Még javában dúlt az amerikai polgárháború, és nem is lehetett tudni, hogy a rabszolgatartó Dél meg tudja-e tartani szakadár „függetlenségét”, amikor Abraham Lincoln, az Egyesült Államok elnöke 1863. január 1-jén kihirdette a rabszolgák felszabadításáról szóló kiáltványt – amit csak az Unió egységének visszaállítása után foglaltak alkotmányba.
Ettől a naptól fogva „minden rabszolgaságban tartott személy szabad lesz és örökre az marad. Az Egyesült Államok végrehajtó hatalma, beleértve a hadsereget és a hadiflottát elismeri és megvédi ezeket az embereket, valamint semmilyen cselekményt nem hajt végre, ami ezeknek a személyeknek a szabadságát vagy arra irányuló erőfeszítéseiket csorbítaná.” Lincoln mint a fegyveres erők legfelsőbb parancsnoka arról is rendelkezett, hogy a feketebőrű amerikaiakat befogadják a hadsereg önkéntes tagjainak sorába.
Egy Gordon nevű volt rabszolga orvosi vizsgálatáról készült (tükröztetett) fotó a korbácsütések (b-j) nyomaival (Mathew Benjamin Brady fotója; Versenyfutás a szabadságért: Rabszolgacsalád menekül északra (Eastman Johnson festménye, 1862 (Montázsrésazletekl: Wikipedia)
Az USA területén 1860-ban mintegy négymillió fekete rabszolga élt a 23 milliós lakosság között 90 százalékuk a déli államokban.
(b-j) Abraham Lincoln (Alexander Gardner 1864-es fotója); a rabszolga-felszabadítási proklamáció ünnepélyes példánya; egy fekete amerikai a kiáltványt olvassa (Henry Louis Stepens festménye (Montázs-részletek: Wikipedia)
