A világsajtó az elmúlt napokban sokat foglalkozott a Kínai Kommunista Párt kongresszusával, különösen Hszi Csing-pin korábbi szabályokat felrúgó harmadik mandátuma, valamint elődjének, Hu Csin-taonak botrányos kivezettetése kapcsán – de erről mi már rendkívüli lapszemlében is beszámoltunk. Most inkább az új brit és az új olasz miniszterelnökről szólunk, de kitérünk az ukrajnai háborúra (és az arról folytatott zágrábi interparlamentáris fórumra, amelyet többnyire elhallgatott a budapesti kormánysajtó), valamint a hamburgi kikötőben eszközölt kínai befektetésre is – átlapoztuk a nemzetközi sajtót Londontól Bécsen át Pekingig. Valamint Madridtól és Barcelonától Szóviaáig.
Indiai (származású) politikus a Downing Street 10-ben
A londoni Times című konzervatív napilap tipikusan csavaros brit logikával kommentálja Rishi Sunak kormányfővé avanzsálását.
„Vigasztaló a higgadt, közömbös reakció Sunak kinevezésére, mivel éppen az tükrözi az etnikai sokszínűséghez való hozzáállásunk állhatatosságát. Aggasztó lett volna, ha az emberek sírtak volna örömükben. A nyugodt reakció viszont a tolerancia jele. A »nem érdekel bennünket« Sunak esetében azt jelenti, hogy »te is közűlünk való vagy« a brit kultúrában.”
India ugyanakkor büszke „saját fiára”. A szubkontinens lelkesen reagál az új brit miniszterelnökre. Ironikus módon most egy „indiai” irányítja a korábbi gyarmati hatalmat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„India lelkesen reagált Nagy-Britannia első indiai születésű miniszterelnökére. Rishi Sunak nagyszülei egykor Pándzsábból, Észak-India gabonatermelő vidékéről emigráltak, és az 1960-as években Kelet-Afrikából Nagy-Britanniába költöztek. Kinevezése ezért sok helyet foglal el az indiai médiában. A jelentéseket büszkeség és elégedettség jellemzi, hogy az egykori alattvalók leszármazottja veszi át a hatalmat az egykori gyarmatbirodalomban. India idén ünnepli a britektől való függetlenségének 75. évfordulóját. »India fia a gyarmatbirodalom fölé emelkedik« – jelentette az NDTV [New Delhi Television].
Hasonló hangok érkeztek a kormányzó BJP párt [Baratija Dzsanata, Indiai Néppárt – hindu nacionalista párt] soraiból is: »A britek 200 évig uralkodtak rajtunk. Nem gondolhatták volna, hogy egy napon majd éppen egy indiai lesz a miniszterelnökük« – mondta Basavaraj Bommai Karnataka tagállam vezetője. […]
Az indiaiak a közösségi médiában is ünneplik Sunakot. Egy népszerű mém a miniszterelnök Downing Street-i rezidenciájának ajtaját mutatja, előtte számos szandállal a lábtörlőn. Indiában gyakori az ilyen kép, ahol udvariatlanságnak tartják cipővel belépni egy magánlakásba. A Times of India Sunak vallásosságát is megemlíti. »Büszke hinduként« jellemezte magát, és parlamenti képviselőként a hinduizmus egyik központi szentírására tette le esküjét. Az India Today viszont óva int a túl sok optimizmustól: »Rishi Sunak annak ellenére kapta meg a legmagasabb pozíciót az Egyesült Királyságban, hogy hindu, nem pedig éppen azért« – áll a közleményben.”
A szófiai 24 Csasza című bolgár tabloid így ír Sunak első miniszterelnöki fellépéséről:
„Akshata, Rishi Sunak feleségének távolléte első miniszterelnöki napján nem maradt észrevétlenül, különösen azért, mert elődje, Liz Truss nemrég tartotta búcsúbeszédét a Downing Streeten férje és két leánya jelenlétében. Nyilvánvaló, hogy Sunak, aki a legfiatalabb brit miniszterelnök, és első kisebbségiként tölti be a posztot, más politikai magatartást tanúsít. Azonnal kinevezte minisztereit és megfogadta, hogy mindent megtesz, hogy kijavítsa Truss néhány hibáját.”
Meloni az európai szélsőjobboldal új sztárja
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap így kommentálja az új olasz miniszterelnök első parlamenti beszédét:
„Giorgia Meloni ismét kiemelte az Atlanti- és Európa-párti érzelmeit a parlamentben. Koalíciós partnere, Silvio Berlusconi többször is hangoztatta, hogy közel áll Putyin Oroszországához, Meloni pedig többször is emlegette nacionalista hitvallását. [Éppen ezért fontos, hogy] a parlamentben világossá tette, hogy Olaszország a NATO-val és az EU-val egy irányba halad és nem áll szándékában engedni Putyin zsarolási kísérleteinek. Mire lehet mindebből következtetni? A fasizmusban gyökerező politikai mozgalomból származó Meloni pályafutása során többször is kijátszotta a nacionalista kártyát, és kihívás elé állította az európai projektet. Most kompromisszumot kell találnia a választók akarata és a politikai rendszerben betöltött szerepe között, amelyhez tartozik.”
A madridi El Pais című közép-baloldali napilap hangsúlyozza, hogy Meloni a parlamentben ismét megmutatta, hogy két arca van:
„Egyrészt a gazdasági helyzet által meghatározott keretek közötti és az EU-partnerekkel kötött megállapodásokon alapozott külpolitikát képviseli. Másrészt fennáll az a veszély, hogy kormányzása alatt a belföldi intézmények és az állampolgári jogok betartása drasztikusan megváltoznak. Persze jó, ha Olaszország első nője a kormány élén igyekszik elnyerni Európa többi részének bizalmát, és az Oroszország által megkezdett háború ellen is állást foglal. Ugyanakkor hangsúlyozta az olasz érdekek elsőbbségét, és egy első és másodosztályú Európáról beszélt.”
Orosz–ukrán háború
Sok országban felháborodást váltott ki Oroszország azon vádja, hogy az ukrán vezetés úgynevezett „piszkos bomba” bevetését tervezi. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ebből ezt a következtetést vonja le:
„Az Ukrajna elleni orosz háború kezdettől fogva információs háború is volt. Az ember azokkal a figyelmeztetésekkel harcol, hogy mi jöhet. Ezek a figyelmeztetések gyakran alig álcázott fenyegetések, amelyek célja az ellenfél megfélemlítése a rettegés terjesztésével, például a tömegpusztító fegyverek használatának bedobásával. A figyelmeztetések azonban gyakran titkos fenyegetőzések a tervezett hamis támadásokról – például a tömegpusztító fegyverek bevonása – amivel az ellenséget akarják megfélemlíteni. És fordítva, újra értelmezhetik saját terveiket az ellenség feltételezett terveként, hogy a további halálesetekért, további szenvedésekért és további pusztulásért később az ellenségre háríthassák a felelősséget.”
„Nem meglepő, hogy a Kreml az ukrajnai kudarcokról egy új történetre próbálja átterelni a figyelmet, amely Kijev állítólagos terveiről szól egy radioaktív »piszkos bomba« felrobbantásával” – írja a Washington Post című középliberális fővárosi napilap, majd így folytatja:
„Moszkva története átlátszó dezinformációként szolgálhat, ürügyként saját első, nem szokványos fegyverekkel végrehajtott csapására. Valószínűbb azonban, hogy ez egy újabb kísérlet az atomháborútól való nyugati félelmekre való rájátszásra.”
Omladozik Putyin hátországa, egyre nagyobb a feszültség az orosz elitben. Erre utal, hogy különböző helyekről mind több bírálat éri a hadvezetést, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Megrendült a rezsim kommunikációs egysége. A radikális hazafiak és egyes Kreml közeli személyiségek (Ramzan Kadirov csecsen vezető, a Wagner zsoldoshadsereget üzemeltető Prigozsin milliárdos) bírálataikkal a háború kiszélesítését remélik. Az orosz hadvezetés képtelen eredményt produkálni a fronton. Erre utalt az a múlt keddi nyilatkozat is, amelyet az Ukrajnában harcoló orosz fegyveres erők újonnan kinevezett főparancsnoka, Szergej Szurovikin hadseregtábornok olvasott fel a Rosszija 24 tévében. Ebben elég érthetően azt mondta, hogy Herszonnál igen nehéz helyzetben vannak az oroszok. A civil lakosságot evakuálni kell.
A főparancsnoki bejelentésre a belső radikálisok egy része kétségbeesetten reagált, azt írták, a »háború elveszett«, míg mások üdvözölték, hogy a katonai vezetés legalább elkezdett igazat mondani. Ezekkel a katonai, gazdasági nehézségekkel, a nemzetközi elszigetelődéssel magyarázható, hogy az utóbbi napokban az orosz rendszer vezetői egyre többször utalnak tárgyalási szándékukra. Nem tennének így, ha a helyzet valóban a tervek szerint haladna. A belső válság mélyül, a háborúban hívő radikálisok hite is megrendült Putyinban, miközben a mozgósítással azok is életveszélybe kerültek, akik eddig csak a tévék előtt szurkoltak Putyin országgyarapító, nemzetnövesztő projektjének.”
A magyar kormánysajtó ugyanakkor szinte teljesen elhallgatta azt a nagyszabású parlamentközi találkozót, amelyet Zágrábban tartottak meg a hét elején. A Jutarnji list természetesen részletesen beszámolt az eseményről, amely gyorsan nemzetközi szintűvé tette a horvát kormány kiállását Ukrajna honvédő háborúja mellett.
„A Krími Platform elnevezésű találkozót harmadszor tartották meg az Ukrajnát támogató országok parlamenti képviselői, de most először került rá sor Ukrajnán kívül, a horvát kormány jóvoltából. Nancy Pelosi, az amerikai Képviselőház elnöke megköszönte Plenković miniszterelnöknek, valamint Jandroković parlamenti elnöknek, és részletezte saját beszélgetését a finn és a svéd partnerével, akik rámutattak, hogy a NATO csak Magyarországra és Törökországra vár,. Hogy becikkelyezzék a csatlakozásukat, miközben Budapest nyilvánvalóan ki szeretne valamit csikarni az Uniótól a beleegyezésért cserébe.”
A magyar kormány oroszpárti különutas politikáját ismerve nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az uniós parlementek vezetői közül egyedül Kövér László nem tisztelte meg kollégáit személyes részvétellel Zágrábban.
Kínai befektetés a hamburgi kikötőben
A Cosco kínai óceánhajózási társaság egy hamburgi kikötőben lévő terminálba akar invesztálni kisebbségi részesedéssel. Németországban erről vita keletkezett. A pekingi Huanqiu Shibao című napilap így kommentálja a német kormány vitáját:
„Az üzlet bírálói egészen odáig mennek, hogy azt az abszurd tézist állítják, hogy Németország így kiszolgáltatottá válik Kínával szemben. Pedig aki józan ésszel él, tudja, hogy Kína ennek következtében valószínűleg nem lesz képes befolyást gyakorolni a városra, nemhogy az egész országra. Ugyanez vonatkozik a Huawei technológiájára is, és a hszincsiangi pamutra – mindkettő teljesen alkalmatlan a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok megkérdőjelezésére. Scholz kancellárt eddig nem nyűgözték le ezek az ideológiai mesterlövészek. Remélhetőleg azok, akik a globális fejlődésben az árral szemben úsznak, nem szereznek előnyt Németország javára.”
„A megoldás a Cosco esetében kialakulóban van. A zöldek a kabinetben szeretnének tárgyalni Kína tervezett részvételéről a tollerorti terminálban. A gazdasági minisztérium figyelmeztetései egyértelműek”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A kínai állami tulajdonban lévő Cosco cég a hamburgi kikötőben lévő konténerterminálba tervezett részvétele körüli vitában lehetséges kompromisszum alakult ki. Az F.A.Z. [Frankfurter Allgemeine Zeitung] információi szerint a jelzőlámpás koalíció lehetővé teheti, hogy a kínai hajózási társaság 24,9 százalékos részesedést szerezzen a tollerorti konténerterminálban. Kormányzati körökben hétfő este »vészmegoldásról« beszéltek. Eredetileg a kikötőt üzemeltető HHLA [Hamburger Hafen und Logistik AG] és a Cosco egy 35 százalékos részesedésről állapodtak meg. Azonban több szakminisztérium is felszólalt a kínai részvétel betiltása mellett. A kancellária viszont a tranzakció lehetővé tételét sürgette. Egy kabineti döntés nélkül ugyanis a felülvizsgálati időszak október végén lejár, és így a Cosco a tervek szerint megvásárolhatná a konténerterminál 35 százalékos részesedését.”
Ez a kompromisszum meg is született és a Frankfurter Allgemeine Zeitung így reagált rá:
„Olaf Scholz kancellár ismét élt döntési jogával, amikor jóváhagyta a Cosco nevű kínai állami vállalat kisebbségi részesedését a hamburgi konténerterminálban. Ezzel leküzdötte koalíciós partnereinrk, a Zöldeknek és az FDP-nek az ellenállását, amit külön memorandumban rögzítettek. Ellentétben az atomerőművek további használatáról szóló vitával – amikor Scholz elsősorban a kisebb koalíciós partnerek közötti vitának vetett véget hatalmi szóval –, a két kormánypartner most a kancellári hivatallal állt szemben.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
