A külföldi sajtó sokat foglalkozott az elmúlt napokban a német atomerőművek végleges leállításával. De írtak a G7-ek környezetvédelmi minisztereinek japáni találkozójáról, valamint a Szudánban dúló polgárháborúról is, aminek eddig csaknem 300 civil áldozata van. Fontos téma volt továbbá az USA gyengesége a titkos iratok védelmében. Ezenkívül számos lap elítélte Lengyelország, Magyarország, Bulgária és Szlovákia Ukrajna elleni gabonaembargóját, míg végül Lengyelország visszavonta vétóját. De lássuk először, mit írt a világsajtó Angela Merkel volt kancellárnak a legmagasabb német érdemrenddel való kitüntetéséről. – Átlapoztuk a világsajtót Londontól Pekingig, Amsterdamtól Tokióig és Milánótól Moszkváig.

 Angela Merkel megkapta a legmagasabb német érdemrendet

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz napilap ezzel kapcsolatban felveti a kérdést:

„Elég nagy-e Angela Merkel politikai öröksége ahhoz, hogy egy szintre állítsa őt Adenauerrel és Kohlal, a nyugati integráció és újraegyesítés kancellárjaival? Steinmeier szövetségi elnök méltató beszédében emlékeztetett Merkel érdemeire. Nem beszélt azonban Merkel mulasztásairól, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket, például Oroszország-politikájáról és Putyinnal szembeni engedékenységéről.”

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap erre a következtetésre jutott:

„A politikától való önkéntes visszavonulása óta Merkelt azzal vádolják, hogy túlságosan engedékeny volt Moszkvával szemben, ami a német közvélemény szerint végül az ukrajnai fegyveres konfliktushoz vezetett. Való igaz azonban, hogy a jelenlegi szövetségi elnök Steinmeier Merkel alatt fődiplomataként a német külpolitika megteremtője volt. Ám Angela Merkellel ellentétben ő most nyíltan bevallotta, hogy rosszul ítélte meg Putyin elnököt. Maga Merkel soha nem kommentálta Oroszországgal szembeni politikájának hibáját.”

Végleg leálltak a német atomerőművek

Az amsterdami de Telegraaf című, legnagyobb példányszámban kiadott holland napilap felhívja a figyelmet az európai országok eltérő hozzáállására az atomenergiával kapcsolatban:

„Azon a napon, amikor leállították Németország utolsó három atomerőművét, Finnország üzembe helyezte Európa legnagyobb atomerőművét. Az Olkiluoto-3 célja, hogy pótolja a finnek Oroszországból importált áramellátásának kiesését, amit a Putyin csapatainak Ukrajna elleni brutális támadása miatt bevezetett európai szankciók szakítottak meg. A közeljövő energiaellátása az egyik olyan fontos kérdés, amelyről az Európai Unión belül teljesen eltérő vélemények vannak. Különösen figyelemre méltó a németek lépése, akik már a 2011-es japán fukusimai katasztrófa után úgy döntöttek, hogy lemondanak az atomenergia használatáról. Az ország azonban ma nemcsak a viszonylag tiszta gáztüzelésű erőművekre támaszkodik, hanem a környezetet szennyező kőszén- és ligniterőművekre is.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap is Németországra tekint, és arra kíváncsi, hogy Kína milyen következtetéseket vonhat le az atomenergia fokozatos kivonásából:

„A német döntés világossá teszi, hogy a megújuló energia mindenképpen alternatíva lehet. Ha Németország sikeres lesz ebben, akkor ez világszerte példakép lehet. Jelenleg az atomenergia fokozatos kivonása nem esedékes Kína számára – akárcsak más európai országok számára sem. Mert az atomenergia, mint CO2-semleges és stabil energiaforrás, fontos szerepet játszik a fosszilis energiáktól való búcsúban. Kínának nagy energiaigénye van, és az atomenergia részesedése a kínai piacon növekedni fog. Ennek ellenére levonhatjuk a tanulságokat a német tapasztalatokból. Az atomerőművek bővítése során a biztonsági intézkedéseket optimalizálni kell. Az embereket pedig a jelenlegi helyzetben jobban kell tájékoztatni arról, hogyan szabaduljanak meg az atomenergiával kapcsolatos felesleges aggodalmaiktól.”

A G7 és a környezetvédelem

A tokiói Nihon Keizai Shombun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így kommentálja a G7 országok környezetvédelmi és klímavédelmi minisztereinek találkozóját, akik ambiciózus célokat tűztek ki a megújuló energiaforrások kiterjesztésére:

„A közös zárónyilatkozat nehéz feladatok elé állítja Japánt. Lassan halad a megújuló energiák bevezetése és a japán atomerőművek újraindítása. A szapporói tárgyalások során Japán elnökként mindig védekezett. Például, ha a széntüzelésű erőművekről volt szó, Japán nem tudta elfogadni leállásuk fix ütemezését – ahogyan azt az európaiak követelik –, mert 2030-ban is szénnel kell fedeznie az villamosenergia-szükségletének 20 százalékát. A tokiói kormány azonban túlságosan figyelmes volt ezzel az iparággal szemben és elkerülte a szén fokozatos kivonásának határozott ütemezését. Ennek azonban rossz következményei vannak: Japán elvesztette nemzetközi versenyképességét olyan új technológiák terén, mint a megújuló energiák vagy az e-mobilitás.”

A G7 országok a nap- és szélenergia terjeszkedésére támaszkodnak, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung polgári-konzervatív napilap:

„A G7 csoport iparnemzetei most először mutattak be célokat a nap- és szélenergia kiterjesztésére a nyílt tengeren. A környezetvédelmi és klímavédelmi miniszterek vasárnapi ülésének záródokumentuma szerint 2030-ig a tengeri szélerőműveket mintegy 150 gigawattal kell bővíteni, ami több mint 100 atomerőmű kapacitásának felel meg. Ezen felül további 1000 gigawatt fotovoltaikus elemet kell telepíteni. Emellett a G7 országok miniszterei megerősítették, hogy a továbbiakban nem építenek új széntüzelésű erőműveket.”

Dúl a polgárháború Szudánban

Szudánban viszont újra eszkalálódig az erőszak. A koppenhágai Politiken című liberális napilap ezt fejti ki erről a témáról:

„Az ország két legfontosabb katonatisztje, Abdulfattah al-Burhan tábornok és korábbi helyettese az uralkodó juntában, Dagalo tábornok háborúban áll egymással szemben Kartúmban és több más városban. Három éve annak, hogy ez a két vezér együttműködött Omar al-Bashir szudáni diktátor megbuktatásán. Ha a két tábornok megfelelt volna az emberek követeléseinek és saját ígéreteiknek, Szudán ma egy demokratizálódási folyamat közepén állna. De az emberek hiába várták, hogy Dagalo a megállapodás szerint integrálja a rendőrséget az ország hadseregébe. Most attól kell tartani, hogy a két katonai vezető saját hatalomszomját helyezi előtérbe, nem pedig Szudán fejlesztési és biztonsági igényét.”

A londoni Guardian című független napilap így kommentálja a szudáni harcokat:

„Kevés bizonyíték van arra, hogy bármelyik fél kész lenne lemondani az erőszakról. Abdel Fattah al-Burhan tábornok (a hadsereg főparancsnoka és az ország de facto elnöke) régóta élvezi Egyiptom támogatását. Mohammed Hamdan Daglo, a nagyhatalmú Rapid Support Forces (RSF) vezetőjét pedig az Egyesült Arab Emirátusok támogatják és kapcsolatban áll az orosz Wagner erőkkel. Szaúd-Arábiának is erős érdekei vannak Szudánban. Ha az erőszak folytatódik, fennáll annak a veszélye, hogy egyre több hazai és külföldi szereplő vesz részt benne, ami minden eddiginél nehezebbé teszi a konfliktus megoldását. A Szudánnal kapcsolatos aggodalmak mellett attól kell tartani, hogy a harcok átterjedhetnek Csádra, a Közép-afrikai Köztársaságra, sőt a régió más részeire is. Ennek megakadályozására a harcok beszüntetése lenne az első lépés. A tűzszünethez azonban egységes és tartós nemzetközi támogatásra van szükség. Donald Trump alatt az Egyesült Államok gyakorlatilag a regionális szereplőkre játszotta át a Szudánnal szembeni politikát. De ez a politika ma lejárt, és egy új szudáni politikában a szankciók nagy szerepet játszhatnak.”

A Pentagonnak és az adatszivárgások

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális hétvégi lap így kommentálja a Pentagonban történt titkos adatok nyilvánosságra kerülését:

„Egy újabb adatkiszivárgás rázta meg az Amerikai Egyesült Államokat. Ezúttal azonban nem egy olyan szándékos szivárogtatón van a hangsúly, mint Chelsea Manning vagy Edward Snowden volt. Nem arról volt szó, hogy elmondjuk a világnak az igazat az iraki háborúról vagy egy Amerikát megfigyelő államról. Ezúttal egy vakmerő fiatalember, aki a Nemzeti Gárda informatikusa, egy számítógépes játékcsoportban tinédzserekkel akart játszadozni az ukrajnai háborúval kapcsolatos bennfentes információival. Az eset azonban az előző kettőnél is jobban megmutatja, hol van a titkos iratok mai kiszivárgásának a problémája. Az adatok digitalizálása megnehezíti az információk titkosítását, amelyek ezáltal könnyen terjeszthetők – akarva-akaratlanul. […] Ez jelentősen megnehezíti a titkosszolgálatok munkáját. Az amerikai biztonsági apparátus azonban még nem nézett szembe ezzel az új valósággal, amint azt a legutóbbi botrány is mutatja. Természetesen soha nem lehet teljesen elhárítani az árulás veszélyét. De egy olyan szuperhatalomnak, mint az USA, gyorsan át kell szerveznie a titkos dokumentumok kezelését.”

A londoni Times című konzervatív napilap ezt írja a Pentagon titkos dokumentumainak kiszivárgásáról:

„Egy szabad társadalomban a hatalom decentralizált, hogy biztosítsa a hatalmi egyensúlyt. Ennek megvalósítása és ugyanakkor a titkok megőrzése fontos a nemzetbiztonság szempontjából, mert a titkok megőrzése folyamatos kihívás. Nehéz azonban elhinni, hogy ennek az egyensúlynak annyira a nyitottság felé kell billennie, hogy a világ vezető demokráciájában egy alacsony beosztású katonai alkalmazott, aki alig éri el a felnőttkort, hozzáférhessen a legérzékenyebb titkos információkhoz. […] Több mint 100 dokumentumot terjesztettek a közösségi oldalakon, kezdetben a Discord online szolgáltatáson keresztül. Ezeknek a dokumentumoknak a közzététele hátráltatja a nyugati erőfeszítéseket Ukrajna támogatására, és aláássa az amerikai szövetségesek bizalmát. Már most világos, hogy az amerikai biztonsági szolgálatoknak át kell alakítaniuk rendszerüket a kritikus információk védelmére. Aki pedig titkos információkat ad át engedély nélkül, azt természetesen szigorúan meg kell büntetni.”

Segítség Putyinnak

Lépett a kormány, csaknem teljesen megtiltotta az ukrán élelmiszerimportot és az EB-nek is beszólt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Megtiltják csaknem minden, Ukrajnából származó hús és gabonaféle, tojás, méz, bor, zöldség, olajos mag, növényolaj, kenyérféle (még az áldozó ostya is!) behozatalát, a tranzitot engedik legfeljebb hétnapos határidővel. »Az Európai Bizottság uniós jogban rögzített elsődleges feladata a tagállamok érdekeinek harmadik országok irányában történő legmesszebb menő képviselete« – írták egyúttal a közlönyben.”

Az EU közbelépett a gabona körüli vitában, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke közbelépett a Lengyelország, Magyarország, Bulgária és Szlovákia által az ukrán mezőgazdasági termékekre bevezetett behozatali tilalom körüli vitában. A négy államnak és Romániának írt levelében bejelentette, hogy megtiltja a búza, a kukorica, a napraforgómag és a repce behozatalát az öt országba. Az ottani gazdáknak 100 millió eurós támogatást kell kapniuk. A mezőgazdasági termékek importja meredeken emelkedett, mert az EU megkönnyítette a kereskedelmet az ukrajnai háború miatt.”

Az intézkedés ugyanakkor szigorúan korlátozza az importtilalom által sújtott termékek listáját, amit az említett tagállamok eddig önkényesen bővítettek.

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)