Fábián Ákost, a magyarkanizsai Potisje Birkózó Egyesület és a Vajdasági Birkózóakadémia női tagjainak edzőjét immár harmadjára választották meg az év edzőjének, ennek ellenére nem hisz abban, hogy minden gyerek, aki sportolni kezd, versenysportolóvá kell, hogy váljon, és azt sem gondolja, hogy az edzőnek kell keménynek lennie ahhoz, hogy az adott sportoló a lehető legmagasabb szintig eljusson. Hisz azonban a szorgalmas mozgásban, a sport iránti szeretetben, és, hogy minden gyermeknek elsősorban egészséges, rendes fiatalnak kell lennie, s csak azután kell megpróbálnia sikeres sportolóvá válni. Tehetségekről, anyagi háttérről, szülőkről, sportolókról beszélgettünk.

Mikor kezdtél el gyerekekkel foglalkozni?

– 2005-ben kezdtem el gyerekekkel foglalkozni, mint segédedző. A pályafutásomat Újhelyi László mellett kezdtem, akiről köztudott, hogy ő teremtette meg Magyarkanizsán a birkózás alapját és ezzel együtt egy legendás edző is vált belőle. A kétezres évek elején mindenki, aki lement a klubba, tőle tanult meg birkózni. Több, sikeres és ma már befutott sportoló került ki a keze alól, ilyen volt többek között a nemrégiben világbajnokká vált Nagy Szebasztián is. Nagyon megtisztelő, hogy mellette indulhattam el az úton, ahol a második lépes az volt, hogy 2009-ben diplomát szereztem Újvidéken és egy darabig, Újelyi Laci bácsi nyugdíjba vonulása után én vezettem a klubbot. Ám ez egy idő után azonban már nem volt összeegyeztethető a munkámmal, így átadtam a stafétabotot Újhelyi Sándornak, én pedig maradtam edző, méghozzá a lányok körében.

Hogyhogy?

– Több oka is volt, az egyik, hogy a lányaim birkózni kezdtek, és velük egyidőben akadt még pár kislány, akit elkezdett komolyan érdekelni ez a sport, így a Birkózó Egyesületben igény mutatkozott arra, hogy útjára induljon egy női tagokkal bíró csoport. A másik pedig, hogy ennek a csoportnak az élére kellett egy olyan edző, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy elsajátítsa a szabadfogás rejtelmeit. Ugyanis míg a férfiaknál két fogásnem van, a kötött fogás és a szabadfogás, addig a nőknél csak az utóbbi fogásnem létezik. Ez azonban nagyon speciális, így nekem több képzésen és edzőtáborban is részt kellett vennem ahhoz, hogy a lehető legjobb módon adjam át a megfelelő technikát a lányoknak. Én pedig örömmel vállaltam ezt a feladatot, és egyben kihívást, azt remélve, hogy ezzel a saját gyermekeim sportpályafutását is segíthetem.

Milyen korú lányokat edzel?

– A női birkózás Szerbiában felfelé ível, ami azt is jelenti, hogy Magyarkanizsán is egyre több kislányt érdekel ez a sport, korosztályonként ketten-hárman vannak egy csoportban, ez azt jelenti, hogy a hat-nyolc éves korúaktól, a húsz éves korúakig mindegyikükkel én foglalkozom. Az, hogy két éve a város ad otthont a Vajdasági Birkózóakadémiának pedig külön öröm, és számomra ugyancsak megtisztelő, hogy ott is én lehetek a női birkózó szakág edzője. Itt ifikkel és juniorokkal foglalkozom, vagyis a 15 és 20 év közöttiekkel, akiknek napi két edzést tartok, és összesen 12-en vannak.

Mit csinál egy edző, ha azt látja, hogy az adott gyereknek nem való az a sport, amit űz vagy űzni szeretne, jelen esetben a birkózás?

– Én azt kell, hogy mondjam, hogy az edzőtársaimmal együtt nagyon szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a birkózás egy olyan sport, ami nem csak akkor jó és nyer értelmet egy gyerek életében, ha versenyszinten űzi. Az elsődleges cél ugyanis nem más, mint, hogy űzze, szeresse, legyen tőle több, egészségesebb, kreatívabb, kitartóbb. És, hogy ha ez mind megvan, akkor elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy érdemes-e őt versenyre küldeni, érdemes-e belőle élsportolót nevelni. Ha viszont ez fordítva történne, és minden gyerekből előbb élsportolót nevelnénk, lehet, hogy belőlük soha sem lenne egészséges, jó ember. Nincs tehetségtelen gyermek, mindegyik a maga módján jó valamiben. És talán a birkózás, mint sport az egyik legkiválóbb példa erre. Itt ugyanis mindenki a maga súlyához mérten, a maga adottságaival, alkatával és korosztályával szemben léphet szőnyegre és szerezhet sikerélményt, ami nagyon fontos.

Mi van akkor, ha az adott gyermek tehetséges, viszont a szülők nem annyira tehetősek?

– Azt szokták mondani, hogy a birkózás a szegény gyerekek sportja. Talán ezt bizonyítja az is, hogy Vajdaságban még mindig nagyon sok olyan klub működik, ahol nem kell fizetni tagsági díjat, Magyarkanizsán ennek az ára ugyan 300 dinár/hónap, ám nagyon sok mindenben támogatja a Birkózó Egyesületet az Akadémia, gondolok itt a felszerelésekre, a megmérettetések megszervezésére, vagy épp a versenyekre való eljutásra. Így aztán azok a gyerekek is ugyanolyan eséllyel indulnak, akiknek nem annyira tehetősek a szüleik, mint, akiknek a szüleik jobb módúak és több mindent meg tudnak adni a gyerekeiknek. Azt gondolom, hogy a szülői támogatás, biztatás minden esetben a legfontosabb, anyagiaktól függetlenül.

Néhány napja osztották ki Magyarkanizsán az Év Sportolója díjakat, az eseményen emellett a legeredményesebb csapatokat és edzőt is elismerésben részesítették, de a legjobb klubot is díjazták. Sőt az idei évben különdíjak is kiosztásra kerültek. A rendezvényen te minősültél a legjobb edzőnek.

– Így van, nagyon örültem neki, ugyanis ez volt a harmadik alkalom, hogy ilyen elismerésben részesülök, amiért nagyon hálás is vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kollégáim ne lennének jók, sőt szeretném kiemelni, hogy nagyon sok jó edzőtársam van a városban, a birkózó klub falain kívül is. Ebben az esetben viszont az volt a mérvadó, hogy melyikünk versenyzője bizonyult jobbnak, hozott több, magasabb szintű eredményt a tavalyi évben.

Te milyen edző vagy?

– A fegyelmet, ami egy küzdősportban elengedhetetlen, megkövetelem, emellett őszinteséget várok a lányoktól és szorgalmat. Igyekszem őket mindenben támogatni, amiben férfi edzőként támogatni tudom. Nem titok azonban, hogy én nem hiszek abban, hogy egy edzőnek keménynek kell lenni, szerintem minden sportoló saját magával szemben kell, hogy elég kemény legyen ahhoz, hogy a kitűzött céljait el tudja érni. Az edző csak az utat mutatja, ami jó esetben sikerhez vezet.

Könnyebb megtalálni a közös hangot velük úgy, hogy neked is két lányod van, és mind a kettő magas szinten űzi ezt a sportot? Azt gondolnám, hogy ennek köszönhetően elsősorban apaként sokkal jobban ismered és egyben át is érzed, hogy min is mennek keresztül például egy felkészülési időszakban.

– Sokan azt hiszik, hogy a lányok sokkal kevesebb erőt és energiát képesek belefektetni egy-egy edzésbe, megmérettetésbe, mint a fiúk, pedig ez nem így van. Kőkemények, sérülten, gyakran könnyeket hullatva is szőnyegre lépnek. Sokkal nagyobb a türelmük, a fájdalomküszöbük, ennek ellenére persze ők mindig is nők maradnak, a maguk kis gondjukkal, bajukkal együtt, amit én nem feltétlenül szeretnék helyettük, vagy velük együtt megoldani, pláne, ha nem is vagyok kompetens az ügyben. Ilyen, és ehhez hasonló szituációkban nyújt nekik segítséget a pszichológus, akit az ő mentális egészségük megőrzése érdekében alkalmazunk.

Hadd érdeklődjek Anna lányod és a közötted lévő viszonyról, hiszen elsősorban az édesapja vagy s csak ezután az edzője. Ez, egy speciális helyzet.

– Ez így van, amikor Anna eldöntötte, hogy birkózni kezd, én is, mint minden szülő azt szerettem volna, ha sikeres lesz benne. Sokszor sokkal keményebb voltam vele, mint a többiekkel. Többet vártam el tőle, erőteljesebben szóltam rá, ebből adódóan pedig nagyon sok konfliktus alakult ki közöttünk, aminek a vége sírás lett. De ő sem rejtette véka alá a véleményét, mindig megmondta, hogy mit gondol rólam, mint edzőről. Az edzőtáborok, a versenyek viszont idővel összekovácsoltak bennünket. Ezt aztán a tavaly elért eredménye is jól tükrözi, ugyanis ezüstérmet nyert az U23-as birkózó Európa-bajnokságon, amellyel történelmi sikert ért el, hiszen szerb színekben versenyző női birkózó korábban még sosem szerzett érmet ebben a korosztályban. És nem volt ez másként a kisebb lányommal sem, aki ugyancsak a maga korosztályában nagyon eredményes birkózó.

Zárásképp, oszt meg kérlek, hogy mi a mottód, hitvallásod, ha van ilyen?!

– Hiszek abban, hogy a birkózószőnyeg olyan, mint Aladdin repülő varázs szőnyegje: bármerre képes elrepíteni a világban, ha mindent megteszel azért, hogy sikeresen megállj rajta. A legjobb példa erre, ugyancsak a szemünk előtt felcseperedett, megannyi díjat bezsebelt és a világot bejárt Nagy Szebi.

Fábián Ákos az év sportolója díjjal (Fotók: Puskás Károly)