A 2022-es év végén és az új év elején erőteljesebben, mint korábban előtérbe kerültek a vajdasági magyar közösség helyzetével és távlataival kapcsolatos kérdések. Több írásban és közleményben is kedvezőtlenül ítélték meg a közösség állapotát és annak mielőbbi orvoslását, megújulását szorgalmazták. Egyre felszabadultabban és kedvezőtlenebbül értékelik a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), annak elnöke, Pásztor István, valamint élettársának Lovas Ildikónak, a pártelnökség tagjának és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tanácsnokának ténykedését.
Egy politika sikerének, eredményességének az egyik legfontosabb fokmérője a lakosság anyagi és mentális jóléte, elégedettsége, a lakóhelyén, szülőföldjén való maradása, számának növekedése.
– A vajdasági magyarság – ahogy egyébként a szerbiai társadalom egésze – nincs a legjobb anyagi kondícióban. Mind a sajtóban, mind a mindennapi életben különféle nélkülözési formákkal találkozunk végtelen sorozatban. Mondhatni egész egyszerűen brutális és magas ára van az elmúlt harminc évnek – értékelte Vataščin Péter társadalomtudós.
Palusek Erik szociológus szerint „a magyarok körében a népességfogyás kifejezettebb, mint a többségi nemzet körében, erre már az előző népszámlálás is rámutatott. A magyarok által is lakott önkormányzatokban 15-20 százalékot is mutatnak a népességcsökkenést jelző adatok. Az lesz a fő kérdés, hogy 200.000 alatt vagy felett lesz a magyarok létszáma”. – A lélekszám csökkenése, úgy tűnik, nem visszafordítható folyamat – mondta a szociológus.
Olyan értékelések is vannak, hogy „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a többszólamúság teljes hiánya, a diktatórikus, autoriter rendszerek elvakult pártfogolása elsősorban ezek vérprofi, szemfényvesztő, szuggesztív propagandagépezetének (egyszerűbben szóval az agymosásnak) köszönhetően”.
Az egyetlen magyar ellenzéki párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és Öreg Anna, a Szabad Polgárok Mozgalma [Pokret slobodnih građana – PSG] Vajdasági Bizottságának elnöke, köztársasági ellenzéki képviselő is kedvezőtlenül értékelték a magyar közösség helyzetét.
A Robert Yugovich álnéven publikáló vajdasági magyar író ezt így fogalmazta meg: „A nép hallgat egyre kilátástalanabb helyzetében (még mindig) a hatalom dőzsöl, halotti tort ülnek felettünk”.
Balla Lajos az alábbi hat pontban foglalta össze az utóbbi időben elkövetett „vétkeket”. Nem mondta ki, hogy ki követte el ezeket, de szerinte „ebből már bárki megértheti, kikre gondol”:
1. Rehabilitáltak olyan személyeket és szervezeteket (pártokat), akik közvetlenül vagy közvetetten bűnösek a legújabb Balkán-háborúban betöltött szerepük és/vagy tevékenységük miatt.
2. A párt vezetőiként hatalmi koalícióra léptek az 1. pontban említett személyekkel és szervezetekkel.
3. Tevékenyen elősegítették és végezték a magyar (ráadásul még a Szerbiában élő többi) nemzeti közösség szerzett (ők úgy nevezik: kisebbségi) jogainak folyamatos csorbítását.
4. Az állam és az anyaország pénzeszközein olyan gazdasági klientúrát teremtettek, amelynek köszönhetően nagyban hozzájárultak a még itt élő fiatal és középkorú nemzettársaink külföldre való távozásához. A 2022-es népszámlálási adatok várhatóan azt fogják mutatni, hogy a tartományban élő magyarok létszáma tizenegy év alatt akár 80-100 ezerrel csökkent.
5. Meggyalázták magyar nemzeti közösségünk tájékoztatását, mivel hatalmuk és befolyásuk alá kényszerítettek minden közszolgálati médiumot, és ezáltal megszüntették a közösség tárgyilagos és sokrétű informálását.
6. Ugyancsak „kézi vezérléssel” irányítanak minden helyi önkormányzatot, de emellett az oktatás, a művelődés, az egészségügy stb. helyi, regionális és tartomány intézményeit is.
Lehetne a „vétkek”, pontosabban a közösség rovására elkövetett politikai bűnök listáját még bővíteni, de ez is túl sok ahhoz, hogy a jelenlegi Véemeszes vezető politikai garnitúra (amelyhez a VMSZ Elnökségéből való távozása ellenére Fremond Árpád, az MNT elnöke is tartozik) a tisztségében maradjon.
Többen sürgették a közösség erkölcsi és szellemi újrakezdését. A kérdés csupán az – mivel a jelenlegi vezető politikusok önszántukból úgysem fognak lemondani –, hogyan lehetne törvényes eszközökkel meneszteni őket. Az általános választások csak két év múlva esedékesek – habár Szerbiában ez sem biztos –, ami pedig túl hosszú idő a változásokra. A közösség erre nem várhat!
A pesszimisták „nem látják, hogyan lehetne a Vajdasági Magyar Szövetséget megfosztani attól az egyenlőtlen feltételek közötti harcban megszerzett, felhalmozott politikai, gazdasági… előnytől, és valóságos politikai tényezőként képviselni a vajdasági magyar közösség érdekeit”.
Losoncz Márk, a Belgrádi Egyetem Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetének fiatal kutatója egymás után két nyílt levelet is írt. Az elsőt, a december 30-ait Pásztor Bálintnak és Vicsek Annamáriának (mindketten a Vajdasági „Magyar” Szövetség – VMSZ alelnökei, stb.), a másodikat, január 4-én, közvetlenül a hatalmi pártnak, vagyis a VMSZ-nek címezte.
A levélíró maga is elismeri, „a tükörben egy torz arcképnek sugalljuk, hogy »minden rendben van, a közösség virágzik éppen«”, meg hogy „a vajdasági magyar közösség élete nagyban »élethazugságokon« (Hamvas Béla) alapszik”.
A két – számos pontban ellentmondásos – levél közül az utóbbi az érdekesebb, amelynek a kopfjában a szerző kifejti, hogy „a vajdasági magyar közösség sorsa egy kicsiny, de túlontúl nagy hatalommal bíró család belterjes beszélgetései során dől el, ahelyett, hogy a közviták, a transzparens, érvelő és dialogikus beszélgetések lennének mérvadóak. Ez toxikus hatással van a közösségi létünkre, és gyógyírt kellene találni rá”.
A megállapítások után Losoncz javasolja, hogy „kezdődjön meg a nyílt, közvetlen párbeszéd az első fázisban azon vajdasági magyarok között, akik az elmúlt években a legtöbbet gondolkodtak a közösség sorsán”.
Név szerint fel is sorol 74 személyt, akik (Losoncz „sokban szubjektív” véleménye szerint – B.A.) „bekapcsolódnának a közös munkába”. Sok olyan hiteltelen nevet is kínál azonban, amelyek viselői egy látszatpárbeszéd komédiájához lennének csupán alkalmas dekorációk a jelenlegi politikai vezetés „átmentésére”.
Az egyik kommentező véleménye szerint „az összeállított virtuális lajstromban hemzsegnek azon személyek nevei, akik kiszolgálói a mostani hatalomnak – persze megőrizve valamicskét korábbi szakmai kompetenciájukból… Kik jogosultak közösséget vezetni, vagy akár párbeszédet folytatni?”
A Lovas-Pásztor párost hol dicsőítő, hol bíráló levelében Losoncz javasolja azt is, hogy „a VMSZ további 15-20 embert javasoljon még”. – Hiszek abban, hogy ha ezek az emberek leülhetnének egymással, a vajdasági magyarság mélységében megújulhatna – írja.
A VMSZ-hez intézett nyílt levél „felkavarta a vajdasági magyar állóvizet”. Nagy volt a reklám: beszámoltak róla a VRTV Híradójában, beszélgetést készítettek Losonczcal a Napjaink című műsorban, Gyurkovics Virág szabadúszó újságíró pedig a Napunk c. pozsonyi székhelyű független magyar hírportálon közölt interjút vele…
Vehemens levélírónk azonban a Híradóban egyértelműen kimondta: „Arról szó nincs, hogy én a VMSZ-t támadnám, pláne, hogy meg akarnám szüntetni, vagy hogy azt akarnám, hogy Pásztor István, vagy Lovas Ildikó, vagy Pásztor Bálint, vagy Pásztor Ábel, vagy bárki tűnjön el a politikai színtérről, pláne a nyilvánosságból. Erről szó sincs. Én csak párbeszédet kezdeményeztem, és örülnék, ha létrejönne”.
A Losoncz Márk-féle akcióhoz azonban „a taps elmaradt”. Nem csoda. Az ellenzéki, másként gondolkodó „picsogó kórus” többé nem hajlandó „picsogni”, de egy levegőt szívni sem a VMSZ-szel. A VMSZ pedig válaszra sem méltatta a kezdeményezőt! Mély hallgatásba borult! Ez azt is jelenti, hogy még a Losoncz általa javasolt, a pártnak ugyancsak kedvező összetételű párbeszédben sem volt érdekelt!
Különben sem volt elképzelhető, hogy a Pásztorék erre majd leereszkednek, szóba állnak vele. A szennyesteregetés kínos számukra mindenképp. Már csak azért is, mivel Losoncz Márk a párt egyik kedvezményezettje (volt).
Többen pedig sürgetik a párbeszédet, de nem a Pásztor Kft.-vel. A pásztorvilág vazallusokat termelő, méltatlan rendszerétől meg kell szabadulnunk. Erre utal az a vélemény is, miszerint „magunk mögött kell hagyni azokat a személyeket is, akikkel nem lenne értelme együttműködni a jövőben”.
Dialógust, de ki kivel?
A nyomtatott sajtóban kevesen, szinte alig támogatták Losoncz dialógusra tett javaslatát. Már az is jelzés értékű volt, hogy a Magyar Szó nevű pártújság – amely folyamatosan elmegy a valóság mellett, átfesti, kirúzsozza a rút világot – egy szóval sem említette.
Radics Viktória („fordító, költő, prózaíró, kritikus”) szerint „nekünk vajdaságiaknak, fogyatkozó és szétesett, súlyos konfliktusokkal terhelt közösségünknek nincs már sem ideje, sem ereje veszekedni, vádaskodni, és nem szabad elküldeni a közös asztal mellől senkit, akiben van jó szándék, aki értelmesen gondolkodik, akkor sem ha máskéntgondolkodó”.
Óriási csúsztatás! Nem „veszekedésről” és „vádaskodástól” van itt szó, ahogy Radics tévesen értelmezi a Családi Körben, hanem elszámoltatásról! Szerinte most futni kellene hagyni azokat, akik a közösséget a mai helyzetbe hozták?! Sőt! Átmenteni őket egy új korszakba?! Szó sem lehet összeborulásról azokkal, akik a Balla által hat pontba foglalt bűnöket elkövették!
A politikusoknak (is) el kell számolniuk a tevékenységük eredményével és levonni a következtetéseket! Aki politikával foglalkozik, annak azonban tisztában kell lennie, hogy a politika nem csak hatalom és jólét, hanem felelősség is.
Minden demokratikus társadalomban a politikusoknak felelősségteljesen és tisztelettel kell viszonyulniuk a közösség iránt, képviselni annak az érdekeit, szolgálni a közösséget, nem pedig uralkodni felette, miután sikerült minden intézményét megzsarolni, leigázni és korrumpálni!
Más országok számos példájával lehetne illusztrálni, hogy vezető politikusok sokkal kisebb „vétek” miatt távoztak a pozíciójukból, mint amiket a VMSZ vezetőinek a rovására írnak. Lemondott, például, Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszter, miután bírálat érte plágiumügy miatt. Nem lehet ez nálunk se másképp! Vagy a magyar közösséget és a tagjait ért sérelmeknek kisebb a jelentősége, mint egy plagizált doktori disszertációnak?
Dialógust, de miről?
Losoncz összeborulási javaslatának az egyik alapvető buktatója, hogy olyan párbeszédet szorgalmaz, amely eleve mentesíti, abolícióban részesíti a VMSZ vezetőit és a kiszolgáló apparátust az elszámoltatás és az ezzel járó politikai felelősség megállapítása alól! Párbeszédet, alkut sürget téves egyénekkel.
A másik hiba pedig az, hogy párbeszédet akar indítani platform nélkül.
Olyan „platform” kellene, amely egy független elemzésre épül, amely áttekintené a vajdasági magyar közösség helyzetének alakulását az utóbbi 15 évben (vagyis 2007. március 7. után, amióta Pásztor Pista vezeti a VMSZ-t).
Ennek a tárgyalási alapnak/anyagnak a kidolgozásával az egyes területek – népesség, gazdaság, foglalkoztatás, oktatás, nyelvhasználat, tájékoztatás, kultúra, stb. – (párt)független és (el)ismert szakembereit kellene megbízni.
A dialógust – amennyiben egyáltalán sor kerül rá – mindenképpen intézményes keretekben kellene lefolytatni. Egy jobb világban a szervezője lehetne akár a Magyar Nemzeti Tanács is. Ha lenne erre politikai érzéke, képzettsége, szakértelme és bátorsága a vezetőinek!
Hogyha erre az egyébként illegitim MNT nem képes/hajlandó, egy ilyen jellegű tanácskozást a VMDK-nak kellene megszervezni. Amennyiben ez a párt sem vállalná, valamelyik független internetes portálnak kellene ezt megtenni.
Elképzelhető egy Árnyék Magyar Nemzeti Tanács létrehozása is, ami már jó ideje időszerű, vagy egy Nyitott Parlament (ha Losoncz Márk fogalmazná: Open Parliament) létrehozása, amelynek munkájában minden közügyekben érdekelt személy és szervezet részt vehetne. Ebben az esetben is szükség lenne egy nyilvános vitára bocsátott dokumentumtervezetre, amelynek a további irányokat is ki kellene jelölni.
Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra a VMSZ vezetésében és politikájában rövid időn, néhány hónapon belül nem kerülne sor, félő, hogy a magyar közösség helyzete még kilátástalanabbá válik! Elmondhatjuk, hogy eluralkodott a letargia és spirális lejtőre került a közösség.
Annyi azonban biztos, hogy a közösség megújulása, valamint „erkölcsi, szellemi újrakezdése” csakis új vezetéssel és a mostaniak elszámoltatásával lehetséges! Összeborulásról szó sem lehet!
Bozóki Antal
