Közel nyolcvan évvel a második világháború befejezése után az elmúlt hetekben ismét bekerült a közbeszédbe a fasisztázás. A Horthy-korszak restaurációjáról, a történelem revíziójáról beszél az egyik oldal, a magyarok lefasisztázása ellen tiltakozik a másik.
Pásztor Bálint „az ellenzék alattomos, kegyeletsértő támadásairól” beszél, a VMSZ által leuralt magyar nyelvű média pedig erre rácsatlakozva, a lecsupaszított féligazságot tolja az emberek arcába, miszerint: a szerb ellenzék egy részének szándéka megakadályozni, hogy az 1944-45-ös időszakban ártatlanul meggyilkolt magyaroknak emlékmű állíttassék.
A másik oldalon észérvekkel próbál kommunikálni a Szabad Polgárok Mozgalma és annak parlamenti képviselője Öreg Anna, aki emiatt alapos VMSZ-es össztűzbe került, szinte még azon jogát is elvitatták, hogy magyarnak vallja magát. Márpedig ebbe egyelőre még egyetlen pártnak sincs beleszólása. Illetve, ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelentek a dögkeselyűk is. A szép emlékű Vajdasági Szociáldemokrata Liga is teli szájjal kezdett fasisztázni, ami egyebek mellett azért képmutató, álszent magatartás, mert az újvidéki városi hatalmi többség részeit képezik, amely a vitatott határozatot elfogadta. Tehát bőven lenne sepregetni való a saját házuk táján is.
Sajnos az elmúlt évek szisztematikus lebutítása megtette a magáét, a média egy kiragadott féligazsággal megtámogatja az őt simogató politikusok propagandahadjáratát, a hírfogyasztó meg gyakran megelégszik ennyivel. Arra már nem is veszi a fáradtságot, hogy a hírek mögé nézzen.
Öreg Anna válasza Pásztor Bálintnak: Horthy vajdasági rehabilitációja nem fog sikerülni!
Ez nyilván nagyszerű eszköz a politikusok kezében, hiszen egyik és másik oldal is megkapja a saját féligazságát, a történet elferdítését a saját szájíze szerint, aztán sajnos, nem ritka, hogy emiatt ugranak egymásnak emberek, csoportok, népek. Túl sok ilyet láthattunk és láthatunk.
Csepp a tengerben, és talán hiábavaló, sziszifuszi küzdelem, de próbáljuk meg a történetet egyenesbe hozni. Ha már nem teszi ezt meg Pásztor Bálint, aki a Szabad Polgárok Mozgalma, Öreg Anna parlamenti képviselő és néhány tiltakozó szervezet felvetésére csak azt ismételgeti, hogy senki se fasisztázhatja le a magyarokat.
Tehát, van egy emlékmű állítására vonatkozó kezdeményezés Újvidéken. A kapcsolódó írásos anyagban, ahol az áldozatok nevei szerepelnek, van néhány olyan név is, akikről köztudott, hogy még a második világháború ideje alatt a magyar állam eljárást indított ellenük és elítélte őket.
A tiltakozók nem azt akarják megakadályozni, hogy ez az emlékmű elkészüljön és emléket állítson azoknak a magyaroknak, akik a partizánok bosszúhadjárata során haltak meg. A követelésük az, hogy ezen a listán, az ártatlan emberek között ne legyenek olyanok, akik az újvidéki razziában való részvételükkel valamilyen formában, kisebb vagy nagyobb mértékben hozzájárultak a későbbi vérbosszúhoz, a második világháború befejezése előtt.
Természetesen nem fasiszta minden magyar. Mint ahogy minden vajdasági magyar se az. És nem is nevezheti senki a magyarokat fasisztának. Mint ahogy nem nevezhető minden szerb csetniknek, nem usztasa minden horvát, vagy éppen nem iszlám fanatikus minden boszniai muzulmán.
Ezzel szemben, vannak olyan magyarok, szerbek, bosnyákok, horvátok és más népekhez tartozó egyének, akik háborús bűnöket, gaztetteket, tömeggyilkosságokat hajtottak végre, vagy adtak ki rá parancsot. Azzal, hogy a szerb nacionalista pártok és közszereplők Ratko Mladićot és a többi Hágában elítélt szerb nemzetiségű háborús bűnöst misztifikálják és hősként tüntetik fel, akik mögött emberek kisebb vagy nagyobb tömege sorakozik fel, nos, éppen ők azok, akik kollektivizálják az egyéni háborús bűnöket és alibit adnak, hogy a másik oldalon hasonlóan elvakult emberek, csoportok, a teljes nemzetet bélyegezzék meg egy-egy bűncselekményért. Szarajevó ostromának vagy a srebrenicai mészárlásnak volt egy parancsnoka. Ő volt Ratko Mladić. Ő, és a végrehajtásban részt vevő személyek a bűnösök a történtekért, nem pedig az újvidéki, szabadkai vagy kragujevaci szerb emberek.
Az újvidéki razzia a második világháború egyik sötét eseménye volt. Túlkapásokra került sor, nagyon sok ártatlan embert gyilkoltak meg. És, hogy mennyire szó sincs arról, hogy a magyarok fasiszták lettek volna akár akkor is, ezt a legjobban Ivan Ivanji példája mutatja be. Az idős, zsidó származású, holokauszt túlélő író, műfordító úgy élte túl az újvidéki hideg napokat, hogy egy katolikus magyar család befogadta és rejtegette, miközben szemtanúja volt ártatlan emberek kivégzésének.
Tehát, pont úgy, mint a kilencvenes évek délszláv háborúiban elkövetett gaztetteknek, a második világháború idején történt újvidéki razziának és az 1944-45-ös eseményeknek is megvannak a felelősei. Egyének és nem nemzetek. Nem minden magyar felel azért, amit egy maroknyi elvakult katona és tiszt hajtott végre. És semmi mással nem lehet igazolni azt, hogy a magyarokat, mint nemzetet, nem terheli kollektív bűnösség a történtek miatt, mint, hogy épp ők maguk ítélték el a felelősöket. Ez pedig túlságosan érzékeny téma ahhoz, hogy a politikusok akár egyik, akár a másik oldalon felelőtlenül álljanak hozzá. Ha ártatlan, meggyilkolt emberek listájáról van szó, ott nem kellene helyet kapni olyan személy(ek)nek, akik hasonló gaztetteket követtek el más nép vagy népek ellen.
Ezt kellene megértenie a VMSZ-nek és Pásztor Bálintnak. Nem áll semmiből az elítélt személyek kiemelése az ártatlanok névsorából. Ha ezt megtennék, ezzel megakadályozhatnák, hogy azok emlékén szégyenfolt essen. Amennyiben ez a szándék.
Ez egy olyan téma, amit NEM kellene napi politikai csatározásokra felhasználni, mert ha így tesznek és izomból, csak azért is ott hagyják a listán a vitatott személyeket, ők maguk járulnak hozzá a magyarok lefasisztázásához.
