Bontogatunk, koccintgatunk, iszogatuk így év végén és év közben különböző alkalmakkor. De vajon melyik ország pezsgőzik legtöbbet és egyáltalán mit nevezhetünk igazi pezsgőnek? Érdekességek a buborékos luxusital világából.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság jár az élen pezsgővásárlásban, 2021-ben az amerikaiak 34,1 millió palackot importáltak, a britek 29,9 millióval a második helyet szerezték meg. Az amerikaiak idén először lehagyták az általában élen álló briteket.
A japánok is szorgos vásárlók, a harmadik helyen állnak 13,8 millió palackkal és Ausztrália is nagy importőr. Rajtuk kívül csak európai országok szerepelnek a lista első helyein, közülük is Németország, Belgium, Olaszország és Svájc a legnagyobb vásárló.
Feltűnhet, hogy több olyan ország is jelentős importőr, ahol amúgy rendkívül nagy szőlőterületek vannak és híres borászatokkal, kiváló borokkal rendelkeznek, minden adott ahhoz, hogy maguk is kiváló pezsgőt állítsanak elő. Olaszország, Ausztrália vagy Spanyolország igazán nem panaszkodhat, ami a szőlészetet, borászatot illeti, a listavezető amerikaiak sem szűkölködnek sem alapanyagban, sem szakértelemben.
A magyarázathoz először tisztázni kell, mi is a valódi pezsgő, a champagne. Champagne-nak, vagy valódi pezsgőnek csak Franciaország bizonyos, pontosan kijelölt földterületeiről származó szőlőből készült pezsgő nevezhető. Természetesen más ország is gyárthat pezsgőt, gyárt is, csak nem nevezheti champagne-nak.
Pezsgőt alapvetően három módon lehet előállítani, ebből champagne kizárólag egyetlen, a legszigorúbb (és legnehezebb) eljárással készülhet, ennek neve „Méthode Traditionelle”.
Az alapbort 0,75 literes palackokba töltik, majd több évig érlelik, közben többször átrendezik, átpakolják. Így biztosítják, hogy a különböző helyeken lévő palackokat egyenletes hőmérséklet érje. Az érlelés végén a palackokat bizonyos szögben fejjel lefelé állítják, hogy a seprő a palack szájához kerüljön.
Gondosan és nagyon pontosan forgatni kell több héten keresztül, majd következik a degorzsálás, a pezsgőgyártás leglátványosabb része. A pezsgőmestereknek itt korábban nagy ügyességre volt szükségük (ma már géppel történik a művelet). A seprőt úgy távolítják el, hogy a fejjel lefelé álló palackok nyakát megfagyasztják, a seprő így jégdugóvá áll össze, az üveget egy pillanatra kinyitják, a jégdugót pedig kilöki a palackban lévő nyomás. Az utolsó feladat az úgynevezett likőrözés, és már kerülhet is lezárásra a palack.
Az így készült champagne eredeti palackjában kerül a fogyasztóhoz. Az eljárás során az erős falú palack is többször rendkívüli megpróbáltatásoknak van kitéve, annak minősége is fontos, ezért nevezzük palacknak, nem pedig „csak” üvegnek.
A champagne a világ pezsgőfogyasztásának csak nagyjából 9 százalékát teszi ki, a piaci értéknek mégis 33 százalékáért felelős és mindezt a világ szőlőtermő területeinek 0,5 százalékán állítják elő. A Comité Champagne adatai szerint a Franciaországból exportált pezsgő értéke 5,7 milliárd dollárt tett ki 2021-ben, az Egyesült Államok vásárlása ebből egymaga 793 millió dollárt jelentett.
A fogyasztás nem egészen áll arányban az importtal, az Egyesült Államokban például az egy főre jutó fogyasztás jóval alacsonyabb, mint a briteknél, belgáknál vagy svájciaknál. Nagy fogyasztó még Luxemburg, Dánia, Svédország, Norvégia és Ausztrália. Az élen természetesen maga a gyártó, Franciaország áll.
A legdrágább champagne idén a „2013 Goût de Diamants” volt, a palack fehéraranyból és gyémántból készült díszítést kapott, ára 2,07 millió dollár. Az első tízbe bekerült egy 1959-es Dom Perignon, egy 1928-as Krug és egy érdekes „Hajótörött champagne” is. A hajótörött rakományra a Balti-tengerben leltek rá búvárok még 2010-ben, körülbelül 170 évesre becsülik a korát.
Pezsgőzünk, minden alkalomra (Fotó: Pixabay)