A makrancos vazallus és a beomlott kémbank Macron fura különutas Tajvan-politikája ellentétes reakciókat szült – Átlapoztuk a világsajtót

A világsajtó sokat foglalkozott Macron francia elnök Tajvannal kapcsolatos független uniós politika-javaslatával, aki óva int attól, hogy a szigetország ügyében az EU Amerikát kövesse. Titkos amerikai dokumentumok kerültek nyilvánosságra az Ukrajna elleni háborúról – és már le is tartóztatták a titoktolvajt. A súlyos helyzet ellenére Magyarország továbbra is számít az orosz olajra és gázra, de az orosz kémbankból végre kénytelen volt kilépni. –  Átlapoztuk a világsajtót Londontól Tajpejig és Bécstől Pekingig.

Macron független európai külpolitikát javasol

A londoni Times című konzervatív napilap azonban nem érti igazán ezt a francia elképzelst:

„Franciaország elnöke óva intette Európát attól, hogy olyan válságokba keveredjen, amelyek »nem a mieink« és szerinte az európaiak nem válhatnak »Amerika követőivé«. De Macron téved, amikor azt mondja, hogy Tajvan valaki másnak a problémája, hisz Tajvan még pusztán gazdasági szempontból is fontos számunkra. A félvezetőgyártás globális értéklánca erősen országfüggő. Tajvan azonban a nemzetközi biztonság szempontjából is fontos. A világ lakosságának mintegy 60 százaléka az indo-csendes-óceáni térségben él. Egy megkérdőjelezhetetlen kínai agresszió Tajvan ellen azt a jelzést küldené különböző országoknak, hogy Kínát nem vonják felelősségre az emberi jogok jövőbeni megsértéseiért, a kibertámadásaiért, a szellemi tulajdon ellopásáért vagy akár a katonai agresszió miatt sem.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap természetesen örömmel fogadta a francia próbálkozást::

„Macron kijelentései nagyon bosszantja az Egyesült Államokat és a Nyugatot, de nincs semmi baj abban, ha egy európai vezető kiáll az európai érdekekért. A Macronra vonatkozó sunyi megjegyzések kínai látogatásának sikerét kívánják alábecsülni. Washingtonból még azt is hallani, hogy a jövőben Európának egyedül kell majd gondoskodnia Ukrajnáról, ha már nem áll Tajvan oldalán. Ez pedig nem puszta kritika, hanem kényszernek kell tekinteni.”

A tajpeji Zhongguo Shibao című napilap azt javasolja, hogy közelebbről vegyük szemre Macron kijelentését:

„Míg a kínai állami média csak a nyugati média kemény kritikáját közölte Macronról, érdemes közelebbről is megvizsgálni, mit mondott a francia elnök. Mert sokkal fontosabb, hogy nyilatkozatai milyen reakciót váltanak ki magában Franciaországban és a szomszédos Németországban. Miközben Párizs egyre inkább kiáll a stratégiai autonómia mellett, Berlin még mindig határozatlan, hogy melyik irányba induljon el Peking felé.”

A francia elnök megpróbálta meggyőzni kínai kollégáját, hogy „térítse észre Oroszországot”. De Hszi nem szakított a Moszkva iránt tanúsított jóindulattal, írja a párizsi Le Monde című szociál-liberális napilap:

„Emmanuel Macron fekete limuzinja a pekingi Nemzetgyűlés Palotájának lépcsője előtt állt meg, ahol egy vidám Hszi Csin-ping fogadta. Ezen a csütörtökön, április 6-án, az elhagyatott Tienanmen térrel szemben, a két vezető szoros biztonsági intézkedések mellett találkozott először egymással, miután a világjárvány három évig elzárta Kínát a világ többi részétől. »Semmi sem jobb az emberi érintkezésnél« – összegezte a francia elnök Hszi Csin-pinggel folytatott megbeszélését a kínai díszszázad szemléjét követően, miközben huszonegy ágyúlövés dördült el a Marseillaise és a kínai himnusz kíséretében.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilapnak ez a véleménye erről:

„Macron annyira megszállottja az Egyesült Államok iránti ellenszenvének, hogy még arra is hajlandó, hogy a fenyegető diktatúrákra támaszkodjon a transzatlanti kapcsolatok gyengítése végett. Sőt, annak érdekében, hogy a francia cégek kiváltságos helyzetbe kerüljenek a nagy kínai piacon, a francia elnök bármit hajlandó megtenni és kimondani. Az egyik háború, amelyet Oroszország kezdeményezett, már több mint egy éve folyik, egy másik pedig a levegőben lóg. Indíthatná ezt Kína, amely hivatalosan is hirdeti a kínai területek »egyesítését«, azaz Tajvan meghódításának szükségességét. Egy ilyen pillanatban Macron képes komolyan fontolgatni Európa »stratégiai autonómiáját« egy többórás találkozón Hszi kínai elnökkel.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap hasonló véleményen van:

„Egyetlen más európai politikusban sem érezhető ennyire az a vágy, hogy az Uniót egy szabadkereskedelmi övezetnél többre vigye, nevezetesen, hogy geopolitikai szereplővé tegye. Macron azonban európai politikusként kudarcot vallott kínai útja során. A Hszinek való udvarlás során hagyta, hogy olyan kijelentésekbe keveredjen, amelyek lehetetlenné teszik számára, hogy az európai Kína-politika úttörője legyen: »Tajvan és annak függetlensége nem Európa problémája«, valamint, hogy »A szuperhatalmak közötti egyre erősödő versenyében pedig az EU-nak ügyelnie kell arra, nehogy az USA vazallusává váljon.« Macron pekingi útja bukást jelent Európának.”

Titkos iratok az ukrajnai háborúról

Az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb példányszámban megjelenő holland napilap az ukrajnai háborúval kapcsolatos titkos amerikai dokumentumok publikálásának ügyét kommentálja:

„A kémkedés homályos világában mindig nehéz feltárni az igazságot, de Washington és Kijev pánikszerű reakciója azt sugallja, hogy most többről van szó. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy Ukrajnának hiányoznak a légelhárító ágyúk és mindenféle egyéb felszerelés is, például a tankok. De a nyilvánosságra került dokumentumokból az is részletesen kiderül, hogy az Egyesült Államok hogyan szerezte meg az információkat, nyilvánvalóan többnyire elektronikus kémkedés révén. Ukrajna kezdetben higgadtan reagált azokra a hírekre, miszerint Washington is kémkedett Zelenszkij után és lehallgatta. A titkosszolgálatok mindig azon az állásponton vannak, hogy nem bíznak senkiben. Ez az eset mégis kínos, amikor az Egyesült Államok egységes frontot akar felmutatni Putyinnal szemben. Az egyébként szorosan együttműködő partnerek közötti irritáció mindig rossz.”

„A titkos információk háborúja új fejezetet nyit a demokráciák és a tekintélyelvű rendszerek közötti globális párbajban” – véli a római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap:

„Az a tény, hogy a kiszivárogtatások egybeesnek a kijevi csapatok tavaszra tervezett ellentámadásával, potenciális veszélyt jelent a konfliktus e döntő szakaszában. Moszkva ismeri az ukrán fegyveres erők gyengeségeit, valamint azt, hogy az amerikai titkosszolgálatok hogyan és milyen mértékben kémkednek a orosz offenzíva ellen.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja erről a témáról:

„Amikor a Wikileaks 2010-ben közzétette az Egyesült Államok dokumentumait, és Edward Snowden 2013-ban továbbította a médiának az NSA kinyilatkoztatásait, az indíték egyértelmű volt: a szuperhatalmi gyakorlatok elítéléséről és leállításáról szólt. Azt azonban egyelőre senki nem tudja megmagyarázni, hogy mi a célja az amerikai titkok legutóbbi kiszivárogtatásának. A több mint 100 dokumentum bizalmas elemzéseket tartalmaz az ukrajnai háborúról, továbbá geostratégiai papírokat és – olykor kínos – részleteket a szövetségesekről, például a Dél-Koreával vagy Egyiptommal fennálló kapcsolatokról. Vajon megpróbált-e valaki hamisítványokkal dezinformációt terjeszteni, megakadályozni Ukrajna várható offenzíváját – vagy csak arról volt szó, hogy az Egyesült Államokat leplezzék le az egész világ előtt?”

A Kínai Kommunista Párt Sanghaji Bizottságának sajtóorgánuma, a Jiefang Ribao című napilap így fogalmazott:

„A katasztrofális hírszerzési kiszivárogtatást követően egyre több amerikai szövetséges követel magyarázatot Washingtontól. Eddig azonban csak megnyugtató szavak jöttek onnan, de érdemi válaszok nem. Például, hogyan fog reagálni Izrael és Dél-Korea arra, hogy lehallgatták őket? Hogyan befolyásolja mindez az ukrán fegyveres erők további háborús erőfeszítését? Tíz évvel a Snowden-ügy után az Egyesült Államok kormányának még mindig nincs elég ereje az ilyen kiszivárogtatások megállítására.”

Magyar vezetőket is lehallgatott az Egyesült Államok titkosszolgálata, de egyelőre nem derült ki, hogy konkrétan kiket, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Az iratok tanúsága szerint az amerikai hírszerzés ukrán tábornokokon kívül magyar, izraeli és dél-koreai hivatalos személyiségeket is megfigyelt, csakúgy, mint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) több tisztségviselőjét. Mindez azt jelenti, hogy az amerikaiak a szövetséges országok után is kémkedtek.

Magyarország egy említésen kívül nem szerepel az Economist cikkében. Arról korábban a Yahoo News írt, hogy a CIA szigorúan titkos minősítésű jelentésben foglalkozott azzal, hogy Orbán Viktor kormánya már geopolitikai ellenfélként kezeli az Egyesült Államokat.”

Magyarország továbbra is számít az orosz olajra és gázra

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter aláírta Moszkvában a legújabb orosz–magyar olaj- és gázszállítási szerződéseket. Eközben a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap az azóta Budapesten bejelentett amerikai szankciókat találgatta:

„Magyarország szoros együttműködést kíván fenntartani Oroszországgal az energiaellátásban. […] Szijjártó szerint az állami tulajdonú orosz gázszolgáltató, a Gazprom a következő télen az eddigi szerződésen felüli mennyiséget szállít, és elhalasztja az áremelést, még ha az árak a világpiacon meredeken emelkednének is. A szankciók ellenére megállapodás született a Druzsba vezetékről is, amely olajának 80 százalékát Ukrajnán keresztül szállítja. A magyar Mol-csoportnak ezért a tranzitdíjat közvetlenül az ukrán hálózatüzemeltetővel kell a jövőben rendeznie.”

Válogatásunk lezárása után érkezett a hír, hogy az amerikai szankciók a Budapesten székelő orosz „kémbankot”, a még a KGST számára alapított Nemzetközi Beruházási Bankot és annak félszáz vezetőjét érintik. A bank társtulajdonosai között már csak Magyarország volt az egyetlen uniós tagállam, de a magyar kormány órákon belül bejelentette, hogy ő is kilép a bankból.

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)