A napokban befejeződött Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia a nyugati egység demonstrációja volt: Ukrajnának addig kell segítséget kapnia, amíg szüksége van rá. Ezen a legrangosabb biztonságpolitikai eseményen, amelyen a legtöbb EU- és NATO-tagállam képviselteti magát, magyar képviselő az idén nem vett részt, és az oroszokat sem hívták meg – átlapoztuk a világsajtót Oslótól Moszkván át Szingapúrig és New Yorktól Frankfurton át Tokióig.
A G7-csoport külügyminiszterei a biztonságpolitikai konferencia peremén tartott találkozójukkal példát mutattak – írja a tokiói Yomiuri Shimbun című közép-jobboldali konzervatív napilap:
„Nem sokkal az ukrajnai orosz invázió évfordulója előtt a külügyminiszterek egységükről tanúskodtak. A háború vége még nem látszik. Különösen Európában és az Egyesült Államokban szenvednek az emberek a magas inflációtól. Az ukrajnai emberek megsegítésére való hajlandóság csökken. Ennek ellenére Oroszország nem hozhatja magát jobb helyzetbe, például a szankciók enyhítésével. Fontos, hogy a G7-csoport demonstrálja egységét Oroszországgal szemben. Harris amerikai alelnök aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Peking elmélyíteni kívánja kapcsolatait Moszkvával. Kínának meg kell felelnie nagyhatalmi kötelezettségeinek.”
Mi lesz Oroszországgal és Ukrajnával? – teszi fel a kérdést a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:
„Kína most először jelezte a Nyugatnak, hogy »tárgyalásokat« fontolgat a harcok befejezésére. Hogy pontosan mire gondol, az még teljesen nyitott. Úgy tűnik, Peking azt fontolgatja, hogy Moszkvát fegyverekkel látja el. Mindenesetre: tárgyaljanak egymással. Borrell külpolitikai főképviselő szerint az EU jelentős közös újrafegyverkezés előtt áll. Macron francia elnök pedig világossá tette, hogy senki sem akarja tönkretenni Oroszországot, de Putyinnak vereséget kell szenvednie Ukrajnában. Nem úgy néz ki, hogy egyhamar megjön a béke.”
A prágai Právo című, a cseh Szociáldemokrata Párthoz közelálló napilap Kína szerepét vizsgálja:
„Stoltenberg NATO-főtitkár rámutatott, hogy egy orosz győzelem arra ösztönözheti Pekinget, támadja meg Tajvant. Amikor azonban Kína látja, hogy Oroszország mekkora árat fizet az agresszióért, megkérdőjelezhető, megéri-e egy támadás. De ez az üzenet nem erősítheti meg Peking konfliktussal szembeni »pozitív semlegesség«-politikáját. Az EU-nak és a NATO-nak most arra kell fordítania figyelmét, hogy Kína hajlandó legyen részt venni a konfliktus rendezésében – jelentette be Vang Jí kínai vezető diplomata Münchenben. Február végén Peking állásfoglalást akar kiadni a konfliktus politikai rendezéséről.”
A szingapúri Lianhe Zobao című Peking-párti, baloldali napilap Kína és az USA kapcsolatát elemzi:
„Egyrészt a Fehér Ház nyomás alá akarja helyezni Pekinget azzal, hogy elszigeteli. Másrészt Peking gazdasági együttműködési vágyát arra használják fel, hogy ne tasztísa Kínát teljesen Moszkva oldalára. A Nyugat számára abszolút tabu minden kínai fegyverszállítás Oroszországnak. Ez az üzenet egyértelmű. De Peking számára ez nehéz egyensúlyozást jelent, hisz Moszkvának szüksége van Pekingre.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap kockázatokat lát a Kínával való szorosabb együttműködésben, és éberségre figyelmeztet:
„Az Egyesült Államok kormánya továbbra is kész együttműködni Kínával olyan kihívásokban, mint az éghajlatváltozás és az észak-koreai konfliktus. Ennek ellenére az USA nem tesz közvetlen engedményeket Pekingnek. Az amerikai kormány kész újraindítani a kapcsolatokat, de nem Peking feltételei szerint. A müncheni biztonságpolitikai konferencia tanulsága az kell legyen, hogy a Kínával való együttműködés – már csak az együttműködés érdekében is – nagy kockázatokat rejt magában. Peking zökkenőmentes kapcsolatokkal próbál csábítani, hogy elvonja a figyelmet a növekvő agressziójáról. Az Egyesült Államoknak nem szabad bedőlnie ennek.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer-díjas napilap elemzése szerint:
„Az Egyesült Államok kapcsolata Kínával nem áll jól, ha egyáltalán még létezik. Bár a két ország továbbra is szilárd kereskedelmi partner, a kapcsolataik az elmúlt évtizedek egyik mélypontján állnak. A kínai kémballon Amerika feletti észlelése súlyosbította ezt a válságot.”
Az amszterdami de Telegraaf című legnagyobb példaszámban megjelenő holland napilapnak ez a véleménye:
„Az Egyesült Államok régóta vádolja Kínát Oroszország támogatásával, és legalább egy távolságtartó álláspontot követel Pekingtől. De ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok azzal vádolta meg a kínaiakat, hogy fegyvereket akarnak szállítani Moszkvának. A kínai és amerikai diplomáciai képviselők közötti hideg megbeszélések a müncheni biztonságpolitikai konferencián, amelyet az ukrajnai háború uralt, jól illusztrálják a két ország közötti kapcsolatok további elhidegülését.”
A lisszaboni Correio da Manha című bulvárlap szkeptikusan szemléli Kína békekezdeményezését az orosz agresszió befejezésére:
„Az elvárások nem túl nagyok. Kína lehet az egyetlen ország a világon, amely elegendő befolyással rendelkezik ahhoz, hogy megállítsa a Kreml főnökét, Putyint. De Kína idáig megtagadta ennek a befolyásnak a felhasználását, így a konfliktus elhúzódik – minden pusztítással és szenvedéssel, amit ez az ukrán nép számára jelent. Egy év után lesz még ideje Hszi Csin-pingnek, hogy jóvá tegye, amit elkövetett? A jó határozatok és a féltucatnyi szép, de üres kifejezés, mint a »védjük a békét« vagy »biztosítjuk a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartását«, nem elegendőek a háború befejezéséhez.”
A moszkvai Rosszijszkaja Gazeta című, az orosz kormány tulajdonában lévő napilap szerint a müncheni biztonságpolitikai konferencia egy informális NATO-csúcs volt:
„Ez az esemény, amely az európai biztonsági kérdésekről folytatott eszmecsere párbeszédének platformjaként tekinti magát, soha nem volt tényszerű vagy semleges. Wolfgang Ischinger vezetése alatt azonban még megvolt a »másként gondolkodás joga«. Bár már akkor is felszólalt az USA számos kelet-európai szövetségese, akik elutasítottak minden geopolitikai kompromisszumot. De az új elnök, Christoph Heusgen vezetése azért érdekes, mert a korábban meglévő »álcázóhálókat« is eltávolították.”
Norvégia vezető szerepet játszhat Ukrajna virágzó nyugati demokráciává válása felé vezető úton – írja az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja, hozzátéve:
„2014 óta Ukrajna csodálatra méltóan gyors lépéseket tett az uniós normákhoz való igazodás felé. Az EU vezető országai azonban továbbra is megkérdőjelezik Ukrajna azon képességét, hogy az Unió jól működő tagjává váljon. E kétségek közül sok indokolatlan, de nem mindegyik. Mindenki felismerte azonban annak a veszélyét is, ha Ukrajna örökké a váróteremben marad anélkül, hogy jutalmat kapna erőfeszítéseiért. Elvégre a demokratikus Európában szilárdan lehorgonyzott Ukrajna mindannyiunk érdeke.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a Bundeswehr – Pistorius német szövetségi védelmi miniszter által bejelentett – újrafegyverkezésével foglalkozik. Pistorius már bebizonyította, hogy vezetőképes, írja a lap:
„Ahhoz, hogy »hős« legyen, Pistoriusnak mindenekelőtt pénzre van szüksége. Március közepén a kormánynak tárgyalásokat kell folytatnia 2024 és a következő évek költségvetéséről. Münchenben azt hallották, hogy jelentősen meg kell emelni a német védelmi költségvetést, hogy Németország sürgősen új harckocsikat, tarackokat, légvédelmi rendszereket és mindenekelőtt lőszert vásárolhasson. 8-10 milliárd euróval többről van szó, mint az eddig rendelkezésre álló csaknem 50 milliárd. Pistoriusnak meg kell győznie kollégáit a kabinetben, hogy mondjanak le más kiadásokról a Bundeswehr javára. Ez azonban nehéz lehet. És az FDP-s Christian Lindner pénzügyminiszter hallani sem akar az adóemelésekről.”
Végül pedig lássuk a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap álláspontját a konferenciáról. A lap szerint ez „üzenet volt Putyinnak”:
„Zelenszkij ukrán elnök a müncheni biztonsági konferencián felidézte, hogy tavaly, amikor még szabadon utazhatott a bajor fővárosba és tábori szürke zubbony helyett öltönyt viselt, nem tapasztalt egységes támogatást hazája iránt. A konferenciára néhány nappal az orosz támadás előtt került sor, és inkább csak az amerikaiak figyelmeztettek a háború veszélyére. Ezzel szemben Európában, főleg Németországban sokan nem tudták, vagy nem akarták helyesen értelmezni a moszkvai mennydörgés dübörgését.
Ez minden tekintetben a múlté, Oroszországot már meg sem hívták az idei konferenciára. Blinken amerikai külügyminiszter találóan úgy foglalta össze a nemzetközi helyzetet, hogy Putyinnál senki sem tett többet a NATO megerősítéséért. A konferencia a hidegháborúhoz hasonlóan elsősorban a transzatlanti egység demonstrálását szolgálta, ázsiai, afrikai és latin-amerikai vendégek ellenére. Az általában felhangok és fenntartások nélkül előadott üzenet ez volt: támogatjuk Ukrajnát, amíg csak szükséges. Münchennek jeleznie kell, hogy az idő nem a Kreml oldalán áll, ahogy Harris amerikai alelnök fogalmazott. Egy Putyinhoz hasonló taktikussal szemben, aki mindig az ellenfél gyengeségeit keresi, ez fontos gyakorlat, még akkor is, ha a nyugati koordináció természetesen az elmúlt hónapokban nem mindig ment zökkenőmentesen.
A házigazda Németország szokatlan szerepben találta magát. Egy évvel a »fordulópont« után, amelyben sok szövetségesnek az volt a benyomása, hogy a németeket továbbra is a védelem vadászatára kell meggyőzni, a szövetségi kancellárnak most Münchenben fel kellett szólítania a partnereket, hogy szállítsanak harckocsikat Ukrajnának; a védelmi miniszter pedig lőszert és pótalkatrészeket gyűjtött a tervezett lengyel harckocsizászlóalj számára.
[…] Münchenben gyakran elhangzott, hogy Putyin nem várt erős reakciót a Nyugattól. Valójában Oroszország politikai, gazdasági és katonai visszaszorítása mindent figyelembe véve jobban ment, mint azt egy évvel ezelőtt sokan gondolták. Ez azonban eddig nem volt elég ahhoz, hogy Putyint meghátrálásra bírja. Nem csak a részleteken múlik, hogy a konferencián bejelentett kínai béketerv képes-e megmozgatni a dolgokat. Peking számára ez a Nyugattal fennálló erőviszonyokról is szól. Putyin Kína értékes szövetségese, egyre inkább függ tőle az USA-val vívott stratégiai versenyben, amelyet durva hangok és figyelmeztetések tarkítottak Münchenben, annak ellenére, hogy Blinken találkozott Vang Jível [a Kínai Kommunista Párt külügyi bizottságának igazgatójával]. Vang felhívása az európaiakhoz, hogy dolgozzanak a háború befejezésén, egyben kísérlet volt arra, hogy éket verjen a nyugati táborba.
Münchenben gyakran felvetették, hogy meddig tart még ez a háború, de ritkán válaszoltak rá. Zelenszkij volt az egyetlen, aki idei ukrán győzelemről beszélt. A többiek többsége, köztük Scholz is, hosszabb konfliktusra készül. Blinken nem is lát sok reményt egy esetleges tűzszünetre, mert Putyin soha nem fog tárgyalni az általa meghódított területről, és minden szünetet felhasznál arra, hogy felkészüljön újabb támadásokra. Ez valójában a Kreml B-tervévé válhat.”
A 2023-as Müncheni Biztonságpolitikai Értekezlet résztvevői Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt hallgatják videón (Fotó: Lennart Preiss/ORCC/Beta)
