Remélem, mindenki hallotta vagy olvasta azt a mondatot, ami igencsak felborzolta a kedélyeket. A „szerző” Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere:

„Ha Donald Trump megnyerte volna a választásokat 2020 novemberében, akkor szerintem a háború nem tört volna ki”.

Mindez azért érdekes, mert senki sem tette fel a kérdést: Mi történt volna, ha Trump nyeri a 2020 novemberi választásokat?

Ha valakitől megkapta volna Szijjártó Péter és bárki más ezt a kérdést, biztosan akadt volna egy olyan (hozzá hasonlóan) felelőtlen politikus, akinek a válasza így hangzott volna: „Az USA Putyin (Oroszország) gyarmatává vált volna, hiszen Trump sok minden miatt „sakkban tartható”.

Eddigi életem folyamán egy-két dolgot megjegyeztem, ezek közül említek párat:

  • − A politika a lehetőségek művészete. (ezt még Otto von Bismarck mondta, egészen pontosan így: „Die Politik ist die Kunst/die Lehre des Möglichen.”)
  • − Akkor beszélünk felelős politizálásról, ha a gyakorló politikus nemcsak hirdeti (főleg a vele nem azonos pozícióban levő ellenfelei számára), hanem gyakorolja, azaz betartja a politikai felelősséget. Számomra ennek fogalma = Írott és íratlan politikai, valamint erkölcsi normák önkorlátozás gyakorlásával való betartása olyan demokratikus politikai környezetben, ahol magas szinten van e normák érvényesítése. Csakhogy, a külügyminiszter esetében bajban vagyok, mert léteznek megválaszolatlan kérdések, mint például: 1) Magyarországon létezik-e ilyen politikai környezet? és 2) Vajon az illiberálisnak elkeresztelt társadalmi berendezkedés demokráciának nevezhető-e vagy sem?
  • − Egy politikus (különösen aki hatalmon van) – szerintem – nem teheti fel sohasem nyilvánosan a Mi lett volna ha? kérdést, ráadásul nem preferálhat egy szerinte „igaz” választ. Itt és most nemcsak a „Ha a nagyanyámnak kereke volna, gurulna!” népi bölcsességre (válaszra) gondolok, ami nálunk egy sokkal durvább (egyesek szerint: találóbb) változatban él: „Ha a nagymamámnak vaskereke lett volna, gőzmozdonynak születik!”, hanem a tényre: aminek szem- és fültanúi voltunk (vagyunk), az nem más, mint politikai manipuláció, azaz semmi köze a felelős politizáláshoz.
  • − Az ilyen politikai kommunikáció még véletlenül sem „művészi”, azaz egyszerű demagógia. De nehogy félremagyarázhassák, ismerni kellene a fogalom mai értelmét, azaz: a demagógia kifejezés görög szavakból, δημος (demos, nép) és αγωγειν (agógein, vezetni) ered, értelme a nép vezetése, míg politikai értelme annak félrevezetése, mivel az érzelmekre és az előítéletekre ható tetszetős, de hamis vagy irreális elképzelések hangoztatása. E fogalom eszköztára is ismert:
  • Összehasonlíthatatlan tények összehasonlítása,
  • Hamis szaktekintélyre való hivatkozás,
  • Oda nem illő tények hangoztatása,
  • Érzelmi befolyásolás,
  • Démonizálás – politikai ellenfél veszélyként (ellenségként) való beállítása,
  • Hamis dilemma – aki nem velünk, az ellenünk (goebbelsi propaganda).

Remélem, így már érthetővé vált még az írásom címe is!