Nagy a csend a nemzeti tanács megválasztása után. Legfeljebb néhányan kifogásolják, hogy egypártivá kerekedett. Semmi kedvem az ellenzéki törpepártokat kipellengérezni, hiszen lehetetlen körülmények között működnek. Nem most jött el az ironikus odamondás ideje. Már az is csoda, hogy néhány magyar aktivista és közíró veszi a bátorságot és ellenzékinek nevezi magát.
Egy dolog azonban nem hagy nyugton. Többször megírtam, azokban az években, hogy a Nemzeti Tanács elektori megválasztása előkészítette a talajt az egypártrendszerre. Ez vezetett az intézményesített monopóliumhoz, utána akár bevezethették a közvetlen választásokat is. Feltételezem, hogy ha azonnal közvetlen választásokkal kezdtük volna, akkor nem biztos, hogy ide jutunk. De most már késő.
Vannak ugyan ellenzéki pártok, de nagy kérdés, hogy van-e igazi alternatív ellenzéki program? A kritikusok elverik a port egyik vagy a másik VMSZ-vezetőn, de nem a VMSZ-programon. Vagy a program jó, csak akad néhány rossz vezető? Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról van szó, hogy a kisebbségben olyan szűk a programválaszték, hogy mindenki a nemzeti kényszerpályára kényszerül. Ami elfogadható abban az esetben, ha a kisebbséget totálisan elnyomják.
Viszont a vajdasági magyar vezetők nagyon elégedettek a kisebbség helyzetével, ezt a magyar kormány is aláírja. Ezek szerint nincs szó totális elnyomásról, viszont marad a kényszerpálya. Ezen a kényszerpályán várjuk az újabb, a jövőnket jelző népszámlálási eredményeket.
A Magyar Nemzeti Tanács alakuló ülése 2022. december 16-án (Fotó: Pásztor István / Facevbook)
