Globális következményekkel járna, ha meginogna az amerikai demokrácia, ezért a világsajtó elsősorban az USA félidős kongresszus választásaival foglalkozott a héten, s így mi is ezt tesszük most. A végeredmény még ismeretlen, de az biztos, hogy  a sokat emlegetett „vörös hullámból” (az USA-ban a jobboldali Republikánus Párt színe ez, a demokratáké a kék) nem lett semmi. Donald Trump volt elnök, aki pedig egy ilyen szélsőjobboldali előretörés szárnyain tervezte bejelenteni, hogy 2024-ben újra indul az elnökségért, most azért küzdhet, hogy egyáltalán megtartsa befolyását a jobboldal fölött.

Tudnivalók: A száztagú Szenátusban 35 mandátum jár le az idén, a Képviselőházban viszont mind a 435 helyért kell kétévente megküzdeni. A sok évtizedes tapasztalatok szerint a hivatalban lévő elnök pártja sok mandátumot veszít a félidős választásokon. Joe Biden ilyen szempontból sokkal jobban „teljesített”, mint Jimmy Carter óta bármelyik elődje, Trumpot, Reagant és Busht is beleértve.

A Szenátusban 49:49-es állásnál még két helyért folyik a harc (Nevada és Georgia), de mindkettőn a demokrata jelöltnek jobbak a kilátásai. A Képviselőházban még 20 mandátum sorsa bizonytalan, de minden valószínűség szerint a republikánusok kerekednek felül minimális többséggel.

 Az idei választások a 2024-es kampánnyal kezdődtek

Ez ugyan fából vaskarikának tűnik, de a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap megmagyarázta a meglepő állítást:

„Donald Trump nem akarta megvárni a félidős választások eredményét, hogy levonja a következtetéseket. Még az urnák keddi megnyitása előtt szerette volna bejelenteni indulási hajlandóságát a következő elnökválasztásra, ami 2024-ben lesz. Emberei azonban meg tudták akadályozni abban, hogy ezáltal az utolsó pillanatban a demokratákat csalogassa az urnákhoz. Trump ennek ellenére megfogadta, hogy nem engedi elterelni önmagáról a figyelmet, és ezért jövő kedden egy »nagyon nagy bejelentést« fog tenni.”

Sokan megkönnyebbültek

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap megkönnyebbülten jelzi:

„A demokrácia és a józan ész néhány fontos győzelmet aratott.”

A mexikóvárosi La Razón című közép-baloldali napilap szintén megkönnyebbült az eddigi eredmények láttán:

„A demokraták egy kis meglepetést okoztak. Míg az Egyesült Államok demokráciája továbbra is veszélyben van, pillanatnyilag úgy tűnik, a demokraták újabb csatát nyertek a rendszer ellenségei ellen.”

A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban gazdasági és üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó napilap Trump volt elnököt hibáztatja azért, hogy a republikánusok nem érték el a várt egyértelmű győzelmet:

„A széles körben népszerűtlen Hillary Clinton elleni 2016-os váratlan győzelme óta Trump egyik választási vereséget a másik után szenvedte el. A Republikánus Párt a 2018-as félidős választásokon a választók alacsony részvétele miatt szenvedett vereséget. Trump 2020-ban maga veszített. Ezután meghiúsította a republikánusok győzelmét a 2021-es második szenátusi fordulójában Georgiában azzal, hogy az ottani párt vezetőit hibáztatta, amiért nem fordították vissza saját választási vereségét. Ez lehetővé tette a demokraták számára, hogy átvegyék a szenátus irányítását. És most Trump ismét elrontotta pártja választási eredményét. Kétségtelen, hogy Trump elnökként politikai sikereket is elért, beleértve az adócsökkentéseket és a deregulációt, de egyik politikai kudarcból a másikba vezette pártját. A republikánusok talán majd egyszer valóban belefáradnak az általa okozott veszteségekbe.”

A Globe and Mail című torontói napilap is a volt elnököt látja a félidő legnagyobb vesztesének:

“Ezek az amerikai félidős választások kegyelemdöfést jelentenek Trump számára.”

Az arhusi Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap egyetért:

„Trump elérte határait. Sok minden utal arra, hogy elriasztja a mérsékelt választókat. Nárcizmusa és követőinek egyre groteszkebb állításai túlléptek a rendszeres szavazók tűrésvonalán. De Trump valószínűleg az utolsó, aki észreveszi, hogy ő akadályozta meg a párt diadalát.”

A hongkongi Ming Pao című pro-pekingi napilap úgy véli, hogy egy másik szempont volt kulcsfontosságú az eredmény kialakulásában:

„A demokraták egy fontos kérdésre, az abortuszra fordították a figyelmet, az abortuszhoz való jogra, és ezzel sok szavazó támogatását nyerték meg. Nekik köszönhetően az elnök pártja elkerülte a keserű vereséget. Biden ezt egy kis győzelemként ünnepelheti, amit azonban nem sokáig élvezhet. A republikánusok által ellenőrzött Képviselőház blokkolni fogja törekvéseit, ahol csak lehet. Biden csak Kínával kapcsolatban folytathatja kemény politikáját. Ebben a kérdésben mindkét fél teljesen egyetért.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap szerint Trump teher lett a republikánusok számára:

„Trump egyértelműen elvesztette a Bidennel vívott hosszú távú párharcot. De ez nem fogja zavarni a volt elnököt. A demokraták számára Trump újraválasztási jelölése ajándék lenne. De Trump mindig jobban mozgósítja szavazóit, mint bármelyik más jelölt képes lenne rá.”

„Természetesen üdvözlendő, hogy Trump mára úgy tűnik, teherré vált a republikánusok számára” – írja a stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap majd így folytatja:

„Azok a jelöltek, akik nyíltan mellette foglaltak állást, rosszabbul jártak, mint azok, akik óvatosak voltak. A demokraták Pennsylvaniában és Arizonában is jelentős győzelmeket arattak Trump támogatóival szemben. Floridában pedig DeSantis lett Trump legnagyobb párton belüli riválisa a választások nagy nyerteseként. Ugyanakkor be kell látni, hogy a Republikánus Párt már nem egy normális párt. A legjobb esetben is gyenge demokratikus reflexekkel rendelkező agitátorok és izolacionisták táptalajává vált. Az amerikai államokban is több tucat olyan republikánus aratott győzelmet, akik továbbra is azt állítják, hogy Biden két évvel ezelőtt csalással került hatalomra. Közülük többen befolyásolhatják a 2024-es elnökválasztás eredményét azáltal, hogy megtagadják államuk választási eredményeinek hitelesítését. Tehát aki a félidős választások eredményét sikernek minősíti, az szemet huny a helyzet súlyossága előtt.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap arra számít, hogy Trump jövő kedden kudarca ellenére is bejelenti, hogy indul a 2024-es elnökválasztáson:

„Ebben a választási kampányban még nagyobb radikalizmusra, még nagyobb polarizációra és még hevesebb kultúrharcra kell számítanunk. Kivéve persze, ha a volt amerikai elnök levonja a következtetéseket a félidős választásokból, és rájön, hogy a mérsékeltebb centrum felé való elmozdulás többet segíthet neki. A kérdés csak az, hogy képes-e erre.”

A pozsonyi SME című liberális napilap másként vélekedik:

„Az általa ígért hatalmas vörös hullám nem valósult meg. Most már nem biztos, hogy Trump ismét bejelenti újabb jelöltségét.”

A Sydney Morning Herald című, 1831-ben alapított közép-jobboldali napilap szerint Florida kormányzója a választások nagy nyertese:

„DeSantis a nagy győztes. Elképesztő 20 százalékos előnnyel választották újra, részben azért, mert egyértelműen nyert olyan kerületekben, ahol  hagyományosan a demokratákra szavazó dél-amerikai származású választók élnek. A floridai szavazók nagyra értékelték, hogy DeSantis káosz nélkül kormányozza az államot. A republikánusok pedig országszerte olyan jelöltre vágynak, aki megtestesíti a trumpizmust – de Trump ballasztja nélkül.”

A Miami Herald című, 1903-ban alapított, 22 Pulitzer-díjas liberális napilap is DeSantist látja egyértelmű nyertesnek. Abban azonban nem biztos, hogy DeSantis tud-e majd győzni Trumppal szemben:

„A kettőjük közötti választás előtti párharc véres lenne. DeSantisnak pedig vannak gyengeségei is. Bár jól tud bombasztikus nyilatkozatokat tenni sajtótájékoztatókon és a Fox hírtévében, azonban a nyílt színpadi vitákban nem olyan ügyes, mint Trump. DeSantis feszültnek tűnik, és mintha nem érezné jól magát.”

A londoni Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap kemény párharcra számít Trump és DeSantis között a republikánus elnökjelöltségért, amiben a volt elnök fellépése piszkos lehet:

“DeSantisnak kézzel-lábbal kell küzdenie egy erősen őrjöngő ellenféllel, hogy megkapja az esélyt.”

A tokiói Yomiuri Shimbun című közép-jobboldali napilap arra kéri az amerikai parlamenti képviselőket, hogy ne felejtsék el nemzetközi felelősségüket:

„Eddig az USA nagyszabású katonai és humanitárius támogatást nyújtott Ukrajnának. Ha azonban a demokraták és a republikánusok közötti konfrontáció a következő kongresszusban kudarchoz vezet, az negatív hatással lenne mind az Ukrajnának nyújtott segélyekre, mind az Egyesült Államok, Európa és Japán szövetségére. Oroszország abban reménykedik, hogy az amerikai politikában káosz alakul ki, és ezáltal Ukrajna elleni inváziója sikeres lesz. Ha a Kremlnek ez a vágya teljesül, a szabadságon és demokrácián alapuló nemzetközi rend megrendülhet. Ezért a képviselőknek be kell tartaniuk a nemzetközi politika iránti nagy felelősségüket.”

Magyar származású leszbikus képviselő történelmet írt az Egyesült Államokban. Vermont állam 231 éves fennállása alatt Becca Balint lett az első nyíltan leszbikus nő, aki választáson képviselői helyet szerzett a washingtoni szövetségi törvényhozásban, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A magyar származású, demokrata párti, homoszexualitását nyíltan vállaló Becca Balint nyerte az amerikai Vermont állam egyetlen képviselőházi helyéért folyó versenyt a kedden megtartott félidős kongresszusi választásokon.

Becca Balint eddig a vermonti állami szenátus elnöke volt, korábban pedagógusként dolgozott. Nagyapját megölték a holokauszt idején. Édesapja 1957-ben vándorolt ki Magyarországról az Egyesült Államokba, a Seven Days vermonti lap cikke szerint itt végezte el az egyetemet, szolgált az amerikai hadseregben és egy telefontársaság munkatársa volt. Édesanyja egy óragyárban dolgozott, később főiskolai diplomát szerzett és kungfu-mester is lett. Becca Balint 1968-ban született, a pár harmadik, legfiatalabb gyermekeként. Már 11 évesen rájött, hogy meleg, de akkor még azt feltételezte, hogy ez kizárja a politikai karriert. Mindössze hatodikos volt, amikor szerelmet vallott egy osztálytársnőjének, amivel nem aratott osztatlan sikert diáktársai körében, reggelenként többször is arra ment be az iskolába, hogy a »lezzie« felirat virít öltözőszekrénye ajtaján. Társadalomtudományokból és történelemből diplomázott – az egyetemi női evezőcsapat vezetőjeként ragadt rá az »admirális« becenév –, aztán 2000-ben, egy sziklamászó táborban ismerte meg a későbbi felelégét, a wyomingi Elizabeth Wohlt. Már három éve éltek bejegyzett élettársi kapcsolatban amikor 2007-ben Vermontban legalizálták a melegházasságot. Azóta Brattleboróban élnek.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)