1999. március 27-e, 20 óra 42 perc volt. Ekkor adta ki a parancsot Dani Zoltán, a jugoszláv hadsereg ezredese egy mozgó tárgy lelövésére. Akkor fogalma sem volt, hogy mit talált el. A repülő – mint utólag kiderült, egy F 117-es lopakodó, Buđanovcinál (Bolgyán) zuhant le.
Minden nap 200 repülőnél is több röpködött az ország felett. Soha nem fogom elfelejteni, hiszen 19 ország fogott össze akkor egy ellen, mondja a Szabad Magyar Szónak Dani Zoltán.
— Mindig mondom és most is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem egyedül lőttem le a lopakodót. Nagyon fontos, hogy együtt tettük ezt. A csapat a legfontosabb. Volt eszközünk, volt egy begyakorolt csapat, ezért sikerülhetett. Nem tudhattuk mi azt, hogy az egy lopakodó. Csak egy pontocska látszott, ami mozog, s amikor megvolt a pontos koordináta, kiadtam a parancsot — meséli 24 évvel a gép lelövését követően Dani.
A székelykevei férfi azt mondja, a helyszínre később ment ki, hiszen akkor nekik fontosabb feladatuk volt. At kellett helyezniük a bázist, nehogy lebombázzák őket.
— A katonák, a tisztek, a tartalékosok élete volt a legfontosabb. Másfél órán belül már másik helyszínen voltunk, nehogy megtaláljanak és esetleg lebombázzanak bennünket. Hajnali négy óra körül jött a parancsnokságból a tiszt, s akkor mondták meg, hogy egy F117-es lopakodót sikerült lelőni. Meglepődtem, mondtam, hogy akkor bingó.
Daniéknak nem ez volt az egyetlen sikeres védekezése. Május másodikán egy FA-116-ost, mad később két további F117-est lőttek, amelyek megsérülve aztán tovább mentek. Május 20-án a B2-es legnagyobb bombázórepülőgépüket is sikerült lelőni, ami Horvátországban zuhant le.
— Hatalmas morális erőt adott ez mindannyiunknak, semmi nem volt nehéz utána — emlékezik vissza Dani, aki jelenleg is köztársasági parlamenti képviselő, a Szerbiai Szocialista Párt listáján szerepelt.
