Öreg Anna, a Szabad Polgárok Mozgalmának köztársasági képviselője és a vajdasági bizottság elnöke interjút adott a NIN magazinnak, amelyben elmondta, hogy a legerélyesebben elítéli a fasiszta rombolást, ami Újvidéken történt és a Crni Ovan klub elleni támadást is.
– Az elmúlt egyéves időszakban ez volt a negyedik támadás ez a szórakozóhely ellen. A klub arról ismert, hogy az antifasiszta irányultságú, szabadelvű emberek találkozóhelye. Itt számos humanitárius és alternatív rendezvényre kerül sor, ezért is került az egysíkú gondolkodást követő egyének és csoportok célpontjává. A mi politikánk nulltoleranciát hirdet a fasiszta csoportok irányába és véleményünk szerint Újvidék vezetésének határozottabban fel kellene lépnie ezen jelenségek ellen.
Pontos-e az a megállapítás, miszerint Vajdaság a joghurtforradalmat követően elindult a nacionalizmus útján, ha igen, hogyan történhetett ez meg?
– Vajdaság autonómiájának kérdése már az 1974-es alkotmány óta a szerb „ellenzéki irányultságú ellenzék” nacionalista körei szerint a szerb állam szétverésére irányuló kísérletnek számít. Ez az ellenzéki szalonnarratíva valós történelmi jelentőségét a kilencvenes évek elején kapta meg, Jugoszlávia szétesésével. Ugyanezen körök Milošević nagyszerb projektjének értelmiségi szárnyává és ideológusaivá váltak. Vajdaság autonómiájának eszméje és annak tartományi zászlóvivői elestek az első látásra jóindulatúnak tűnő joghurtforradalom során, ami után az egész volt Jugoszláviában eluralkodott a nacionalista hisztéria. Világossá vált: az egymással szemben álló nacionalizmusok saját egyházaik segítségével készen álltak rá, hogy minden előttük álló akadályt leromboljanak, így aztán a multikulturalizmus törékeny oszlopainak és azon eszméknek a szétverése, amelyekre Vajdaság autonómiája épült, csupán az előszele volt mindannak, ami utána következett.
Hogyan történhetett meg, hogy a tartomány, amely a többnemzetiségű és többvallású együttélés mintapéldája volt, idővel veszélyessé vált a „másság” képviselői számára?
– Abban a pillanatban, amikor a „minden szerb egy államban” elv az állami politika egyik vezérelvévé válik és amikor ezen elv nevében bombázzák Dubrovnikot, Szarajevót és Vukovárt, amikor nálunk, Vajdaságban a félkatonai egységek elkergetnek embereket, csak azért, mert más nemzethez és valláshoz tartoznak, akkor nem csak a többnemzetiségű és többvallású közösség értékei sérülnek, ugyanígy elveszítik jelentőségüket más civilizációs értékek is és eltűnnek. Ebből a sötétségből sajnos még mindig nem tudtunk kikeveredni.
Egyezik-e azzal a meglátással, hogy a vajdasági médiumok és intézmények sokkal erőteljesebb támadást szenvedtek el a szélsőséges nacionalizmus részéről, mint Szerbia más részei, ha igen, miért történt ez így?
– Természtesen egyetértek. Ez éppen azért történt meg, mert az itteni média és intézmények többnemzetiségűek voltak, ezzel pedig veszélyt jelentettek a nacionalista ideológia terjesztésére nézve. El kell ismerni, hogy ezek az intézmények és médiumok tökéletes zsákmánynak minősültek azok számára, akik csak az alkalmat lesték, hogy valami olyasmire tehessék rá a kezüket, ami se a tudásuk, se a képzettségük alapján nem járt volna nekik. Másrészt meg, minden médiumot ellenőrzés alá kellett vonni, hogy az emberekkel, akik a testvériség-egység eszméjén nevelkedtek, elhitessék, hogy a legnagyobb veszély éppen a szomszédjaik és a másik népek részéről leselkedik rájuk. A nacionalizmus vírusa tökéletesen használható mentális fertőzésre olyankor, amikor a hatalom azt szeretné elérni, hogy az emberek ne foglalkozzanak saját mindennapi problémáikkal, a rossz életszínvonallal, az inflációval, a szegénységgel… és akkor a leghatékonyabb, ha a bűnözést és a korrupciót kell elfedni.
Hogyan folytatódott a vajdasági sokszínűség felszámolása Slobodan Milošević bukása után és kinek felel meg a megosztott Vajdaság?
– Úgy tűnik, Szerbia számára komoly nehézségeket okoz, hogy valóban demokratikus országgá váljon, ezzel együtt pedig az autonómiát a hatalom mindig veszélyként éli meg, mert az a központi vezetést korlátozza, amely pedig egyedüli és domináns szeretne lenni. Sajnos, az autonómia kérdésével őszintén senki sem foglalkozott az október 5-e utáni időszakban sem. Szerbia az elmúlt tízéves időszakban a populizmus térnyerésével szembesül, amely mindenféle különbözőséget bagatellizálni igyekszik. Ilyen feltételek mellett pedig az autonómia elképzelését teljesen hétköznapi, megélhetési okokból adták fel azok a pártok, amelyek addig annak élharcosai voltak. Így jutottunk el ahhoz a szégyenteljes állapothoz, ami azonban korántsem véletlenszerű, hogy Vajdaság a fasiszta eszmék és csoportok keltetője lett. Mindennemű potenciálunkat elfojtják, legyen az demokratikus, európai, gazdasági vagy kulturális. Szisztematikusan és szándékosan Vajdaságot autonóm tartományból „Szerbia északi” részévé változtatták.
Miért szegényedett el Vajdaság ennyire 1990 óta és miért menekülnek innen az emberek?
– Az egész ország sorsában osztozunk: az emberek nem csak Vajdaságból, egész Szerbiából menekülnek. Ezt a térséget egykoron „a Balkán éléskamrájának” nevezték, mára egy pusztasággá vált, a hatásköreit felszámolták, az intézmények leépülése pedig egész Szerbiában hasonlóan zajlik. Mi, a Szabad Polgárok Mozgalmában tisztában vagyunk vele, hogy Szerbiát regionalizálni kell, mert csakis így lehetne tartós megoldást találni azokra a gazdasági és lényegi problémákra, amelyeket a központosított állam okozott nekünk. A regionalizáció végre felszabadítaná Belgrádot a szeparatizmustól való félelemtől, a régiók pedig saját valós szükségleteik szerint fejlődhetnének, ahelyett, ami most van, hogy várják a kegyelemkenyeret a „központból” és meghatározzák a jövőjüket. Hogy világosan fogalmazzak: csakis így lehetne megakadályozni, hogy a város, amely 18 éve ivóvíz nélkül van, az államtól egy gumigyárat kapjon ajándékba. Vagyis: ne igyatok, ne lélegezzetek, de kaptok havi fizetést – ez a központi hatalom üzenete. Számunkra ez elfogadhatatlan. Tekintve, hogy ez nem csak gazdasági vagy állami kérdés, hanem elsősorban demokratikus, külön figyelmet fordítunk a decentralizációra. Azt szeretnénk, ha a hatalom minél közelebb lenne a polgárokhoz és véletlenül se azt, hogy Újvidék az legyen Vajdaság többi része számára, ami most Belgrád Újvidék számára. Ezzel véget vethetnénk a jelenlegi helyzetnek, amikor Szerbia lakosainak többsége napi harcot vív a puszta megélhetésért. Ez az ország a rezsimmel együttműködők államává vált, ahol a többiek számára lényegében nincs hely. Ha olyan országban szeretnénk élni, ahonnan nem menekülnek el az emberek, mint rengeteg nemzettársam, akik magyarként EU útlevelet kaptak és ezt arra használták fel, hogy elköltözzenek, el kell kezdenünk egy észszerű és demokratikus társadalom felépítését, amely nem csak a területekkel foglalkozik, de gondoskodik az emberekről is.
Jellemző-e az a fajta demográfiai tervezés, ami Milošević idejében működött?
– Olyan formában, mint akkor, nem, a kilencvenes években a háború elől menekülő lakosság telepedett itt le. Véleményem szerint az etnikai jellegű betelepülés helyére a gazdasági lépett.
Mindez mennyire van összefüggésben a szélsőjobboldal erősödésével Újvidéken és Vajdaságban?
– A szélsőjobboldal a hatalom ellenőrzése alatt áll. A hatalom szükség esetén előhúzza őket az ingujjából figyelemelterelési céllal, feszültségkeltés, vagy leszámolás miatt, illetve általános bizonytalanság és félelemkeltés miatt. Ők parancsa működnek, szükség szerint.
Mennyire kell Vajdaságnak „szerbbé válnia”, hogy megszűnjenek a támadások a másként gondolkodók és a másmilyenek ellen? Egyáltalán lehetséges ez?
– Különbségek mindig lenni fognak. Teljesen mindegy, hogy ezek a különbségek a bőrszínre, a nemzeti hovatartozásra, a hagyományápolásra, a vallásra, a szexuális irányultságra vagy a politikai támogatásra vonatkoznak… ezek mindig lenni fognak. Az a lényeg, hogy ezek miatt ne engedjük meg a társadalom megosztottságát. Ezért kell leváltatunk ezt a hatalmat, mert a másként gondolkodók elleni támadások csak akkor fognak megszűnni. Ha olyan légkört teremtünk, ahol mindenkinek joga van különbözni, ez többé nem lesz probléma. Ezt a Szerb Haladó Párt egész biztosan nem fogja megtenni, hiszen a hatalmukat éppen erre alapozták.
Ki és milyen módon bátorítja és erősíti a neofasiszta csoportokat Újvidéken, honnan erednek ezek?
– Azt hiszem, ez jó ideje világos mindenki számára. Azok, akik a Szerb Radikális Pártban kezdték pályafutásukat.
Hogyan lehetséges, hogy mindig ugyanazok a személyek és intézmények a támadások célpontjai, az elkövetők pedig nevetségesen enyhe büntetéseket kapnak, vagy pedig megkegyelmeznek nekik?
– Az, hogy az ügyészség szemet huny az ilyen incidensek felett csak újabb bizonyítéka annak, hogy a szélsőjobboldal a hatalom meghosszabbított keze.
