Csökkent a menekült-befogadási hajlandósága Európában; a kínai Országos Népi Gyűlés fontos döntéseket hozott; Macron a nemzetgyűlés szavazata nélkül is nyugdíjreformált; a Silicon Valley Bank csődje újra megijesztette a világot; Ausztrália angolszász atom-tengeralattjárókat vásárol – átlapoztuk a világsajtót Európaszerte, valamint a New York–Sydney–Tokió „háromszögben”.

Elég a menekültekből?

A brüsszeli de Standaard című flamand kereszténydemokrata napilap azokat a problémákat kommentálja, amelyekkel sok közösség szembesül a menekültek befogadása során:

„Nincs elég személyzet. Nincs megfelelő szállás. Nincs állami támogatás. Számos közösségben meredeken csökkent a hajlandóság a menekültek befogadására. Ez nem meglepő. […] Azt az energiát, amelyet egy polgármester a kétségbeesett afgánokra vagy az üldözött kongóiakra áldoz, nem tudja ugyanakkor a saját népének biztosítani. Egy helyi önkormányzat erős elkötelezettsége a menekültek iránt vonzó lehet a választók nemzetközi szolidaritást támogató csoportja számára, de nagy a kockázata annak, hogy egy sokkal nagyobb réteg nem fogja különösebben értékelni ezeket az erőfeszítéseket. […] Már alig beszél valaki arról, ami igazán fontos: a rászoruló emberek megsegítése. A problémát nem könnyű megoldani, ez egyértelmű. De ha mindannyian elhisszük, hogy megoldhatatlan, és még csak egy ujjunkat sem mozdítjuk meg, hogy segítsünk nekik, akkor ez az emberi ridegségre utal, amely remélhetőleg nem úgy tüntet fel minket, ahogyan mi valójában vagyunk.”

A madridi La Vanguardia című közép-liberális, monarchista napilap az angol menekültügyi törvények tervezett szigorításáról ír:

„Sunak (miniszterelnök) ezzel az intézkedéssel az angol déli partok lakóinak növekvő elégedetlenségére reagál. És valószínűleg a jövő évi választásokra is szemez, hiszen a felmérésekben a konzervatívok húsz százalékponttal maradnak le a Munkáspárt mögött. Sunak bejelentésére azonban az első reakciók többnyire negatívak voltak […] A kritikusoknak pedig igazuk van. Mert ha Sunak terve megvalósul, még a brit partokra jogos védelemigénnyel érkező menekültek sem kérhetnek menedékjogot. Az Egyesült Királyság igen kevés szolidaritásról tanúskodik, amikor szemet huny a segítséget kérők előtt, mert ezek biztonsága valós veszélyben van.”

Még több hatalom Hszi Csin-ping kezében

Egyetlen küldött sem merészelte ellenezni, hogy Hszi Csin-ping megkapja a harmadik államfői mandátumot is, Putyin pedig az elsők között gratulált neki – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Vlagyimir Putyin az elsők között gratulált […] Hszi Csin-pingnek harmadik államfői mandátumához. »Kedves barátom!« – írta neki az orosz elnök. Oroszország nagyra értékeli Hszi személyes hozzájárulását a két ország közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. A legfontosabb regionális és nemzetközi kérdésekben minden bizonnyal folytatódik az együttműködés kettőjük között. A kínai állami média kiemelten számolt be a moszkvai gratulációról. Ez mutatja, mennyit változott Kína külpolitikája Hszi hatalomra kerülése óta. Amikor tíz évvel ezelőtt először választották meg államfőnek Hszi Csin-pinget, feltűnő módon számolt be a kínai sajtó arról, hogy Barack Obama amerikai elnök nem vesztegette az idejét arra, hogy személyesen gratuláljon Hszinek telefonon.

[…] Az államfő és a pártelnök a napokban egyértelművé tette, hová akarja vezetni az országot a jövőben. Az Egyesült Államokkal vívott nagyhatalmi konfliktus túlélése érdekében Kínának a korábbinál jobban kell függetlenítenie magát a nyugati csúcstechnológia importjától. A tudomány és technológia irányítását ezért a jövőben a párt alá kell rendelni. Hszi arra buzdította a magáncégeket, hogy viselkedjenek hazafiasan. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy ezeknek a magáncégeknek inkább a párt prioritásainak kell alávetni magukat, mint a piacnak. Fel kell gyorsítani a fegyveres erők modernizációját. Hszi a korábbiaknál egyértelműbben ellenségnek nyilvánította Amerikát. Azzal vádolta Washingtont, hogy Kínát »teljes mértékben elszigeteli, bekeríti és elnyomja«. Az »elszigetelés« alatt az amerikai exportkorlátozásokat érti, amelyek megnehezítik Kína számára a legújabb félvezetők és mesterséges intelligencia technológiák elérését. A »bekerítés« pedig az amerikai katonai szövetségekre és a velük történő együttműködésre utal Ausztráliával, Nagy-Britanniával, Japánnal, a Fülöp-szigetekkel és Tajvannal.”

Harmadik elnöki mandátumra kapott megbízást Kína régóta legnagyobb hatalmú vezetője. Az ország gazdasága azonban gondokkal küzd, és a mélyponton lévő kínai-amerikai kapcsolatok is akadályozhatják tervei megvalósítását, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Az inkább ceremoniális szereppel bíró parlament, a közel háromezer fős Országos Népi Gyűlés (ONGY) egyhangúlag nyomott pecsétet Hszi Csin-ping harmadik elnöki ciklusára, miután tavaly októberben újabb öt évre megválasztották őt a Kínai Kommunista Párt és a hadsereg élére is. A kínai vezető, aki közeli szövetségeseit ültette be minden fontos posztra, régóta teljhatalommal bír, az elmúlt időszakban mégis nehezen boldogult néhány kihívással, például a zéró-COVID politikája miatt kirobbant tüntetésekkel. A szigorú járványügyi korlátozások hirtelen feladása miatt pedig megszámlálhatatlanul sokan vesztették életüket.

Ezeket a kérdéseket azonban kerülték a héten a népi gyűlés nagy figyelemmel kísért idei ülésszakon, ahol a hét végén Hszi szövetségesét, Li Csiangot miniszterelnökké nevezik ki, a világ második legnagyobb gazdaságának irányítójává. A parlament pénteken elfogadta a kormányzati intézményeknek a hét elején bemutatott reformjait, 5 százalék körüli – az elmúlt évtizedek egyik legalacsonyabb – éves növekedési célját tűzte ki a védelmi kiadások 7,2 százalékos emelése mellett.

A Mao Ce-tung diktatórikus uralma által megsebzett Kína évtizedek óta kerülte az egyszemélyi uralmat, emiatt Hszi elődjei, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao is lemondtak az ország éléről tíz év után. Hszi azonban 2018-ban eltöröltette ezeket az időkorlátokat, így – ha egészsége kitart – ő lehet majd a modern Kína leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője.”

Heves tiltakozások ellenére is: francia nyugdíjreform

Feszült hangulatú tömegtüntetés kezdődött Párizsban és több franciaországi nagyvárosban csütörtökön, azt követően, hogy Emmanuel Macron kormánya a francia alkotmány 49.3-as cikke alapján kihirdette a vitatott nyugdíjreform elfogadását. De ezt megelőzően a párizsi Libération című, Jean Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap arról írt, hogy az elnök és kormánya már egy ideje ingadozik:

„Taktikai tétovázása, homályos érvelése és maró kommunikációja az első naptól fogva azt az érzést keltette, hogy a kormány 64 évre akarja ugyan emelni a törvényes nyugdíjkorhatárt, de nem tudja, hogyan valósítsa meg ezt a tervet. Paradox módon a szakszervezetek is tétováznak. A demonstrálók történelmi mozgósítása ellenére helyzetük nem éppen kényelmes. Hogyan kell kezelni azt a sikert, amely eddig semmit sem változtatott? Az emberek bizonytalanok, hogy töretlenül utasítsák-e el a reformot, vagy fatalisztikusan fogadják-e azr el.”

Macron lemondta a nyugdíjreformról szóló parlamenti szavazást, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Emmanuel Macron francia elnök csütörtökön úgy döntött, hogy a nyugdíjküszöböt a 64. életévre emelő javaslatot a nemzetgyűlés zárószavazása nélkül valósítja meg. A nemzetgyűlési szavazás sikertelensége esetén ugyanis a »pénzügyi és gazdasági kockázatok« túl nagyok lettek volna – áll az Elysée Palota jelentésében. Franciaország az egyik legeladósodottabb uniós ország. Párizsban ezrek tiltakoztak Macron döntése ellen. Más városokban is utcára vonultak az emberek. A szakszervezetek újabb tiltakozást jelentettek be.”

Nem kell több bankot menteni

A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális-centrista napilap a Silicon Valley Bank csődje utáni helyzetet vizsgálja:

„Már megint itt van ez a helyzet. Az Egyesült Államok kormánya megmenti a bankszektort, és az amerikai embereknek, akik túl sokszor nézték ezt a műsort, minden okuk megvan a dühre. […] De a Silicon Valley Bank felemelkedésének és bukásának részletei lehangolóan ismertek. A bank nagy kockázatokat vállalt a gyors növekedés érdekében, pénzt gyűjtött és különféle startup technológiai vállalkozásokba fektetett be; részvényesei ujjongtak, a könyvvizsgálók és a szabályozók pedig nem avatkoztak be. […] A politikai döntéshozóknak – az Egyesült Államok Kongresszusában, a Pénzügyminisztériumban és a Jegybankban – kötelességük elmagyarázni az amerikai közvéleménynek, hogyan fajultak a dolgok idáig. […] Erre a mentőcsomagra azért van szükség, mert a kormány nem fordított elég figyelmet az esetre. A döntéshozóknak őszintének kell lenniük ezekkel a hibákkal kapcsolatban, és tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen lépéseket kell tenniük, hogy elkerüljék azok megismétlődését.”

Ezzel kapcsolatban a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap a múltbeli válságokra emlékeztet:

„Joe Biden elnök helyesen reagált beszédében: garantálta a magánszemélyek és cégek betétjeit anélkül, hogy ezt az adófizetők terhére tette volna. És arról is biztosított, hogy az állam nem fogja kártalanítani a részvényeseket és a kötvénybefektetőket. A 2008-as pénzügyi válság ennek ellenére továbbra is kísérti az amerikai polgárokat. És ez nem fog egyhamar megszűnni. A jelenlegi válság költségeit még nem lehet kiszámítani, mert ennek még nincs vége. A helyzet kedvezőtlen, bár a várható kamatemelés most felfüggesztésre kerülhet. Az infláció és a központi bankok tétova monetáris politikája mellett ott van az olyan kormányok adópopulizmusa is, mint a spanyolországi, amelyek démonizálják a jelenlegihez hasonló pénzügyi viharoktól szenvedő bankokat.”

Atomtengeralattjárók Ausztráliának

A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap figyelmeztet:

„Az ördög a részletekben rejlik. Hogyan fog Ausztrália nem egy, hanem két különböző típusú nukleáris tengeralattjárót üzemeltetni az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból, ha az országnak ebben nincs tapasztalata? Hogyan találja meg a haditengerészet a hajók építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges több tízezer képzett embert? És mi van akkor, ha egy leendő amerikai kormány egyszerűen meggondolja magát? Egy ilyen forgatókönyv Ausztrália sebezhetőségét mutatja, mivel Amerikához köti magát és így navigál az Indiai- és a Csendes-óceán hullámzó vizein.”

A londoni Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap így indokolja az ausztrál–amerikai–brit megegyezést a nukleáris tengeralattjárók Ausztráliának tervezett szállításáról:

„Több mint 30 évvel a hidegháború vége után a világ ismét polarizálódik. Kína olyan módon igyekszik megfeszíteni diplomáciai izmait, ahogy korábban soha, kivéve regionális szinten. Kína kihívás elé állítja a világrendet azáltal, hogy nemzeti érdekeinek megfelelő módon újradefiniálja azt. Hszi Csin-ping elnök Kína-barát koalíciót akar létrehozni a jórészt el nem kötelezett országok között. Ezt úgy igyekszik elérni, hogy az USA-hoz fűződő kapcsolatok alternatívájaként kereskedelmi kapcsolatokat kínál, amelyekre katonai erő nyomja rá bélyegét. A lépés veszélyt jelent a nyugati érdekeknek, Sunak brit miniszterelnök ezért joggal aggódik.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)