Bártfai Gergely emlékezik a budapesti Népszavában a Jugoszláv Királyság Magyarország általi megtámadása következtében öngyilkosságot elkövető Teleki Pál akkori magyar miniszterelnök agóniájáról:
Az inas a szokásos időben, fél hét után lépett be a hálószobába. Letette a friss újságokat az éjjeliszekrényre, majd kitárta az ablakok zsalugátereit. Tavaszi fény áradt szét odabenn. Ám ahogy az ágyhoz lépett gazdáját fölébreszteni, megdermesztette a látvány: a párna csupa alvadt vér, a miniszterelnök jobb kezénél revolver, koponyája szétloccsantva. A budavári Sándor-palotában már órák óta halott volt gróf Teleki Pál (1879–1941).
Az öngyilkosság sokkolta a katasztrófába tántorgó Magyarországot. Pedig a közvélemény csak évek múlva, az elveszített háború után ismerhette meg a Horthy kormányzónak írt búcsúlevél drámai mondatait.
„Szószegők lettünk – gyávaságból… A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk… Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”
Két nappal azelőtt a magyar államhatalom – megszegve az örök barátsági szerződést, amelyen alig száradt meg a tinta – Hitler cinkosává lett a Jugoszlávia elleni agresszióban. Teleki is megszavazta, hogy felvonulási területet és infrastruktúrát adjanak a Wehrmachtnak, de kikötésekkel: magyar katonák csak akkor csatlakoznak, ha jogilag már megszűnt a délszláv királyság; nem kerülnek német parancsnokság alá; a történelmi határokon belül maradnak.
Ám Horthy már másnap, az újabb berlini követeléseknek engedvén, megszegte ezeket a feltételeket is. Erről április 2-án délután telefonon tájékoztatták Telekit, aki kétségbeesetten tiltakozott, de mindhiába. Ez lehetett az utolsó lökés.
A Népszava azt írta: „Mi sokszor és sok területen szembenállottunk gróf Teleki Pál politikai elgondolásaival, politikai gyakorlatával is, de az emberi részvét érzései töltenek el bennünket is, és megdöbbenéssel állunk ama férfiú tragikus elmúlása előtt, aki politikai ellenfélnek is egész férfi volt, és ha küzdött is, ha kellett is küzdenie más véleményekkel és más elgondolásokkal, küzdelmeit mindig tiszta fegyverekkel vívta meg.”
Az egykor erdélyi földbirtokos arisztokrata, földrajztudós és főcserkész valóban régi vágású úriember volt, de ez nem mossa le róla a gyalázatot: az ő első miniszterelnöksége alatt fogadták el a modernkori Európa első zsidótörvényét, a numerus clausust, jócskán megelőzve a nácikat (1920). Második hivatali idejének kiemelkedő diplomáciai sikere éppen a jugoszláv barátsági szerződés (1940) volt…
Winston Churchill szerint „öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt. De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani”. A katasztrofális következményekről pedig nem voltak illúziói.
Négy éve Ablonczy Balázs történész közreműködésével előkerült egy másik búcsúlevél is, amelyben a gróf személyi titkárának és bizalmasának, Incze Péternek üzen, már a végső elkeseredés hangján: „Ha valaki kíváncsi, hogy mindez miért, megmondhatja, hogy nagyon és mind jobban utáltam az embereket.”
Teleki Pál temetése Budapesten, 1941. április 7-én (Fotó: Fortepan)
