érkezni azoknak az ideje, amikor azok, akik máshol keresték a boldogulást, vissza fognak jönni. Ez a folyamat elindult, ezt Önök is tudják, mert találkoznak velük az utcán, a boltban. ’56 is megmutatta, hogy a magyarok képesek erre: megőrizni, hogy legyen hová hazajönni! — üzente Pásztor.
A beszédeket követően Határon innen címmel láthatott ünnepi műsort a közönség, Dévai Zoltán rendezésében, majd a Szózat közös eléneklésével zárult az emlékező rendezvény.
