Nem véletlen, hogy írásom fölé került ez a több mint 7 évvel ezelőtt készült fénykép, ez a hírportál is sok ízben foglalkozott vele (pl. 2019-ben – Magyarkanizsa_Szeretnénk a nem működő autóbusz-állomást beüzemelni), de arra, amiről csütörtökön olvashattunk (Indulhat-e busz az új állomásról Magyarkanizsán?), egyik ismerősöm így reagált: „Nemrég odamentem, úgy tűnik ismét jól fog keresni valaki, igaz senki nem használja, de ráfér a nagyjavítás”, lehet, hogy tavasszal ugyanilyen fénylépet is lehet majd készíteni.

Ezzel most nem szeretnék foglalkozni, inkább olyan problémákról szeretnék írni, amelyek megkérdőjelezik nemcsak a buszállomás „beindítását”, hanem még a létét is.

Segítségemre volt a Google térképkeresője, ott ugyanis igencsak árulkodó képeket lehet fellelni, nézzük csak meg azokat:

A buszállomás és tágabb környéke

A buszállomás és környéke

A buszállomás…

…és az új szemafor helye

Képzeljük el, mi történne, ha „beüzemelnék” ezt a (most már) műtárgyat (netán műemléket). Akárhogy is vizsgáljuk, az autóbuszok egyedül az akkor már felépített Idea szupermarket melletti szűk kijárón lesznek képesek közlekedni. De ismerve az emberi „találékonyságot”, az 1. számmal jelölt helyre be lehet iktatni egy közlekedést szabályozó „villanyrendőrt”, mivel két autóbusz egymás mellett nagyon nehezen férne el. Azért merek erre gondolni, mert időközben elkészült a 2. ponton a legújabb magyarkanizsai szemafor (még véletlenül sem körforgalom, ahogyan az ilyen problémát „normáliséknál” meg szokták oldani, mert bizony a várakozó járművek sokkal több káros anyagot bocsátanak ki olyankor, mint lassú áthaladás közben). Itt most nem fogok azokról a buszokról beszélni, amelyek a Bánság (Törökkanizsa, Csóka, Nagykikinda stb.) felé fognak távozni, illetve onnan jönni, mert ők a tiszai hidat fogják használni. Csakhogy minden egyéb esetben kénytelenek elhaladni a városháza mellett, hogy az utca végére berajzolt nyilaknál a) irányba: Adorjánra, Oromhegyesre és b) irányba: Martonosra, Horgosra, Szegedre, Szabadkára jussanak, így még akkor is, ha igencsak gyérré vált az autóbusz forgalom, mindkét eset komoly környezeti terhelést jelent (majd) a kisváros lakosai számára.

Lehetne még arról is írni: Hogyan került erre a helyszínre a betervezett fürdőkomplexum helyére (a ki tudja mennyi fa kiirtását követően) a szupermarket és az autóbusz megálló? Mi lett a mindezt követően a két, újabbnál újabb helyszínre lehelyezett látványfürdői alapkövek sorsa? Milyen érdekek mozgatták az események ilyen módon történő bekövetkeztét? Jó lenne egyszer ezekre a kérdésekre is választ kapni!

Nem értem, hogy az illetékes miért nem beszél a déli elkerülő út terveiről, valamint a megvalósításának lehetőségeiről. Abban az esetben, ha megvalósul, a távolsági járatok az utazási idő lecsökkentése érdekében – nagy valószínűséggel – nem fognak bejönni a kisvárosba, azaz be kell indítani a települési tömegközlekedés valamilyen formáját, így az eddig nem használt objektum teljesen feleslegessé fog válni.

Nem elhanyagolható az a törekvés sem, hogy előbb-utóbb megoldást fognak találni az úgynevezett zöld (azaz káros anyagok kibocsátása nélküli) tömegközlekedésre. Csak a legextrémebb elképzelést említem most: elektromos (vagy hidrogén) üzemű kis távolságokra létrehozott légi közlekedés. Bármi is lesz a jövőnk, ez az „építészeti műremek” már így is – számomra – az emberi butaságnak, a mértéktelen pénzszórásnak, az emberi környezet tönkretételének magyarkanizsai emlékművévé fog válni!