Az idei népszámlálás eddig közzétett adatai alapján a vajdasági magyarság létszámához köthető kérdésekről beszélgetett az Autonómia portál Észverés című élőműsorában Dévavári Zoltán történész, Palusek Erik szociológus és a szerkesztő-műsorvezető, Pressburger Csaba.

Az idei népszámlálás adatai azt mutatják, hogy tizenegy év alatt Szerbia lakossága mintegy felmillióval, azaz mintegy hét százalékkal csökkent, és jelenleg mintegy 6,7 millióan élnek az országban Koszovó területét nem számítva. A nemzeti hovatartozásra vonatkozó adatokra még valószínűleg hónapokat kell várni, de bizonyos következtetéseket máris levonhatunk az önkormányzati bontású számok alapján; a többségében magyarok lakta településeken ugyanis az országos átlagnál jóval nagyobb a fogyatkozás – mondta a műsor kezdetén Pressburger Csaba.

AZ LESZ A FŐ KÉRDÉS, HOGY 200.000 ALATT VAGY FELETT LESZ A MAGYAROK LÉTSZÁMA

A régióban általánosnak tekinthető a lakosságfogyás, ennek pedig legfőbb oka a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás – mondta Palusek Erik. Több évtizedes tendenciáról van szó – tette hozzá.

Dévavári Zoltán rámutatott arra, hogy a szerb média információi szerint 218.000 embert adminisztratív forrásokból írtak össze, másrészt elég nagy anomália követi a népszámlálással kapcsolatban azokat a kitételeket is, amelyek az ideiglenes külföldi munkavállalókra vonatkoztak. A történész szerint nagy ellentmondások vannak az adatok kapcsán, mivel korábban a Köztársasági Statisztikai Intézet igazgatója is azt nyilatkozta, hogy évente mintegy 20.000-25.000 ember hagyhatja el Szerbiát, viszont ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a népszámlálás elsődleges eredményeivel, akkor nem egyeznek a számok. A történész kiemelte, hogy ennek ellenére elgondolkodtatóak a népszámlálás eredményei, különösen a magyarok lakta önkormányzatokra vonatkozó adatok.

Palusek Erik elmondta, hogy a magyarok körében a népességfogyás kifejezettebb, mint a többségi nemzet körében, erre már az előző népszámlálás is rámutatott. A magyarok által is lakott önkormányzatokban 15-20 százalékot is mutatnak a népességcsökkenést jelző adatok. Az lesz a fő kérdés, hogy 200.000 alatt vagy felett lesz a magyarok létszáma – mutatott rá a szociológus.

ÉLETVITELSZERŰEN VAJDASÁGBAN ÉLŐ MAGYARBÓL CSAK 150.000 LEHET

Dévavári Zoltán Szabadka példáját emelte ki, ahol 12 százalékos a lakosságcsökkenés. Az elmúlt bő három évtizedben egy masszív beáramlás zajlik itt, amely jelentősen ellensúlyozza az „őslakosság” csökkenésének arányát – utalt rá a történész, hozzátéve, hogy zömében a magyarok számának redukálódása járulhat hozzá a Tisza menti községekben a lakosság számának a csökkenéséhez. Elmondta még, hogy a 2019/2020-as tanévben Vajdaságban 22.761 magyar diák tanult az óvodától az egyetemig, és ha tudjuk, hogy nagyjából az iskoláskorú közösség aránya egy-egy népességen belül 15 százalék körül mozog, akkor arra következtethetünk, hogy ebben az időszakban 150-160 ezer magyar élhetett biztosan a tartományban életvitelszerűen. Megemlítette, hogy a legutóbbi népszámláláson bő 10.000 emberrel kevesebb tartotta magyarnak az anyanyelvét, mint ahányan magyarnak vallották magukat. A történész szerint „célszerűbb az anyanyelvet az etnikumhoz való tartozás szilárd bizonyságaként értelmezni”. Arra is rámutatott, hogy a kétlakiság miatt ezúttal is jóval több személyt írhattak össze, mint ahányan életvitelszerűen élnek a tartomány és az ország területén.

Palusek Erik az asszimiláció kapcsán elmondta, hogy más határon túli régiókhoz képest Vajdaságban a legmagasabb a vegyesházasságok aránya, a szociológus szerint azonban a lakosságcsökkenés legfőbb oka még mindig a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás. Mint mondta, a vajdasági magyarok körében a születési arányszámok 1,3-1,4 körül mozognak, ami egy gyors lakosságfogyást prognosztizál.

GYORS ÉS VISSZAFORDÍTHATATLAN FOLYAMAT

Az első világháború utáni időszakban 25 év alatt a vajdasági magyarok mintegy 200.000 főt veszítettek, az 1948-as adatok alapján viszont elmondható, hogy a közösség jól tudta reprodukálni a veszteséget. Egészen 1961-ig nő a magyarság száma, 449.587 magyart írtak ekkor össze Vajdaságban. Ezt követően következik egy erőteljes eróziós hullám, ami elvezet oda, hogy bő három évtized alatt nagyjából 100.000 fővel csökken a magyarság létszáma, 1991-re 343.000-en voltak a magyarok, majd megindul a következő nagy migrációs hullám, zűrzavaros évek következnek, amelyek napjainkban is tartanak – mondta Dévavári Zoltán.

Palusek Erik hozzátette, hogy a 60-as évek közepétől induló kivándorlási hullám egzisztenciális okokkal magyarázható. A 90-es években elsősorban a háború és az általános elszegényedés miatt döntöttek a kivándorlás mellett az emberek. A 2000-es években a gazdasági okok kezdtek el ismét dominálni.

Elmondta, hogy a vajdasági magyarságnak erős intézményrendszere van, és ez mindenképpen szilárdabb, mint a többi nemzeti közösségé Szerbiában, de a lélekszám is fontos, ha az érdekek érvényesítéséről, a nemzeti közösségek fennmaradásáról beszélünk, mert minél kevesebb tagja van egy közösségnek, annál kisebb erőt képvisel, annál kevésbé veszik komolyan. Mint mondta, a lélekszám csökkenése, úgy tűnik, nem visszafordítható folyamat.