Múlt heti lapszemlénk készítésekor még nem volt világos, milyen eredményekkel járt a ramsteini NATO-tanácskozás, illetve a davosi Világgazdasági Fórum. Közvetlenül Ramstein után a világsajtó legnagyobb része még azzal foglalkozott, hogyan lehetne meggyőzni Németországot a Leopard 2 harckocsik szállításáról vagy arról, hogy ne ellenezze ugyanezt a szövetségesek részéről. Azóta már tudjuk, hogy valójában megszületett az egyezség, de ahhoz az amerikai bejelentésre volt szükség (Abrams tankok), hogy a németek – történelmi felelősségük terhe alatt – ne viseljék a rúd elé szaladás bélyegét. Egészen a hét közepéig ezen rágódott a nemzetközi sajtó. Közben a németek és a franciák megünmnepelték az Élysées-szerződés 60. évfordulóját. Átlapoztuk a világlapokat Varsótól Pekingig és Londontól Tokióig.
A félreértett Ramstein
„Ramstein és a háború veszélye a határainkon” – állt a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap főcímében, amikor még nem tuidták, hogy nagyon is megszületett a döntés.
„A ramsteini találkozó nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket a NATO keleti szárnyának országai és Ukrajna elvártak. Elhalasztották a választ arra a kérdésre, hogy a Németország beleegyezik-e abba, hogy a harcoló Ukrajnának Leopard tankokat szállítson” – jegyzi meg a lap, majd hozzáteszi:
„A lengyel politikusoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy befolyásolják Németországot, és biztosítsák azt, hogy a Kijev számára szükséges fegyverek időben eljussanak Ukrajnába. Ha Berlin nem gondolja meg magát, kudarcot vallunk – a fegyverek nem érik el az ostromlott országot, és a háború közvetlenül a határainkon fog lángra lobbanni. Az első áldozat ugyan az egyre gyengülő Ukrajna lesz – a második pedig: Lengyelország.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap ezt írja:
„Boris Pistorius élvezte a rövid szünetet, miután Ramsteinben beszélt az újságíróknak arról, hogy Németország mit tett már eddig is Ukrajnáért. Hiszen a harckocsikat és légvédelmi rakétarendszereket tartalmazó tavaszi csomag jelentős, több mint egymilliárd eurós volumenű volt. »Most valószínűleg nem azért vannak itt, hogy mindezt meghallgassák« – mondta Pistorius a Kapcsolattartó Csoport ülésének szünetében. A résztvevők valóban beszéltek a Leopard harckocsik szállításának lehetőségéről, de döntés nem született. És nincs egy összetartó koalíció sem az Ukrajnába történő szállításhoz, aminek csak Németország állna az útjában. Ez a benyomás azonban »téves». A szövetségesek közül sokan jó okot látnak a Leopard szállítása mellett, de sokan ellene vannak.
A védelmi miniszter, aki alig 24 órája volt hivatalban, amikor péntek reggel Ramsteinbe érkezett, jelezte, hogy fel kíván lépni abban az esetben, ha a Leopard harckocsikat nem csak német gyártásból, hanem saját országából is szállítani akarják Ukrajnába. Tény, hogy egy súlyos helyzet előtt állunk, mondta, és ezért parancsot adott az iparban és a Bundeswehrben lévő készletek méretének, kompatibilitásának és elérhetőségének megállapítására. Ramsteinben azonban semmi jel nem utalt arra, hogy létrejöhet egy átfogó harckocsi-szövetség Ukrajna számára. A német küldöttség köréből azt mondták, hogy a szövetségi kormányhoz nem érkeztek kérelmek a Leopard 2 más országokból való exportjára vonatkozóan.”
Németország mégis elszánta magát
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja erről a történelmi döntésről:
„Előbb-utóbb Scholz kancellárnak meg kellett hoznia ezt a döntést. A NATO-partnerek az elmúlt tíz hónapban nemcsak fegyverekkel szerelték fel Ukrajnát, hogy megvédhesse magát az oroszokkal szemben. Azért is teszik ezt, mert Putyin a Nyugat elleni háborúban látja magát, és Ukrajna az utolsó bástya, amely visszatartja az orosz támadásokat a NATO területén kívül. Ez a döntés önvédelmet és a háború elkerülését jelenti. Arra már nem volt logikus magyarázat, hogy Németország miért akart ehhez pácélos tarackokkal, légvédelmi páncélosokkal és harcászati légvédelmi rendszerekkel hozzájárulni, de harckocsikkal nem.”
A londoni Guardian című független napilap szerint:
„A döntés úttörő jellegű Németország számára, véget vet több hónapig tartó fájdalmas vitáknak és önmarcangolásnak. A második világháború óta először fordul elő, hogy német harckocsikat vetnek be európai hadszíntéren.”
Davos
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így kommentálta a Világgazdasági Fórumot:
„Az idei konferencia mottója: »Együttműködés a széttöredezett világban«. Davosban azonban sok szempontból kiderült, hogy valójában milyen mélyre süllyedt a demokratikus tábor és az autokratikus államok közötti szakadék. Klímaváltozás, élelmiszer-problémák, demográfiai változások, ellátási láncok átalakítása – ezeket a globális feladatokat nem lehet megoldani, amíg a világ ennyire megosztott. Most elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség ismét együttműködjön. De legalább a gazdasági szektorban van mozgás: a világcégek elkezdtek a szétválás utáni időre tekinteni. A Világgazdasági Fórum jelentősége, amely a globalizáció és a szabadkereskedelem bővülése miatt az idők során megnőtt, tovább fog nőni.”
A pekingi Huanqiu Shibao című napilap Kína davosi szerepét tárgyalja.
„A világ megosztottsága drámaian kiéleződött. Ezért Kína, amelyet Liu He miniszterelnök-helyettes képvisel Davosban, várhatóan konstruktív szerepet fog játszani a globális gazdaságot fenyegető, növekvő kockázatok kezelésében. Az értékalapú kereskedelemi politikának és a gazdasági együttműködésnek a hasonló gondolkodású partnerországokra való korlátozása, ami válasz az orosz–ukrán konfliktusra, veszélyt jelent a világkereskedelemre és annak nemzetközi ellátási láncaira.”
A német–francia viszony ünnepe
Németország és Franciaország január 22-én ünnepelte az Élysée-szerződés aláírásának 60. évfordulóját, amely a két nemzet megbékélését és a tartós európai békét célozta. A bécsi Die Presse am Sonntag című napilap e két fontos állam viszonyát elemzi:
„Párizs és Berlin tavaly elveszítette politikai befolyását. Mindenekelőtt az USA, az EU-ból kilépett Nagy-Britannia és a Macron által egykor »agyhalottnak« minősített NATO támogatta eddig Ukrajnát az orosz agresszor elleni harcban. Kelet-Európában a két nagyhatalmat azzal vádolják, hogy rosszul értékelte az Oroszországgal kapcsolatos kérdéseket. Sok kérdőjel van a szinte mindenkivel folytatott kereskedés német üzleti modelljével kapcsolatban. »A francia–német motor felelős azért, hogy más országokba is eljuttassa az elvárt jó helyzetet« – mondta Cornelia Woll, a Hertie School [berlini nemzetközi oktatási és kutatási központ] elnöke. »Németország és Franciaország önmagában egyszerűen már nem elég a problémák megoldásához. Ez ma sokkal világosabb, mint korábban volt« mondta.”
A párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap a francia–német együttműködésről és integrációról ír:
„A [francia] Európa- és külügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a Francia Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött, a francia-német együttműködésről és integrációról szóló szerződés ratifikálásáról.
A köztársasági elnök és Angela Merkel kancellár január 22-én Aachenben aláírt szerződése kiegészíti az 1963-as Élysée-szerződést azzal, hogy meghatározza a két ország közötti konvergencia-stratégia kereteit, emlékeztetve az Európai Unió szívében betöltött szerepükre.
Ezzel összefüggésben a két állam meg kívánja erősíteni a diplomáciai és védelmi koordinációját annak érdekében, hogy válaszoljon a nemzetközi békét és stabilitást fenyegető veszélyekre, és hogy európai partnereikkel szorosan konzultálva nézzenek szembe a globalizáció kihívásaival, beleértve a környezetvédelmet és a migrációt. Emellett ez a két ország minden területen (gazdaság, tudomány, kultúra stb.) elő kívánja segíteni a cserekapcsolatok fejlesztését és elmélyíteni az integrációt a határ menti régiókban.
E szerződés megkötése tanúskodik a Franciaország és Németország közötti barátság életerejéről és ismét megerősíti, hogy a két ország közötti kétoldalú együttműködés elmélyítése része annak a közös törekvésüknek, hogy együtt dolgozzanak az Európai Unió megerősítésén.”
Titkos iratok a volt alelnököknél
Már éppen azon csámcsogott megint az amerikai sajtó, hogy Joe Biden amerikai elnök otthonában újabb titkosított dokumentumokra bukkantak, amikor kiderült, hogy Mike Pence indianai házában is vannak ilyenek. A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, gazdasági és nemzetközi üzleti, pénzügyi témákkal foglalkozó, republikánusokhoz húzó konzervatív napilap még csak Bident bírálta:
„Ez arra utal, hogy Biden dokumentumkezelése végső soron nem különbözik annyira Trumpétól. A fő különbség a kettő között az, hogy Trump egyáltalán nem volt hajlandó átadni az általa őrzött dokumentumokat a Nemzeti Levéltárnak. Biden védelmezői erre a különbségre akarnak összpontosítani, aminek következtében az iratok gondatlan kezelését minimalizálják. Ez viszont egy olyan valódi vétség, ami másoknak a karrierjükbe került.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap alapvető különbségeket lát az előző elnökhöz képest:
„Bidennel ellentétben Trump irányította a dokumentumok áthelyezését, személyesen nézte át őket, az idézések ellenére megtagadta a papírok visszaadását, majd megengedte ügyvédjeinek, hogy hamisan állítsák, hogy már nem rendelkezik titkosított dokumentumokkal. Ezen kívül számos nyilatkozatot tett azt állítva, hogy jogában áll megtartani azokat. Könnyű bebizonyítani, hogy »súlyos gondatlanság« az, amit tett, mert ezek a büntetőeljáráshoz szükséges súlyosbító tényezők, például az igazságszolgáltatás akadályozása. Ennek így kell lennie.”
Az amerikai hatóságok most azt vizsgálják, hogyan kezelte Biden és csapata az Obama-elnökség idejéből származó titkosított iratokat, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Újabb hat, minősített dokumentumot találtak az amerikai Igazságügyi Minisztérium munkatársai Joe Biden delaware-i otthonában. Az amerikai elnök ügyvédje, Bob Bauer szerint a lefoglalt iratok egy része Biden 1973 és 2009 közötti szenátori időszakából származik, más részük pedig az alelnöki időszakából, 2009 és 2017 közöttről, az Obama-adminisztráció idejéből. A több mint fél napos házkutatás során Biden némely alelnöki kéziratát is lefoglalták – írja a Reuters.
Az ügyvéd szerint Joe Biden engedélyezte az egész ház átkutatását, ezalatt az elnök nem is volt jelen az otthonában. A kutatás időpontját a nyomozók előre egyeztették Biden ügyvédeivel. Bob Bauer azt nem árulta el, hogy az elnök otthonán belül pontosan hol bukkantak rá az újabb dokumentumokra, a Reuters felidézi, hogy a korábbi titkosított iratokat a garázsban és egy közeli tárolóban találták meg. Novemberben egy washingtoni alapítványi irodából is titkosított dokumentumok kerültek elő.
Az amerikai hatóságok most azt vizsgálják, hogyan kezelte Biden és csapata az Obama-elnökség idejéből származó titkosított iratokat. Donald Trump korábbi amerikai elnök – akinek otthonában szintén titkosított dokumentumok sorát találták meg korábban – kifogásolta, hogy utódjával szerinte a nyomozók kevésbé járnak el szigorúan, a Fehér Ház azonban megjegyezte, hogy Biden együttműködik a hatóságokkal, ezzel szemben Trump ellenállt, egészen az FBI augusztusi fellépéséig.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
